Azaz csata az elsőért, vagy az első helyért. Természetesen ez a beharangozó poszt nem a két legjobbról, hanem a két legnagyobbról fog szólni. Ez a meccs pedig nem más, mint a Manchester United – Liverpool. Hiszen ha a jelenlegi két legjobbról szólna, akkor a Crystal Palace – Manchester City-ről kellene írnom, arra viszont még nem fanyalodtam. Utóbbi meccs dönt ugyanis majd arról, hogy vajon Pardew meglepetéscsapata, vagy Pellegrini olajozott gépezete (höhö, értitek, olajozott) zárja a fordulót az első helyen. Node, vissza is a Vörösök és a Vörös Ördögök csatájához – kattintás után kivesézzük a hét meccsét és leírjuk, milyen elsőkért küzdenek a többi pályán!

“A vasárnap hétfő és a heti transzferösszegző lassan olyan elválaszthatatlan fogalmak, mint a random lakótelepi vénasszony és a rusnya palotapincsi.” - írta a múlt héten psychocska. Az eheti, utolsó részre viszont csak most jutott időnk, de talán nem is olyan nagy baj így, hogy a Deadline Day Angliában tegnapelőtt, azaz kedden ért véget. Mozgás volt, nem is kevés, úgyhogy igyekeztünk mindenkit összeírni, aki kivárt az utolsó pillanatokig, hogy szedje a sátorfáját.

José Mourinho egy szégyenfolt a labdarúgás legendás menedzsereinek palettáján. Tipikus főgonosz, akinek minden apró megmozdulását zabálja a média, akit minden reklamálása után együtt szidhat vagy röhöghet ki ellenfél- és/vagy semleges szurkoló, plusz, imádják a mémgyárosok. Egy edző, akit még a saját – jelenlegi és volt - csapatainak szurkolói is utálnak. Vagy mégsem? Egy chelsea-s vallomása következik arról az ambivalens viszonyról, ami a portugálhoz köti.

Sosem voltam nagy kocka. Amikor leültem a gép elé játszani, akkor is inkább a sportos vagy a stratégiai játékok érdekeltek, úgy, mint a FIFA, az NBA, az NHL, vagy a másik oldalon az Age of Empires. De ha haverjaim beindultak és áthívtak egy lan-partira, én sem tudtam megállni, hogy ne üljek be valamelyikük gépén egy-egy kör csére, azaz Counter Strike-ra.  Hogy, hogy jön ez a hétvégi Chelsea-Arsenalhoz? Lapozz, és kiderül!

Írtunk eddig már sok mindenről, de eddig mindegyik írás a megrögzött Premier League-szurkolóknak kedvezett, vagy legalábbis őket célozta meg. Ez most egy kicsit könnyedebb poszt lesz, amiben – reményeim szerint – ugyanolyan örömüket lelik a LaLiga vagy Bundesliga követői, a magyar meccsre járók vagy a véletlenül idekattintók. Helyszíni beszámolónk következik a Southampton részvételével megrendezett salzburgi felkészülési tornáról!

A minap a birtokunkba került egy exkluzív email, amit az egyik barátunk nagynénjének az idősebb, hekkeléssel foglalkozó unokaöccse szerzett meg, különbözö NSA/Facebook/Google-fiókokat, de még egy CIA-adatbázist is feltörve hozzá. A tovább után fény derül rá, hogy kik is írták, kiknek címezve, de legyetek szívesek ti is bizalmasan kezelni, tudjátok, hogy sosem szép dolog beleolvasni más privát levelezésébe!

Az előző részhez hasonlóan és ahhoz kapcsolódva szeretnénk továbbra is körüljárni a kérdést, hogy „Miért a Premier League a világ legnézettebb bajnoksága”? Ahogy olvashattátok, már maga az elnevezés is hosszú kutatómunka során született meg csakúgy, mint a jól ismert logó. Ez mind szép és jó, de hogyan halad a cégér és az elnevezés után tovább egy vállalkozás? Miért lesz egy termékből világszinten is ismert brand, míg sok másik csak egy-egy piacot, vagy még annyit sem képes meghódítani? Hogyan biztosítja a Premier League, hogy egy thaiföldi és egy magyar tévénéző is ugyanolyan jól szórakozhasson a mérkőzéseken? Ezekre a kérdésekre keressük a választ mai írásunkban.

A címben szereplő kérdést sokan, sokfelé feltették már, a szakértők pedig általában a következő válasz valamelyik átfogalmazott, felturbózott változatával csapták le a témát nagy magabiztosan: „itt van a legtöbb pénz, így könnyű”. Szó se róla, van egy kis igazságuk, mert pénz az van dögivel, ahogy psychocska is megénekelte már az első posztunkban. De tényleg csak ennyiről van szó? A válasszal vadonatúj marketinges rovatunk, a Beckingham Palace jelentkezik, természetesen lapozás után.