1968. április 4-én, egy memphisi motelben a szökött bűnöző, James Earl Ray lelőtte Martin Luther King Jr-t. Az épület ma múzeum, amelynek emléktáblájára Mózes könyvéből választottak idézetet:

„Ímhol jő az álomlátó! Most hát jertek öljük meg őt (...) és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.”

A fekete polgárjogi mozgalom legnagyobb hatású vezetőjének, a béke megszállott hívének halála után erőszakos zavargások törtek ki az egész országban. Életében az állam ellenségként kezelte: az FBI például nem csak kémkedett utána, de undorító lejáratókampánnyal próbálta megtörni. Mára amerikai nemzeti hősként és a békés ellenállás világszerte nagy hatású példaképeként emlékeznek rá, gyakorlatilag politikai hovatartozástól függetlenül.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy az álomlátó álmai mind valóra váltak. Utolsó beszédében, egy nappal a halála előtt azt mondta: nem tudja, mit hoz a holnap, de azt igen, hogy a népe egyszer eljut az ígéret földjére, akkor is, ha ő már nem tarthat velük.

Korábban részletesen írtunk róla, mennyit javult a feketék helyzete King mozgalma óta – és milyen messze vannak még az egyenlőségtől. A New York Times mostani emlékcikke pedig azzal a felütéssel indul, hogy King beszédei nem egyszerűen aktuálisak, hanem iszonyú kényelmetlen olvasmányok. Hiszen nem csak a feketék szegregációja ellen küzdött, hanem minden jogfosztás, vagy éppen a hatalmas jövedelmi különbségek és a felesleges háborúk ellen is.

De King nem csak ezekben a kérdésekben jelent inspirációt. Az ellenállás és az igazságtalanság elleni küzdelem általános ikonja lett, aki a popkultúrának ugyanolyan élő része maradt, mint az aktuálpolitikának.