Egyszerre, egymás közvetlen közelében tartott május elsejei majálist a Jobbik, és a belőlük kiszakadt Mi Hazánk Mozgalom, és a Hajógyári szigetre érve pont az ellenkezőjét gondoltuk volna arról, melyik párt létezik alig egy éve, és melyik a magyar politika meghatározó szereplője több mint egy évtizede.

Az első benyomás: tényleg mintha csak a masszív Mi Hazánkból vált volna ki a Jobbik nevű lelkes amatőr társulat. Toroczkaiék majálisa felé már a sziget bejáratától táblák mutatták az irányt, megérkezve aztán alig lehetett látni a Betyársereg-merchpultokat a Csíki sör-zászlóktól, és az egész helyszín úgy széjjel volt brandingelve logókkal-matricákkal-feliratokkal, hogy egy corgisminkelő kiállítás marketingesei is elismerően csettintettek volna a betyárostorukkal.

Egy mezővel arrébb, mindenféle kitáblázás nélkül viszont első ránézésre mintha a Közép-Magyarországi Bérszámfejtő és Pályázatlábjegyzet-értékelő Egyesület tartott volna diszkrét családi állománygyűlést: lényegesen szerényebb létszámú közönség lézengett, egyetlen bőráru- és pólóárust lehetett látni, a délelőtt első felében pedig úgy tűnt, mintha direkt eldugták volna a Jobbikra utaló jeleket, hogy az emberek csak úgy betévedjenek ugrálóvárazni a gyerekekkel és „lökd meg a kecskét” játékot űzni. (Később kikerült néhány Jobbik-lobogó, és délutánra valamivel többen is lettek a közönségben itt is.)

A két társulat kölcsönösen árulónak tartja a másikat. A Toroczkai-Dúró-Novák-Volner-féle Mi Hazánk szerint megbocsáthatatlan, hogy a Jobbik azzal a baloldallal szövetkezik, ami ellen eredetileg a párt létrejött – és az igaz, hogy a Jobbik simán benne van az ellenzéki összefogásban, DK-stul.

A Jobbik szerint viszont a Mi Hazánk a Fidesz háziprojektje – és valóban, az ígéretes fiatal pártot úgy tolja a rendszer, ahogy csak bírja, médiaszereplésektől plakáthelyekig. Annak ellenére viszont, hogy a két tábor alig méterekre volt egymástól, mi nem találkoztunk semmilyen konfliktussal.

Mindenki a saját pályáján maradt, a rendezvények pedig kellően különbözőek voltak, két dolognak köszönhetően:

• a politikusi műsorok,
• és még inkább a buli miatt.

A politikusok

Nem akarjuk túldimenzionálni a színpadképek fontosságát, de mégis elég szembeötlő a különbség mondjuk eközött:

És eközött:

– A Mi Hazánk az egyetlen párt, ami beszél a cigánybűnözésről – mondta büszkén a zászlóerdő előtt Dúró Dóra egy olyan beszélgetésen, ami szinte végig erről szólt, olyan kulcspillanatokkal, mint amikor Apáti István képviselő arról beszélt,

a fehér cápa kihalása miatt sokan aggódnak, de a fehér ember miatt nem, pedig ugyanolyan veszélyben van.

A többségi társadalom elvándorol, a kisebbség pedig itt marad a nyakunkon, mindez új Trianonnal fenyeget a Mi Hazánk szerint. Erre később ráerősített Toroczkai László EP-listavezető és pártelnök, aki szerint 2010-ig zengett a közélet a cigánybűnözés kifejezéstől, azóta mégsem hallottunk róla, pedig a probléma csak még súlyosabb lett. Szerinte elég baj, hogy ez nem volt téma az utóbbi időben, de a Mi Hazánk tenni fog róla, hogy újra erről legyen szó.

A Jobbik-sátor fehér fala előtt eközben a Puzsér Róberttel beszélgető Gyöngyösi Márton mondott olyanokat, hogy vissza kell állítani a jogállamiságot, és hogy az EU segítségét is kérni kell ehhez. Csak úgy repkedtek az „ügyek mentén kell politizálni” típusú kommentek a jobbikos politikustól, nem csoda, ha mellette a vendég Puzsér kifejezetten élettel telinek tűnt az olyan megjegyzéseivel, mint hogy

a magyar választók beszopják a demóbunyót az unió és Orbán között.

Gyöngyösi a Jobbik régi időszakát szubkulturális politizálásnak nevezte, ami kétségtelenül visszafogott jellemzése annak az időszaknak, amikor ő maga például még a zsidó képviselők listázását feszegette. A Jobbik régi oroszbarátságát kissé elkente azzal, hogy ők csak kiegyensúlyozott viszonyra törekedtek, Puzsér pedig, aki megszólalásaiban mintha folyamatosan minipublicisztikákat fogalmazott volna meg, azt mondta, hogy Orbán rendszert importál Moszkvából. A beszélgetetés akkor élénkült meg, amikor a közvéleménykutatókba újra és újra beleszálló Puzsér kerek perec azt mondta, harminc éve hamisítják a felméréseket, ezt meg is tapsolta a közönség, ahogy azt is, amikor azt mondta, a Medián szerint ő az utóbbi 30 év legnépszerűtlenebb politikusa. „Népszerűtlenebb vagyok, mint Gyurcsány!”

Egy másik műsorszám Sneider Tamás Jobbik-elnök, Z. Kárpát Dániel alelnök és Jakab Péter szóvivő közös szereplése volt.

• Sneider szerint a vidék a „néma pusztulás” állapotában van, genocídiumnak tartja, hogy 130 ezerrel csökken évente a Kárpát-medence lakossága.
• Jakab szerint a Fidesz után a „morális romok” eltakarítása lesz a legnehezebb, mert meg kell majd szüntetni az agymosást, a tájékozatlanság és a közöny pedig a Fidesz szövetségesei.
• Többször is felmerült, hogy az elvándorló magyarok helyett egyre több munkást kell behozni külföldről.
• Amikor pedig eljutottak odáig, hogy „radikálisan kell változtatni, de a szakmaiság is fontos”, akkor egy kicsit ismét visszatért a regionális állománygyűlés-hangulat.

A programfüzet szerint viszont ekkor már kezdődött a ‘Hazánk-színpadon Toroczkai, ideje volt átmenni, ezalatt pont végig lehetett gondolni, hogy mégiscsak elkényeztet minket az élet, ha a május elsejei napsütésben még választani is lehet a volt szkinhedvezér pártelnök szereplése, és a Hatvannégy Vármegye Mozgalom alapítójából lett pártelnökkel folytatott beszélgetés között.

Toroczkai ekkor éppen arról beszélt, hogy a magyar nép mindig is lerázta magáról azokat a vezetőket, akik lenézik; de kiderült, hogy nem a Fideszre, hanem a Jobbikra gondolt. A 2018-as választás előtti időszakról pedig, amikor ő volt a Jobbik alelnöke, gyakran szembemenve a néppártos irányvonallal, azt mondta, ennek köszönhetően sikerült egyáltalán bármit is megmenteni a párt lelkéből, ebből lett a Mi Hazánk.

Egyértelműen rá voltak a legtöbben kíváncsiak a politikusok közül, és a már említett cigánybűnözés-műsorszám mellett kiderült az is, hogy

• ne lepődjön meg senki, ha újra lesznek a Magyar Gárdához hasonló rendvédelmi egységek;
• a Jobbikban korábban mindig azt mondták neki, hogy kicsit lépjen hátrébb, mert az ő szövegeivel nem lehet választást nyerni, „de a Fidesz bebizonyította, hogy lehet”;
• ő már '97-ben Sorosról írt cikkeket a Magyar Fórumba, de most nem sorosozik, mert a Fidesz ellehetetlenítette az erről való vitát;
• ami nem tetszik neki a Fideszben: 9 év alatt nem született olyan film, ami a nemzeti öntudatot erősítette volna, lett viszont Saul fia, ami éppen, hogy a nemzeti bűntudatot növeli (ezzel nagy tetszést aratott a sátorban);
• ha ők nincsenek, 2022-ben csak a Fidesz és a Gyurcsány közül lehet majd választani („mert ne higgye senki, hogy Sneider Tamás, Fekete-Győr András vagy Puzsér Róbert mögé fog felsorakozni az ellenzék”), és ha utóbbi nyer, akkor szerinte jönnek a gendersemleges óvodák, ahol a lányokra fiú-, a fiúkra pedig lányruhát kényszerítenek.

2022-ben pedig kormányzásra készülnek, mondta, ami nehéz, például a médiaellenszél miatt. (Mondjuk olyan médiaellenszél ez, amiben még a budapesti parkolási botrányról is őt, az ásotthalmi polgármestert hívják be a köztévébe nyilatkozni, mint leginkább illetékest.)

A zene

Ennél is kifejezőbb volt a két majális koncertjei közötti különbség.

A nemzeti rock ugyanis, ami minden Jobbik-program kötelező eleme volt, egyszerűen átállt a Mi Hazánkhoz.

A nemzeti rock pedig nemcsak zenét jelent a sült kolbász mellé, hanem a radikális jobboldal egyik legfontosabb identitásképző ereje volt hosszú ideig: ezeknek a zenekaroknak óriási szerepük volt egy szubkultúra fenntartásában, amikor a mainstream nyilvánosságból még ki voltak szorulva. Igaz, hogy azóta változott a világ, de ebben a körben akkor is fontos, hogy ki viszi tovább a lángot.

Így kell értékelni, hogy a Jobbik lineupjában

• Kabir Bedi és a Maláj Biciklisták,
• a Bryan Adams Tribute Zenekar,
• és a Belmondo együttes kapott helyet.

A Mi Hazánknál ezzel szemben

• a Historica
• a Nemzeti Hang
• és a Romantikus Erőszak.

Azokban a pillanatokban, amikor a Mi Hazánknál a Romantikus erőszak belekezdett, és Betyársereg-pólós, vagy éppen a pólótól már megszabadult fiatalok ugrottak boldogan egymás nyakába „Utálunk szar Szlovákia” felkiáltással:

Akkor a Jobbiknál éppen rákezdtek a Bryan Adams-feldolgozásokra.

Sneider Tamás kérdésünkre azt mondta, szerinte egy családi majálishoz teljesen jól illettek a zenekarok, akik felléptek náluk,

de azért elismerte, hogy kicsit hiányzik neki a nemzeti rock.

Puzsér Róbert viszont azt mondta, hála istennek, hogy nem a Kárpátia mellett kellett szerepelnie. Szerinte viszont a Jobbik identásvákuuma egy lehetőség is egyben, „ezt a jobbközepet most meg lehet tölteni tartalommal”. A két tábor közötti különbségről Gyöngyösi Márton azt mondta, „örülünk annak, hogy akik ott vannak a sövény túloldalán, már nem minket boldogítanak”.

A Mi Hazánkos Novák Előd ezzel szemben kérdésünkre azt válaszolta, örülnek, hogy a nemzeti rock velük tartott. Szerinte a Jobbik már nem is a vetélytársuk, mert inkább a baloldali szavazókra hajtanak, és szerinte több politikus már nem fog átlépni, legfeljebb a tagság szintjén lehet még változás. Megkérdeztük, minek köszönhető a feltűnően jó szervezettség - Novák szerint annak, hogy a korábbi Jobbik-majálisok szervezői már velük vannak.

Novák Előd egyébként bejelentette azt is: az Ismerős Arcokat idénre sajnos nem sikerült leszervezni, de jövő május elsejére már biztos a szereplésük a Mi Hazánk majálisán.

Ezen a majálison a Jobbik egy olyan pártnak tűnt, aminek fehér falaira szinte bármit rá lehetne írni, a levetett radikalizmus helyett viszont egyelőre csak keresik az új identitásukat. A Mi Hazánk ezzel szemben nagyon határozottan képviseli az álláspontját, és közben kitermelt egy újabb politikai hungarikumot: az „ellenzéki pártot”, ami annyira radikális, hogy a hatalom cserébe rendszeresen megsimogatja érte.

Képek: Botos Tamás