Wenger kis híján saját kivont szablyájával szúrta magát tökön, de mivel a Liverpoolra nem vonatkozik a lesszabály, Rodgers ügyesen alkalmazkodva csent el egy pontot a szezon legfaszább 0-0-járól. Hajtás után jönnek szokásos rovataink, beleszállunk Wengerbe, és pajzsra emeljük az angol futball n+1. csiszolatlan gyémántját is.
Egyre erősebbek azok a szurkolói hangok, amelyek szerint az Arsenalnak jót tenne egy kis vérfrissítés edzőposzton. Komoly szinten ez sosem merült fel igazából, de mégis eléggé megosztja az embereket a szurkolói kommentektől a falusi angol kis pubokon át, egészen a Britannia-blogig.Wenger megítélésekor a Pro álláspontot az Arsenal-fanok képviselik, ami érthető is, hiszen többségük csak a francia regnálása óta/alatt drukkol a csapatnak. A más csapatnak szurkolók jellemzően a francia leváltásának pártján vannak, hiszen a kibicnek semmi sem drága. Próbálok tárgyilagos lenni, és három-három érvet hozok fel mindkét oldal javára.
A bambulásba torkolló első fordulót kifejezetten pattogós második követte Angliában, és ezt az sem homályosítja el, hogy a United megint enegrgiatakarékos üzemmódban húzta be a három pontot a nyitómeccsen. A Spurs szpörszözött, az Arsenal viszont nyert, a hét nagy sztorija azonban így is a tabellán a Leicesterre tapadó Manchester City-é volt, ők ugyanis a regnáló bajnoknak osztottak le egy istenes parasztlengőt. Hajtás után a hét meccsével, statjával, emberével és képével támadunk - ezeket a rovatokat egyébként érdemes lesz megszokni, ugyanis az egész szezonban hasonló mederben igyekszünk majd terelgetni az összefoglalókat.
A Chelsea csak megbotlott, az Arsenal viszont mindjárt el is taknyolt a PL nyitófordulójában, amire - egy jófajta népsportos fordulattal élve - igen jelentősen rányomta a bélyegét a nagy meleg, és a meglehetősen, khm, idény elejinek mondható forma. Beszédtéma ettől függetlenül is akadt bőséggel, és amúgy is, tökéletesen ismerjük az ajándék ló rágószerveiről szóló mondást, úgyhogy szájhúzogatás helyett hajtás után inkább belevetjük magunkat a tutiba. A hét meccse, a forduló statja és képe, avagy jön minden, ami szem-szájnak ingere.
Az évek során szentimentális professzorból kedvtelésszerűen megsorozható box-zsákká alakuló Arséne Wenger újabban határozottan a felépülés jeleit mutatja. Már a tavasszal is igen pofás volt az Arsenalja – 2015-ben a legtöbb pontot, és legkevesebb kapott gólt szedték össze a ligában -, de az igazi előrelépést a csapat rangadókon mutatott játékán lehetett lemérni. Ennek a jellemfejlődésnek a legújabb állomása lett a hagyományosan semmitmondó Community Shield, amiből következtetéseket ugyan nehéz levonni, de végre megadhatjuk az öreg franciának, ami jár neki. Hajtás után újra jön a Pass&Move, határozottan feltételes módú jóslatokkal.
Tényleg csak bukott szélsőkből lesznek fullbackek? Egyáltalán, minden játékos ugyanolyan, aki a védelem szélén játszik? Kis fogalom-magyarázattal egybekötött elemzés arról, miért járt jól mindenki azzal, hogy Clyne a Liverpoolhoz szerződött. Pass&Move, második rész.
Régi és nagy igazság - talán anno a az ős-nst hasábjain olvastam, de ez nem biztos -, hogy mindenki olyannak látja a futballt, amilyen a kedvenc játékosa. Ez alapján én bajban vagyok, rég nincs igazi kedvencem, bár a végtelen intelligenciával és kifinomult ütemérzékkel bíró középső középpályásokat mindig is bírtam. Nagy kár, hogy mint minden luxury player, a mélységi irányító is épp kikopóban van a modern fociból, de még nem biztos, hogy nem fogom hasonlóképpen kedvelni azokat, akik helyettük jönnek. Hajtás után rövid helyzetelemzés, és óda a PL tökéletes középpályásához, azaz bemutatkozik taktikai rovatunk, a Pass&Move.