A kellemetlen tüneteket "átadhatjuk", például egy meztelen csigának, ha a homlokunkhoz nyomjuk, majd elhajítjuk.

Jólesik a takarót fejünkre húzva megpróbálni kibekkelni a gyötrelmes órákat, de a döglés alatt a szervezet anyagcseréje is lébecol, vagyis igazából csak elnyújtjuk a regenerációt.

A kávé az agyat valóban serkenti, de a test többi részének semmiképp sem tesz jót macskajaj idején, sőt.

A leterhelt emésztőrendszer további gyötrése természetesen semmilyen pozitív hatással nincs a Másnap reggeli közérzetünkre.

Kamu: a kevesebb kísérő anyag csak meggyorsítja a koktél fő hatóanyagának támadását, és persze hamarabb előhozza az utóhatásokat.

„Az olaj lefedi a bélbolyhokat, és nem tud olyan gyorsan felszívódni az alkohol.” Muhaha.

A gyógyszerek többnyire a májban bomlanak le, vagyis csak tovább terheljük ezt az oly drága szervet, ha éjszakára kemikáliákkal is megterheljük.

A szénsavas, hideg folyadék jólesően zuborog le a megkínzott nyelőcsövön, és arra a pár másodpercre tényleg csökkenti is az általános dögrovás érzését.

A „gyógyital” valóban csökkenti a tüneteket – de csak egy időre.

Az igazán súlyos esetekben az áldozat által leginkább vágyott gyógymód a kíméletes, azonnali eutanázia, de ez meglehetősen végletes módja a tünetek enyhítésének.