A hétvégén kiemelkedő rangadó nélkül, de annál több ínycsiklandó összecsapással robog tovább a PL-expressz. A D-nap árnyékában Spurs-Everton, egy londoni derbi, ’Castle-Arsenal és a United walesi délutánja színesíti a programot. Hajtás után jön minden, mi szem-szájnak ingere: a forduló meccse, bold prediction, és sok-sok pocsék (?) tipp.

A forduló meccse: Tottenham - Everton (szombat, 18 óra 30 perc, DigiSport1)

Szokták mondani, nem az a gond, ha az ember nem éri el a céljait. Annál sokkal nagyobb probléma, ha valakinek nem is lebeg egy elképzelt, elérendő álom a szemei előtt. Ha már ez is hiányzik, végképp lefőtt az illetőnek.

Angliában a Tottenham és az Everton csapatánál aligha ez a #napiokosság díszíti a faliújságot, hiszen a kijelölt célok és a koncepciók mellett zajló kemény munka mindkét oldalon megfigyelhető. A célok jó bajnoki szereplésről, nemzetközi kupaindulásról szólnak. A Spursnél BL-ről, és titkon talán az Evertonnál is. De a kistesó EL-ről mindenképp. Azonban a top klubok és a középcsapatok közti mezsgyén evickélve az észak-londoniak és a liverpooliak az utóbbi időkben egy hajszállal (időnként jókorával) rendre lecsúsztak a legféltettebb álmaikról. Hiába üldözik minden erejükkel a BL-t, a szakadék a TOP 4 határán egyre nagyobbá válik. Már nem elég szimplán jónak lenni, hogy valaki bekerüljön az elit körbe. Az könnyen kevés lehet. Ha valaki szeretne a tűz közelébe jutni, előbb onnan valakinek ki is kell pottyanni, ám a húsos fazék mellől senki sem áll fel szívesen. Akkor most mi is a tragikusabb? Ha nincs cél, vagy ha szinte kivétel nélkül nem érjük el őket?

A Spurs 2011 után szeretné újra megízlelni a legédesebb torta ízét: akkor 3 éven belül kétszer is beleszippanthattak a Bajnokok Ligája légkörébe. Az meg köztudomásúlag olyan, mint valami nagyon állat drog, utána csak azt szívnád. (EDIT: A Tottenham második 4. helyezése a Chelsea BL-sikere miatt csak EL-indulást ért, így egy, az a kettő...). Pochettinóéknak azonban be kell érni az EL-lel, ami csak addig szórakoztató, míg nem nyomja rá a bélyegét a bajnoki szereplésre. Tehát kb. semeddig. A keret rotálása, a legalább plusz 540 perc játékidő, és sok-sok kilométeren át tartó unalmas repülőzés plusz telefonnyomkodás nem az édes terhek közé tartozik, ha mindezt csak a második számú kupasorozatért kell megtenni. Az EL-t csak megnyerni érdemes, de kockázatos lenne mindent feltenni rá. Ha mégse jönne össze (azért nem olyan egyszerű mutatvány), a terv dugába dől, és szomorkásan lehet konstatálni: kár volt annyi erőt belefeccölni, és csak vergődni a bajnokságban. Mert a kétfrontos harc könnyen visszaüthet, ha nem Chelsea-nek vagy Arsenalnak hívnak. Az EL kapcsán muszáj mérlegelni. Bevállalni egy minimálisabb hasznot, amiben óriási a veszteség lehetősége (EL szereplés preferálása egy esetleges bajnoki gyengélkedés mellett), vagy apró veszteséggel megcélozni a nagyobb sikereket (korai kupabúcsú, és maximális koncentráció a hazai terepen). Angliában szinte mindenki az utóbbi mellett dönt, a bajnokság presztízse miatt nem éri meg időt és energiát fektetni az EL-be. Csak a BL-ért érné meg áldozatokat hozni, a Tottenhamnél egyelőre viszont csak álom, hogy újra itt szerepeljenek. Egy olyan álom, melynek megcélzása minden szezon előtt aktuális beszédtéma a White Hart Lane-n.

A Spursszel szemben az Everton kevésbé rutinos a nemzetközi porondon, pedig Martinez együttesében is rengeteg a potenciál. A Bajnokok Ligáját érő 4. helyet 10 éve elcsípő Everton azóta csak 4 alkalommal jutott ki Európába, valamennyiszer az UEFA-Kupa (vagy már EL) küzdelmeibe. Tavaly ráadásul nagy hangsúlyt is fektettek rá, a magabiztos csoportgyőzelmet imponáló, 7:2-es Young Boys verés követett, ám a nyolcaddöntő túl nagy falatnak bizonyult az ilyen téren rutintalan Martíneznek (és a csapatnak is), a Dinamo Kijev kijózanító pofonja pedig a bajnokság hátralévő részére is kihatott, csak 10. lett az Everton (ők bevállalták a kis haszon-nagy veszteség párost). Így idén minden gond nélkül csak a bajnokság adta feladatokra kell koncentrálnia Lukakuéknak, akik végre szeretnék átlépni a saját árnyékukat, és huzamosabb ideig az élbolyhoz tartoznának.

Gyerekek! Arra van az élmezőny...!

A célok felé vezető hosszú út negyedik állomásán máris egymásnak kell feszüljön a Spurs és az Everton, ám egyelőre még mindkét oldal csak keresi önmagát. A Spurs kicsit beragadt a rajtnál, a ManUnited elleni vereség még talán beleférne, ám utána 2:0-ról majd 1:0-ról is elszórakoztak 2-2 pontot, ez a fajta belekényelmesedés a meccsekbe pedig nem fér bele. Nem véletlenül volt nagyon feldúlt és dühös Pochettino sem a Leicester elleni találka után, ennek ellenére könnyen előfordulhat, hogy nem változtat majd csapatán az argentin. Pedig ha én irányítanám a Spurst, az fix, hogy több változtatást is eszközölnék az együttesen. Logikus lépés lenne, ha a védelem jobb oldalán Walker helyét az a Trippier venné át, aki fellépve a támadásokhoz, könnyen összekuszálhatná az Everton bal szélét, pláne Baines hiányában. A középpálya centrumának megszilárdításához a Dier - Dembelé páros ígérkezne a legjobb opciónak, hiszen sem Mason, sem Bentaleb nem nyújtott idáig felejthetetlen teljesítményt Dier párjaként, míg Dembelé fizikai adottságai szintén jól jöhetnek egy Everton kaliberű csapat ellen. Az egyszemélyes csatársor persze megkérdőjelezhetetlen, de én Kane mögött (Eriksen hiányában) a Chadli - Lamela - Alli triónak szavaznék bizalmat. (Mr. Pochettino! Ha valakivel lefordíttatta ezeket a sorokat, kérem, gondolkozzon el rajta. Üdv, newsee)

Martínez tizenegye a hírek szerint megegyezik majd a múlt heti, City elleni csapattal. Az Everton menedzserének sokkal nagyobb fejtörést okoz, hogy a hétközi 120 perces futball-thrillert mielőbb kiűzze a fejekből és a lábakból, és hogy miképp kezelje a Stones körül kialakult helyzetet. A 21 éves középhátvéd és a Chelsea közti románc a csúnya Martínez papa miatt egyelőre nem bontakozhatott ki, és hiába kacsintgat epekedve várományosára az angol, egyelőre nem engedik. Persze fölvetődik, vajon megéri-e a klubnál tartani egy olyan játékost, aki már nem szeretne ott játszani, és ha marad, azt mennyire éri fel ésszel Stones. Ha beleszarik Martínez palacsintájába, azzal maga alatt is vágja a fát, és a kedvetlen játékkal tovább rombolhatja kapcsolatát a szurkolókkal, akik már a Barnsley elleni meccs után is megríkatták. Mindenesetre az Evertonnál jelezték, nincs az a pénz, amiért megválnának Stones-tól, kérdés, ez a kis közjáték milyen nyomokat hagyott az öltözői morálon.

A várható kezdőcsapatok

A találkozó szombaton 18.30-kor kezdődik, a DigiSport1 élőben közvetíti. Az Everton az elmúlt két londoni meccsét sikerrel vette (West Ham és QPR), de arra még nem volt példa, hogy zsinórban a harmadik három pontot is mellé tegyék a fővárosban. Bár a statisztika olyan, mint a bikini, sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja, ha hozzávesszük, hogy a Spurs a legutóbbi 6 hazai meccsén nem kapott ki a liverpooliaktól (4 győzelem, 2 iksz), és azt is, hogy náluk többször senki nem verte még meg az Evertont (22 alkalommal), akkor azt mondhatjuk, egy picivel esélyesebb a Pochettino-csapat. Ennek ellenére én egy izgalmas, szórakoztató, 2:2-es döntetlent tippelek.

What’s on? Avagy a forduló többi meccse, ezekből mazsolázhatunk

Newcastle - Arsenal (szombat, 13 óra 45 perc, DigiSport1)

Az Arsenal 9 meccs óta veretlen a Newcastle-lel szemben, ráadásul jó sorozatuk 7 győzelmet számlál a párharcban. A ’Castle az önbizalomnövelő kupagyőzelem ellenére kevés lesz Wengerék ellen, három ágyúgolyót saccolok a Szarka testébe. 1:3

Aston Villa - Sunderland (szombat, 16 óra)

Hétközi 120, illetve 90 perc a lábakban, kiütés a kupában. A csapatok lelkének biztosan jót tett a keddi meccsdömping, de a szurkolók nem örülhetnek, nem sok bogyó maradt a tárban. A Villa azért egyet berámol majd, ez elég is lesz Sherwoodéknak. 1:0

Bournemouth - Leicester (szombat, 16 óra)

A hétvége egyik legszórakoztatóbb meccse kerekedhet ki Ranieriék vendégeskedéséből. Mindkét csapat jól muzsikált az előző fordulóban és a Ligakupában is, és az eddigiek alapján méltán reménykedhetünk abban, tényleg az lesz a cél, hogy csak eggyel többet lőjünk, mint a másik. Ki is nyílnak a gólcsapok, 3:3 lesz a vége.

Chelsea - Crystal Palace (szombat, 16 óra, DigiSport1)

Mourinho a 200. PL meccsére készül a Chelsea kispadján, a 100.-at rendezik majd a Stamford Bridge-en. Korábban csak a Sunderland tudott itt győzni (hogy Mourinho is lássa, a bab nem hús), és most sem mernénk nagy összegben fogadni a Palace sikerére. Pedig Pardew csapata sem néz ki rosszul, 1:1-es döntetlen lesz a jutalmuk.

Liverpool - West Ham (szombat, 16 óra)

A londoni gárda a bajnokság Harvey Dent-je. Hiába püfölték el az Arsenalt, a Leicester és a B’mouth elleni zakó árulkodik a WHU kétarcúságáról. A Liverpool hazai pályán erőt demonstrál, 4:1 lesz a vége.

Manchester City - Watford (szombat, 16 óra)

Ne ragozzuk túl. Dávid és Góliát csatáját szombaton utóbbi nyeri. Sima 3:0.

Stoke - West Brom (szombat, 16 óra)

Ízig-vérig angol csata a Britanniából. Tony Pulis kettőzött erejű küzdelme és akarása sem lesz elég, tovább csúnyul a WBA pocsék mutatója a Stoke ellen. Náluk többször még senkitől sem kaptak ki a PL-ben (7-szer), most is ki fognak. 2:1

Southampton - Norwich (vasárnap, 14 óra 30 perc, DigiSport1)

Gyengécskén kezdett a Koeman-alakulat, úgy tűnik, idén nehezebb dolga lesz a hollandnak, hogy ütőképes csapatot varázsoljon a nyári játékosmozgás után. A Kanárik egyelőre szépen énekelnek, már 4 pontjuk van, vasárnap azonban nem lesznek udvariatlanok vendéglátójukkal, és mind a hármat a St Mary’s-ben hagyják. 2:1

Swansea - Manchester United (vasárnap, 17 óra, DigiSport2)

A meccs, amin bármilyen eredmény születne, igazából nem érezném magam meglepettnek. Mindkét csapat nagyon egyben van, de a manchesteri legénységet valamivel meggyőzőbbnek gondolom. Szűkösen, de újfent győznek Rooneyék. 0:1

Bold prediction of the weekend

A Crystal Palace beleköp Mourinho levesébe, centenárium ide vagy oda, (legalább) 1 pontot elcsennek Pardew-ék a Stamford Bridge-ről.

Természetesen most se feledkezzetek meg tippjeitekről és fantasy csapatotokról sem. Ti melyik meccset várjátok már a legjobban?