Így forgattunk 14 kamasszal egy teljes tanéven át
Néhány hete indítottunk gyűjtést, hogy befejezhessük a kamaszokról szóló új dokumentumfilmünket, a Bakpakkot. Azóta sokan mellénk álltak, és már a szükséges összeg felét sikerült összegyűjtenünk. Ahhoz azonban, hogy a filmet a 444-től megszokott minőségben fejezhessük be, az utómunkához még további segítségre van szükségünk.
Itt tudod támogatni, hogy elkészülhessen a Bakpakk.
Most a film témájáról és a szereplőivel kapcsolatban szeretnénk megosztani néhány részletet.
A Bakpakk tizennégy kamasz egy évét követi végig, akiknek egészen másképp kezdődött a 2024/25-ös tanév, mint a társaiknak. Nyolc évnyi kiközösítés, rossz iskolai eredmények és elakadások – több esetben öngyilkossági gondolatok – után a középiskola első évében nem tanulnak hagyományos tantárgyakat.
Nincs matek, nincs töri, nincs feleltetés vagy dolgozat. Egyetlen feladatuk van: érzelmileg gyógyulni.
Egy éven át empátiával, kommunikációval, együttműködéssel és felelősségvállalással foglalkoznak. A cél, hogy újra képesek legyenek hinni magukban, és visszaszerezzék a motivációjukat a tanuláshoz és a saját jövőjükhöz.
Minden ötödik gyereket érint valamilyen mentális zavar
A fiatalok mentális állapotáról évről évre egyre aggasztóbb adatok jelennek meg. Magyarországon minden ötödik gyereket érint valamilyen mentális zavar, a leggyakoribb probléma pedig a szorongás. Az oktatási rendszerünk ezekre a problémákra egyáltalán nincs felkészülve: sok helyen nincs iskolapszichológus, ahol pedig van, gyakran annyira túlterhelt, hogy prevencióra már nem jut ideje.
A 444 újságírójaként több mint hat éve foglalkozom oktatással, és mindig azok a történetek érdekeltek a legjobban, amelyek megmutatták, hogy az iskola másmilyen is lehet: olyan hely, ahol nem kizárólag a teljesítmény, hanem a gyerekek jólléte is fontos. Ilyen volt a tatai Színes Iskola vagy a Zöld Kakas Líceum. Az egyik legkülönlegesebb kezdeményezésnek az Arany Iránytű programot tartottam. Erről szól a Bakpakk.
Nem „problémás gyerekek”
A film szereplőit nem súlyos mentális zavarokkal küzdő gyerekeknek kell elképzelni. Egyszerű kamaszok, akik sokszor évek óta cipelnek magukkal rossz tapasztalatokat az iskolából: bántalmazást, kirekesztést, sorozatos kudarcokat.
Ezek az élmények olyan érzelmi terheket raknak rájuk, amelyek mellett nehézzé válik figyelni, teljesíteni vagy egyáltalán motivációt találni a tanuláshoz. Kívülről ebből sokszor csak annyi látszik, hogy rossz jegyeket kapnak, bukdácsolnak, bezárkóznak vagy elveszítik az érdeklődésüket az iskola iránt.
Innen indul a történetük. A filmben azt követhetjük végig, hogyan nyílnak meg a figyelem és a törődés hatására, hogyan kezdenek beszélni a múlt sebeiről, és hogyan válnak újra önbizalommal teli, vicces kamaszokká, akik reménnyel tekintenek a jövőjükre.
Zöld, sárga és piros zónák a forgatáson
Rendezőként kezdettől fogva az volt az egyik legfontosabb szempontom, hogy ezt az érzékeny és intim folyamatot úgy mutassuk meg, hogy közben a gyerekek jogai ne sérüljenek, és a kamera előtt is biztonságban érezzék magukat.
Ezért többfős stáb helyett egyedül forgattam végig a tanévet, és sok időt szántam arra, hogy bizalom alakuljon ki közöttünk. A gyermekjogi felkészítésben Gyurkó Szilvia segítségét kértük, aki akkor a Hintalovon Alapítvány vezetője volt, ma pedig gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár.
A szülők és a gyerekek részletes tájékoztatást kaptak arról, hol és mekkora közönség előtt jelenik majd meg a film, majd a gyerekekkel közösen lefektettük a forgatás szabályait.
Zöld, sárga és piros zónákat határoztunk meg. Zöld volt, amit szabadon forgathattam, például a program foglalkozásait. A sárga zónába azok a helyzetek kerültek, amelyeknél mérlegelni kellett – például egy komoly konfliktus vagy a szülőkről szóló beszélgetés. A piros zónába az intim magánbeszélgetések és minden olyan helyzet tartozott, amelyet sem felvenni, sem a filmben bemutatni nem lehetett.
A szabályokon túl is bármikor kérhették, hogy kapcsoljam ki a kamerát, vagy hogy egy már felvett jelenet ne kerüljön a filmbe. Ezzel a jogukkal éltek is – ahogy a bemutatott rövid részletben is látszik.
Először a szereplők látták a majdnem kész filmet
Fontos volt az is, hogy a filmet először a szereplő gyerekek lássák. Bár a Bakpakk még nincs kész, múlt héten levetítettük nekik az aktuális verziót az iskolában.
Sokat aggódtam amiatt, milyen lesz számukra visszanézni a két évvel ezelőtti önmagukat olyan pillanatokban, amikor sérülékenyek voltak. Végül végignevették a vicces részeket, csendben figyelték a nehezeket, büszkék voltak magukra, utána pedig egyesével megöleltek. A legintrovertáltabb fiú később még üzenetet is írt arról, mennyire örül, hogy szerepel a filmben.
A gyerekek most már a kész Bakpakkot várják. A film befejezéséhez hamarosan kezdődik az utómunka, amely jelentős költségekkel jár. A gyűjtésben eddig a szükséges összeg felét sikerült összeszedni.
Segíts te is, hogy a kamaszok elmesélhessék nektek a történetüket!
A szorongás a leggyakoribb probléma, amivel az iskolapszichológusok találkoznak
Az UNICEF készített kutatást arról, hogy mi a helyzet az iskolapszichológusokkal és a gyerekek mentális állapotával. A helyzet nagyon rossz, ezért a sajtótájékoztatóra meghívták a fiatalokért és a családokért felelős helyettes államtitkárokat.
A közoktatásban ezeket a gyerekeket sajátos nevelési igényűeknek neveznék, a Zöld Kakas Líceumban viszont atipikus tehetségekként tekintenek rájuk
Az autizmussal, magatartás- vagy tanulási zavarral élő diákoknak még nehezebb a rigid oktatási rendszerben boldogulni, mint másoknak. Nekik nyújt menedéket az 1997 óta működő Zöld Kakas Líceum, ahol nem a diákokat próbálják meg fejleszteni, hanem a környezetet úgy alakítani, hogy abban a diákok jól érezzék magukat, és arról tanuljanak, ami igazán érdekli őket.
„Boldogok a tyúkok, a birkák, a disznók, mindenki, csak a gyerek nem, mert reggel be kell menni az iskolába”
Pszichológiai alapokon nyugvó, személyközpontú szemlélettel találkoztunk a tatai Színes Iskolában. Nincs ellenőrző, nincs felelés, nincs beírás, a gyerekeket arra buzdítják, hogy csak azt tanulják, ami érdekli őket. Annyira szabadok, hogy haza se akarnak menni.
„Nem tudjuk megérteni, hogy a gyerekeknek lehetnek olyan érzelmi problémái, ami miatt nem állnak készen a tanulásra”
Az iskolaelhagyás visszafordítására találta ki az Arany Iránytű nevű programot Glashütter Melinda és Bognár Roman. A programban részt vevő kilencedikesek egy évig tantárgyak helyett mentálhigiénés oktatásban vesznek részt. A szakemberek szerint a kamaszokat nem lehet addig tanulásra rávenni, amíg nem tárják fel az elakadásaikat.
„Az oktatási rendszerünk egyáltalán nincs felkészülve a mentális problémákra”
A felmérések szerint nagyon rossz a gyerekek és kamaszok mentális állapota, aminek a kezelése az egészségügyi túltelítettsége miatt az oktatási rendszerre szakad. Az iskolák azonban nem csak a problémák felismerésével állnak hadilábon, de az iskolapszichológusok és szociális segítők folyamatos hiányával is küzdenek. Maréknyi iskolapszichológus próbálja a felszínen tartani a krízisben lévő gyerekeket, pedig az ő feladatuk nem a terápia lenne.