Miután az elmúlt két hét folyamán részletesen bemutattuk a besztlígbe frissen belecsöppent Pep Guardiolát (itt és itt), úgy illik, hogy most a Chelsea élére szinten Premier League-újoncként kinevezett Antonio Conte eddigi karrierjét és edzői munkásságát is megismertessük veletek. Az első részben az olasz mester személyisége, valamint játékos-pályafutása kerül terítékre.Már a biztos bajnoki cím tudatában a Juventus a Cagliari csapatát fogadta 2014 májusában. Antonio Conte és a játékosok épp egy videós elemzésre készültek, amikor a csapatkapitány Gianluigi Buffon belépett az ajtón, oldalán a sportigazgató Guiseppe Marrottával. „Elnézést főnök! Az igazgató csak szeretné tisztázni a bajnoki címért járó bónuszokkal kapcsolatos kérdéseket” – szólalt meg naivan az Öreg Hölgy kapusa, akkor még nem is sejtve, hogy egy vulkán kitörésében játszott elévülhetetlen szerepet. Amint Buffon elhallgatott, Conte szinte teljesen kikelt magából. Mindenkit kiüldözött a teremből és szemtől szemben alaposan kioktatta kapitányát. „Egy szóval sem akarok többet hallani ebből! Pont tőled az összes közül soha nem vártam volna ilyesmit! Bónuszok… Óriásit csalódtam benned! Vereséget szenvedtünk abban a pillanatban, hogy kinyitottad a szádat!”

„Esküszöm, hogy soha nem látnak majd ehhez hasonlót!” – ordította bele az éterbe Martin Tyler miután 2012-ben Sergio Agüero az utolsó pillanatokban nyerte meg a bajnokságot a Manchester Citynek. Valóban nehéz elképzelni, hogy sor kerül még valaha egy ennyire kiélezett és szoros bajnoki versenyfutásra, amelynek a kimeneteléről végül egyetlen gól dönt akkor, amikor már senki sem számít rá. Azonban tudjuk, hogy a futball néha produkál furcsaságokat, és valószínűleg 1989-ben is azt gondolták az emberek, hogy ahhoz foghatót még egyszer nem fognak látni. Lehet vitatkozni, hogy a Manchester City vagy az Arsenal nyerte meg drámaibb módon az angol bajnokságot, az mindenesetre tény, hogy 1989. május 26-án az egyik legelképesztőbb forgatókönyv lépett át a valóság színpadára az Anfield Roadon.

A 21. fordulót követően a Premier League tabelláját jobb gólkülönbségének köszönhetően 43 szerzett ponttal az Arsenal vezette a Leicester előtt, miközben a Tottenham a 4. helyen kullogott 36 begyűjtött egységgel. A 31. forduló lezárása után (az első két helyezetthez képest ugyan egy meccsel kevesebbet játsszva) az Arsenal a 3. helyen áll 55 ponttal, mindössze 3 győzelmet begyűjtve a legutóbbi 9 bajnoki meccsükön 3 döntetlen és 3 vereség mellett. Ennek eredményeképp a januárban a Leicesterrel holtversenyben álló csapat 11 pontos hátrányt szedett össze az éllovassal szemben, miközben a Tottenham is szépen bekúszott eléjük. Na de mégis mi okozta ezt a látványos formahanyatlást az Ágyúsoknál? A kérdés nem költői, a poszt folytatásában meg is válaszoljuk.

Theo Walcott, Alex Oxlade-Chamberlain, Adam Lallana, Luke Shaw, Calum Chambers. Nem nehéz kitalálni, hogy mi a közös a felsorolt játékosokban. Ők azok a jelenlegi angol válogatott labdarúgók, akikből a Southampton akadémiáján faragtak futballistát. Ráadásul még nem beszéltünk arról a Gareth Baleről, aki ugyan Wales nemzeti csapatát erősíti, de szintén a Szentek utánpótlás központjában pallérozódott. A Southampton klubmodellje látványosan kiemelkedik az angol mezőnyből tudatosság és szervezettség tekintetében. Ennek a modellnek az alapját pedig az az akadémia képezi amely korábban már olyan játékosokat adott elsősorban Angliának, de a világnak is, mint Alan Shearer vagy éppen Matt Le Tissier.

Tagadhatatlan, hogy a Premier League csapatai jelenleg nemzetközi színtéren válságos helyzetben vannak, ugyanakkor a liga talán még soha nem volt ennyire kompetitív és kiélezett, mint ebben a szezonban. Ezt egyrészt felírhatjuk annak a számlájára, hogy az olyan hagyományosan sikercsapatok, mint a Manchester United vagy a Chelsea különböző okok miatt alul teljesítenek, valamint, hogy irdatlan mennyiségben áramlanak a tévés pénzek a csapatok zsebeibe. Viszont ne feledkezzünk meg róla, hogy az elmúlt években olyan edzők tették le a névjegyüket és értek el komoly eredményeket brit földön, mint Roberto Martinez, Ronald Koeman, vagy épp jelen posztunk főhőse, Mauricio Pochettino.