Egy család, két dolgozó szülő, de ki törődik a gyerekkel? Az örök slágertémáról már rengetegen írtak, mi is. A gordiuszi csomót még senkinek sem nem sikerült átvágnia, csak részmegoldások születtek. A fő kérdés továbbra is az, hogy ha egy szülő a munkahelyén is helyt akar állni, hogyan jut elegendő ideje a családra. Amíg Hermione Granger időnyerője nem kerül forgalomba, ez továbbra is kérdés marad. Univerzális, mindenki számára tökéletes megoldás valószínűleg sosem lesz, de vannak elég jó ötletek arra, hogyan lehet a mindkét szülőre nehezedő extrém terhelést megosztani, a feladatokat összeegyeztetni.

Kínában a felsővezetői pozíciók 51 százalékát nők töltik be, a világon a maguk erejéből milliárdossá vált nők fele kínai. A Kínai Népköztársaságban a háztartások bevételeinek a felét nők teremtik elő. Ezek a nők gyermektelenek? Nem. Hogy lehet az, hogy tömegesen olyan helyzetben vannak a kínai nők, hogy nem kényszerülnek választani a családjuk és a karrierjük között? Mindenki leadja a gyerekét csecsemőkorában valami bentlakásos intézménybe? Nem, erről sincs szó. A nagyszülők azok, akik lehetővé teszik a nők számára, hogy akár napi tizenöt órában, vagy a gyermeküktől távol szinte kizárólag a munkájuknak éljenek.