„Én is másztam, így találtam rá a terápiás oldalára. Voltak elképzeléseim, hogy a mászás majd milyen változásokat hoz a szenvedélybetegek életében. Elkezdtünk járni velük, minden héten másztunk, de nem történt semmi. Nagyjából a forgatás felénél tartottunk, amikor azt éreztem, hogy a mászás, amire fel akartuk húzni a filmet, egyszerűen nem működik” – mesélte Miklós Ádám, a két szenvedélybeteg, Szilveszter és Boróka felépülésének egy évét követő Mélypont érzés rendezője a forgatás legnagyobb elakadásáról.
A mászás terapeutikus hatásáról, a szenvedélybetegek mindennapos küzdelmeiről, a szülőkkel való konfrontációról szóló film külön díjat nyert a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon, mostantól pedig mindenki számára elérhető a Jeti Moziban. A rendezővel és a Megálló Csoport Alapítvány vezetőjével, Oláh Péterrel interjúztunk a film készítése során felmerülő dilemmákról, a metaforák hatásáról a terápiában, az egykori szenvedélybetegekből lett szakértők hitelességéről és arról, milyen elakadásai voltak a szereplőknek, de magának a forgatásnak is.
Az elakadás központi fogalma a terápiás közegnek, a film bázisát adó Megálló csoportjaiban mindenkinek szembe kell néznie ilyen elakadásokkal. Miklósnak is, aki a film forgatása alatt végig részese volt a csoportterápiás foglalkozásoknak. „Gyorsan megértettem, hogy itt a szülői elakadások központi kérdések. Hiába nem vagyok használó, de nagyon hasonló problémáink voltak.” A megakadáson sokszor az elengedés vezet át, magyarázta a Megálló vezetője, Oláh Péter. Miklósnak, mint rendezőnek is túl kellett esnie egy ilyenen, hogy megvalósulhasson a film.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?