1-0-ra megverte a Liverpoolt, ezzel 14-szerre nyerte meg a BEK/BL-t a Real Madrid. A spanyolok legutóbb éppen a Liverpool ellen buktak döntőt, még 1981-ben. Azóta 8 döntőt játszott a Real, mindegyiket megnyerte.

36 perces csúszással indult a meccs, mert óriási káosz volt a beengedésnél, a Liverpool-szurkolók egy része kint ragadt, sok viszont jegy nélkül lógtak be.

Az első 15 perc után a Liverpool átvette az irányítást, letámadták a Realt, nehezen tudott kijönni a saját térfeléről a Madrid. Az angoloknak ebből sok helyzete volt nem volt, de azért próbálkoztak, a legközelebb a gólhoz a 20. percben Mané járt, aki a kapufát találta el, Courtois-nak szerencséje volt, hogy a kipattanó nem pattant a hálóba a hátáról. A többi kísérletfélét elég magabiztosan hatástalanította a Real a kapusa.

A túloldalon Alissonnak semmi dolga nem volt, a Real egyáltalán nem lőtt kapura a 44. percig, amikor aztán a semmiből és a Liverpool védelem bénázásából Benzema betalált. Megvideózták, végül nem adták meg, pedig a Real-csatárhoz némi kavarodás után egy liverpooli védőről került a labda. Hogy most azért-e, mert ez nem volt szándékos passz, vagy előtte Valverde belepiszkált a labdába, amikor Benzema éppen lesen volt, az nem világos. Mindenesetre klasszikus Real-gól lett volna, ha úgy vezetnek, hogy addig csak támadgattak.

A második félidőben darált a Liverpool, de nem jöttek össze az utolsó passzok, ötletelenk voltak a támadásiak, a Real viszont az 58. percben megszerezte a vezetést. Valverde passza teljesen egyedül találta a hosszú oldalon Vinícius Júniort, a brazil nem hagyta ki. (Az első kapura lövése volt a Realnak.)

Ezután a Liverpool felpörgette a tempót, de Courtois mindent védett, simán a meccs embere lett. A Real kiválóan védekezett, az utolsó 10 percben a Liverpool már nem tudott a kapu elé kerülni. Lepörgött a nem túl élvezetes meccs, a Liverpool nem tudta hozni a saját fociját, a Real nem szégyelte kivédekzeni a meccset, maradt az 1-0.

Carlo Ancelotti edzőként negyedszer nyert BL-t.