Szokásomhoz híven megint egy teljesen oda nem illő prológussal nyitok, ami most egészen kivételesen nem a mellekről fog szólni. Sokkal távolabbi vizekre evezek, ahogy ezt tettem egyszer egy hölgy mellett fekve, erősen illuminált állapotban: épp a Király, azaz Elton John egyik slágere indult el – talán a Levon, vagy a Your Song, nem emlékszem…  –, én pedig nemes egyszerűséggel és nyugodtsággal közöltem a mellettem fekvő szépséggel, hogy ha a helyzet úgy hozná, simán lefeküdnék Sir Eltonnal… („Jézusom, kimondtam ezt? Vagy csak gondoltam? Beszéltem? Hallottak engem?” – Johnny Depp; Félelem és reszketés Las Vegasban).

Mint azt tudjátok, bármikor szívesen fogadunk vendégposztokat Tőletek, olvasóktól, és kik vagyunk mi, hogy egy minőségi írást ne osztanánk meg Veletek? Ezúttal egy ilyen posztot olvashattok egy Premier League-hez kapcsolódó játékosról, úgy gondoljuk nagyszerűen választott az írónk. Mai vendégszerzőnk, aki megosztotta velünk gondolatait nem más, mint az Útwengerről jól ismert Peet, a téma pedig Nicolas Anelka, és az ő varázslatos karrierje, kellemes olvasást mindenkinek!