„Régebben az Orbán Viktor úgy jött, hogy ott fentebb kiszállt a kocsiból, aztán itt sétált végig a nép közt. De egy ideje már csak itt sétál végig a ezen a lépcsőn, itt lehet találkozni vele”

- magyarázta egy idősebb nő közvetlenül Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde előtt, miközben néhány újságíró és kíváncsiskodók arra vártak, hogy elkaphassák a miniszterelnököt néhány szóra vagy egy fotóra. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy Orbán idén már a rövidebb lépcsőn sem sétált végig: autóval vitték a színpad hátuljáig. Tusványos egyszerű résztvevői idén gyakorlatilag egyáltalán nem mehettek a miniszterelnök közelébe.

Ez jól bemutatja szinte az összes fideszes vezető, kormánybarát kamucivil és Fidesz-közeli üzletember viselkedését az idei fesztiválon: a fontos emberek idejük nagyobb részét a legalább 4 elkerített részben töltötték, ahová csak a kiválasztottak léphettek be. A fesztivál legtöbb résztvevője az esti bulik idején csak akkor szólíthatta meg őket, amikor épp átvonultak az egyik VIP-részlegből a másikba.

Valahol persze érthető, hogy ezek az emberek is együtt, lehetőleg zavaró tényezők nélkül szeretnének bulizni, az viszont mégis sokat sejtet, hogy a fideszesek még a számukra mindenképp kényelmesnek, veszélytelennek és hazai pályának számító

Tusványoson sem igazán képesek már vegyülni a saját választóikkal.

Pedig az elmúlt évek tapasztalatai alapján itt aztán tényleg nem kellett attól tartaniuk, hogy valaki kényelmetlen kérdést tesz fel nekik, vagy lökdösi őket, a leginkább Fidesz-ellenes dolog, ami a fesztiválon elhangzott, talán az lehetett, hogy néhány erdélyi magyar fiatal szerint szar ital a fesztiválon iszonyatos reklámhadsereggel kinn lévő Igazi Csíki Sör.

Ettől függetlenül Tusványos egyáltalán nem rosszabb, mint egy hasonló méretű, és hasonló zenei kínálattal rendelkező magyarországi fesztivál, sőt. Tusnádfürdő és környéke egészen gyönyörű, az erdélyi magyarok tök jó fejek, és a fidelitasosok sem buliznak másképp, mint a nem fidelitasosok, szóval aki szép helyen akar táncolni, beszélgetni, csocsózni és alkoholt fogyasztani, annak nincs miért visszariadnia Tusványostól.

Pont ezért furcsa, hogy a Fidesz vezetői már a saját fesztiváljukat sem tudják belakni, Tusványoson mára két, egymástól szinte teljesen elszigetelt világ alakult ki.

Senkinek ne legyenek kételyei: a bulizni vágyó fiatalok többségének esze ágában sincs beülnie a napközben rendezett panelbeszélgetésekre, hogy magyar és erdélyi politikusokat hallgassanak, ahogy fülledt sátrakban unalmas dolgokról beszélnek. Ezt többnyire csak újságírók és a fellépők ismerősei teszik.

Pedig a magyar kormánypárti médiában a mai napig tartja magát a mítosz, hogy Tusványoson valamiféle nemzeti-konzervatív eszmecsere zajlik, a politikusok meghallgatják a választóikat, és vitatkoznak azokkal, akik konstruktív kritikát fogalmaznak meg a fideszes fősodorral szemben. Alapításakor kimondottan ez volt a fesztivál célja, ezért is hívják szabadegyetemnek.

Ez mostanra megváltozott.

A beszélgetésekből szónoklatok, a kérdésekből bólogatás, a konszenzuskeresésből kioktatás, vitákból kényszeres egyetértés lett, akinek kritikája van, az meg inkább hallgat.

Jó példa erre a debreceni fidelitasos lány, aki a Mengyi-üggyel kapcsolatban arról kérdezte Harrach Pétert és Kósa Lajost, miért „rúgja tökön magát” a Fidesz azzal, hogy körömszakadtáig védi a korrupciós ügyekbe keveredett képviselőket. Ezt a kérdést is csak azután tette fel, hogy több mondatban biztosította róla a hallgatóságot, hogy ő aztán nagyon stabil Fidesz szavazó, és sosem szavazna máshová. Érdemi választ természetesen nem kapott a kérdésére, csak a szokásost: nem lehet mindenkit kizárni, akit megvádolnak, majd ha a bíróság kimondja az ítéletet, akkor lép a párt is. Persze Mengyi Roland ügyében tényleg egészen konkrét bizonyítékokat prezentált a vádat emelő, Polt Péter vezette ügyészség is, lehallgatási jegyzőkönyvekkel, de ezekre Kósáék már természetesen nem tértek ki.

A Fidesz és a választók eltávolodásának pedig egyenes következménye, hogy ma a magyar kormányzati kommunikáció olyan helyzetben van, amihez képest Csurka István és Torgyán József legkeményebb megszólalásaikban is monoklis úriembernek hatnak, a Magyar Fórum 1993-as cikkei pedig zokogva bújnak el, mikor meglátják a mostani Origón, a közmédiában vagy a Pesti Srácokon megjelenő írásokat közeledni.

Ide vezet az, ha a konstruktív kritikát nem értékként, hanem eretnekségként kezeli egy politikai erő.

Ma a miniszterelnök legfőbb migrációs tanácsadója szerint a migránsok direkt megrohasztják az ételüket, hogy megbetegedjenek, Lomnici Zoltán, a CÖF szóvivőjének nagyjából 20 perc kell, hogy egy erdélyi magyar autonómiakérdésekről szóló panelbeszélgetésen sorosozzon, miközben Soros alapítványai több magyar jogvédő szervezetet is segítenek Erdélyben, Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője úgy vágja ki magát „ravaszul” a neki nem tetsző kérdésekből, hogy elkezd a témához nem tartozó, nyilvánvaló baromságokat beszélni, Orbán Viktor miniszterelnök pedig már Tusnádfürdőn sem vesződik azzal, hogy egy picit is komplex gondolatokat fűzzön a beszédébe.

A helyzet azonban az, hogy erre már csak a Fidesz legszűkebb szavazói rétege, és a Fidesz kormányzásából élők vevők. Nem véletlen, hogy Tusványoson a médiasátorban a Fideszmédia több tudósítója is inkább állva tapsolt a miniszterelnök beszéde alatt, minthogy írt volna a beszédről, elemezte volna, hogy mit is akar mondani Orbán, mint hogy tájékoztatta volna a (kis számban, de akkor is létező) olvasóit.

Ha a tusnádfürdői szabadegyetem ma is szabadegyetem lenne, ellátná a régi feladatát, és a rendezvényen tényleg érdemi diskurzus zajlana a magyarságot érintő sorskérdésekről, akkor ez egy egészségesebb ország lenne, egészségesebb kormánnyal.

Tusványos másik fontos üzenete pedig a magyar ellenzéknek szól, de ezt az üzenetet sem hallgatja meg senki.

Mikor megjelentek az Orbán beszéde alatt fütyülő nőről szóló tudósítások, az interneten rögtön előjöttek azok a hangok is, amik szőröstalpú románozták és elvakult orbánistázták a fesztivál résztvevőit, és ami sokkal rosszabb: az erdélyi magyarokat is.

Holott Tusványos évről évre megmutatja, hogy a résztvevők többségét fikarcnyit sem érdeklik a fideszes panelbeszélgetések, és olyan nagyon Orbán sem:

több ezer erdélyi magyar fiatal egyszerűen bulizni érkezik ide.

És miért ne jönnének: hasonló méretű, színmagyar fesztivál nem igazán van a térségben, főleg nem olyan, amire ilyen sokan érkeznek az anyaországból is. Pedig ilyen rendezvényekre szükség van, ezek kovácsolják közösséggé Kárpát-medencében élő magyarokat,

ezek tesznek bennünket országhatárokon átnyúló nemzetté.

A magyar kormányoldal természetesen felhasználja a tusványosi létszámadatokat, azt a látszatot kelti, mintha a részvevők egy nagy. közös fideszes agyviharzásra, vagy legalább magyar kormánypárti szónoklatokat hallgatni érkeztek volna.

Ez azonban, ahogy a fentebb leírtakból is látszik, fals.

A fideszesek nem is igazán tudnak mit kezdeni a kizárólag bulizni érkező résztvevőkkel, láthatóan képtelenek őket megszólítani a napközbeni programjaikkal.

De miért is kellene, hogy egy 20 éves marosvásárhelyit egy fesztiválon az foglalkoztasson, mit mond Tőkés László a reformációról, vagy Rónaszékiné Keresztes Mónika a keresztény neveltetés fontosságáról.

Ezek az emberek azonban joggal érzik sértve magukat, ha a szombatihoz hasonló incidens után a magyar ellenzéki kommentelők kórusban románozzák és fidesznyikezik őket, csak azért, mert elmentek egy buliba.

Látszott is, hogy Orbán beszédének hallgatói átlagéletkorukban sem egyeztek az esti bulizókkal, hiszen akik péntek este szórakoztak, többnyire csak akkor ébredeztek, amikor Orbán a mikrofonhoz ült.

Fotók: Botos Tamás