A harmadik újonc bemutatására most sort keríteni, folytatva ezzel júliusban megkezdett sorozatunkat, legalább annyira béna, mint átigazolási időszakot üzemeltetni akkor is, amikor épp zajlik a szezon. Így hát mindenféle szégyenérzet nélkül jöjjön is a norfolki klub megéneklése.

„Komoly finanszírozási gondokkal küzd az állami média. Az amúgy 80 milliárdos büdzsét nagyon megterhelte az M1 hír- és az M4 sportcsatorna elindítása” – írta szeptember elején a Népszabadság, ami főleg azért tömör vicc, mert a szekérderéknyi elköltött pénzből épp csak mi nézők nem veszünk észre semmit. Az éjszakai napsütésről hadováló M1-ről néhány feltüzelt kisnyugdíjason kívül szépen le is szokott a lakosság, a sportköztévé viszont beszákolt szupertornák egész sorával biztosította magának a nézettséget. Kár, hogy csak ennyire futotta az erőből: nyekergő riporterek, alkalmatlan szakértők, és puszira kiküldött, fogalmatlan tudósítók borzolják a focifanatikusok kedélyeit. Végignéztük az első BL-napot.

Persze nem a csillagászati, hanem az, amelyik a Bajnokok Ligáját is magával szokta hozni. Vajon folytatódik az angol klubok lejtmenete? Ha a Premier League egyre növekvő bevételei valóban fordított arányosságban állnak az Európában mutatott sikerességükkel (lásd a fenti kép), akkor idén továbbjutást sem várhatunk senkitől, jövőre pedig már klubot sem indítanak az angolok. De mi kerestük a pozitívumokat, és találtunk is néhányat.

Nagyon úgy néz ki, hogy minden kirakós a helyére került Pellegrini puzzle-jében, mert a City csak nem akar kifingani. Szombaton konkrétan a szezon egyik legnehezebb idegenbeli meccsét (a Kristálypalotánál mindenki utál majd játszani, higgyétek el) húzták be tartalékosan, ami attól függetlenül is kurva nagy szó, hogy áldozati báránynak otthagyták azt az Agüerót, aki idén még bele sem lendült úgy igazán. Ez utóbbi tény amúgy meglehetősen baljós jövőképet fest az ellenfeleknek, akik egyelőre nemhogy nincsenek elfoglalva különösebben a strandkorlátkékek üldözésével, de a Leicester mögül sem akaródzik nekik kitenni az irányjelzőt. Hajtás után darabokra elemezzük a hét meccsét, belerúgunk Mourinhóba, felszopjuk a Barca legújabb célpontját, sőt, kicsit még Theo Walcottól is magunk alá élvezünk.

Azaz csata az elsőért, vagy az első helyért. Természetesen ez a beharangozó poszt nem a két legjobbról, hanem a két legnagyobbról fog szólni. Ez a meccs pedig nem más, mint a Manchester United – Liverpool. Hiszen ha a jelenlegi két legjobbról szólna, akkor a Crystal Palace – Manchester City-ről kellene írnom, arra viszont még nem fanyalodtam. Utóbbi meccs dönt ugyanis majd arról, hogy vajon Pardew meglepetéscsapata, vagy Pellegrini olajozott gépezete (höhö, értitek, olajozott) zárja a fordulót az első helyen. Node, vissza is a Vörösök és a Vörös Ördögök csatájához – kattintás után kivesézzük a hét meccsét és leírjuk, milyen elsőkért küzdenek a többi pályán!

Szombat este már a 165. bajnoki meccset rendezik meg a Manchester United és a Liverpool együttese között. A két csapat először 1894-ben találkozott egymással, a liverpooliak hazai pályán 2:0-ra győzték le a Newton Heath-t (vagyis a későbbi Manchester Unitedet). Ekkor talán még egyik oldalon sem gondolták, hogy a következő 121 évben Anglia legnagyobb rivalizálása alakul majd ki kettejük között, és hogy a szigetek legsikeresebb csapataivá válnak majd. Pedig így történt, a United és  Liverpool összesen 38 bajnoki címet (20 - 18), 18 FA Kupát (11 - 7), 12 Ligakupát (4 - 8) és 8 BL-serleget (3 - 5) rámolhatott már be a vitrinbe. Míg a Vörösök Bill Shankly és Bob Paisley irányítása alatt a ’70es, ’80-as években élték a fénykorukat, addig a Manchester dicső időszaka Alex Ferguson bő két évtizedes regnálására tehető.Ha a sport almanachok mesélni tudnának, lehet, hogy a meccs kezdéséig tátott szájjal tudnánk hallgatni a legendákat, történeteket, és a szép gólok megéneklését ebből a párharcból. Helyette azonban beszéljenek az alábbi képek, néhányat a fiókok mélyéről poroltunk le nektek, hogy időben megkezdhessétek a hangolódást a hétvégi derbire. 38 bajnoki címhez 38 kép dukál, gólokról, sikerekről, nagy csatákról és legendákról. Kellemes nosztalgiázást mindenkinek!

“A vasárnap hétfő és a heti transzferösszegző lassan olyan elválaszthatatlan fogalmak, mint a random lakótelepi vénasszony és a rusnya palotapincsi.” - írta a múlt héten psychocska. Az eheti, utolsó részre viszont csak most jutott időnk, de talán nem is olyan nagy baj így, hogy a Deadline Day Angliában tegnapelőtt, azaz kedden ért véget. Mozgás volt, nem is kevés, úgyhogy igyekeztünk mindenkit összeírni, aki kivárt az utolsó pillanatokig, hogy szedje a sátorfáját.

"Egyesek szerint a futball élet és halál kérdése. Ezzel nem értek egyet. Annál sokkal, de sokkal fontosabb.""A Liverpoolt nekem teremtették, és én a Liverpoolnak vagyok teremtve."Bill Shankly (1913-1981)Ma százkét éve született a legenda. A neve: Shankly.

"Jelenlegi állapotában a United nem bajnokesélyes" - szögezte le az elfogultsággal nemigen vádolható Gary Neville a Sky-on, és a Swansea elleni bajnokin látottak fényében nem is igen lehet vele vitatkozni. Hajtás után ennek szellemében most kicsit a United körül forog majd a világ, megénekeljük a nagyszerű Gary Monkot, és megpörgetjük szokásos heti rovatainkat is.

Köztudott, a Premier League nem a kisasszonyok játszótere. Itt még Messi sem mehetne biztosra, hiszen az angol foci egy egészen más kávéház. Hiába vagy tűrhető kis labdarúgó a világ bármely országában, lehet, hogy kevés leszel a PL-hez. De ez fordítva is igaz, nem véletlen nem rohangálnak tucat számra angol légiósok a csatornán túl. A Premier League megalakulása óta sok nagy név megfordult Angliában, olyanok is, akiket mindenki ismer, hiszen sikeresek, gazdagok, jól játszanak. Már-már gyerekkori példaképek. De senki sem a PL-ből ismeri őket. Íme tehát egy csapat, világhírű futballistákból, akik letettek valamit a labdarúgás asztalára. De nem itt…!

Van, akit az őrületbe lehet vele kergetni, de akad olyan is, aki rajong a labdarúgók hátán szereplő furcsa számokért. Elmúltak már azok az idők, amikor a játékosok 1-11-ig feliratozott mezekben szaladtak ki a pályára, pedig íratlan szabály volt, hogy melyik poszthoz melyik szám dukál. Ennek európai hagyománya, mint oly sok minden a labdarúgás világában, Angliából származik. Nem is keveset, majdnem 90 évet kell visszautaznunk ehhez az időben, hiszen még csak 1928-at írtunk, amikor az Arsenal és a Chelsea csapata elsőként mezszámot biggyesztett a játékosok hátára a The Wednesday (későbbi Sheffield Wednesday) és a Swansea Town elleni meccsek alkalmával. Naná, a kapus volt az egyes, kettesben szaladgált a jobb bekk, hármasban a bal bunkó, és így tovább, lerágott csont…Az Arsenal úttörői, egyenesen 1928-ból

Ahogy mcdeere kollégám fogalmazott, a bambulásba torkolló első fordulót egy kifejezetten pattogós második követett a Premier League-ben. Reméljük, a csapatok megtartják jó szokásukat, és ezen a hétvégén is igényes szórakozást nyújt majd nekünk az angol foci otthona. Csemegézni bőven lesz miből, a bajnok Chelsea a botrányosan gyengén kezdő West Bromhoz látogat, a ManUnited 8 napon belül harmadik tétmeccsét játssza, a Goodison Parkban egymásnak feszül Liverpool és Manchester kék oldala, míg az Arsenal a Liverpoolt fogadja. A folytatásban a forduló meccsével, a többi mazsolával, bold predictionnel és fontos linkekkel harangozunk be.    

A hétvégén kiemelkedő rangadó nélkül, de annál több ínycsiklandó összecsapással robog tovább a PL-expressz. A D-nap árnyékában Spurs-Everton, egy londoni derbi, ’Castle-Arsenal és a United walesi délutánja színesíti a programot. Hajtás után jön minden, mi szem-szájnak ingere: a forduló meccse, bold prediction, és sok-sok pocsék (?) tipp.   

Mondjam azt, hogy Dirk Kuyt a világ legjobb focistája? Mondjam azt, hogy Dirk Kuyt a valaha volt legjobb focista?Nem, Dirk Kuyt nem a földre szállt megváltás, nem a vízbefúlt halászistenek gyermeke, és még csak nem is a világmindenség valaha volt legjobb focistája. De még lehet az.

Wenger kis híján saját kivont szablyájával szúrta magát tökön, de mivel a Liverpoolra nem vonatkozik a lesszabály, Rodgers ügyesen alkalmazkodva csent el egy pontot a szezon legfaszább 0-0-járól.  Hajtás után jönnek szokásos rovataink, beleszállunk Wengerbe, és pajzsra emeljük az angol futball n+1. csiszolatlan gyémántját is.