Egy család, két dolgozó szülő, de ki törődik a gyerekkel? Az örök slágertémáról már rengetegen írtak, mi is. A gordiuszi csomót még senkinek sem nem sikerült átvágnia, csak részmegoldások születtek. A fő kérdés továbbra is az, hogy ha egy szülő a munkahelyén is helyt akar állni, hogyan jut elegendő ideje a családra. Amíg Hermione Granger időnyerője nem kerül forgalomba, ez továbbra is kérdés marad. Univerzális, mindenki számára tökéletes megoldás valószínűleg sosem lesz, de vannak elég jó ötletek arra, hogyan lehet a mindkét szülőre nehezedő extrém terhelést megosztani, a feladatokat összeegyeztetni.

A nők többsége nem akar férfi módra dolgozni, klasszikus karriert építve. Ha már gyerekeik vannak, időt is szeretnének velük tölteni, csak nagyon kevesen vágynak véget nem érő külföldi tárgyalások sorára és vezérigazgatói székre. Abban, hogy mindent megkaphatnak, már nem sokan hisznek. Az egyenlőség elérése ma már egyre kevésbé szól arról, hogy egyformák akarnánk lenni a férfiakkal, miközben anyák és feleségek vagyunk. De az is egyértelmű, hogy azok a megoldások sem igazán jók, amelyek a férfiak hagyományos szerepét változatlanul hagyják, és csupán a nők fizetett munkavégzésének módját alakítják át, hogy a munka mellé beleférjen a gyereknevelés és a háztartási munka is.

Hosszú évekig távmunkában, részmunkaidőben dolgozva nagyon kevés az esély nemhogy egy középvezetői posztra, de még a normális nyugdíj megszerzésére is. Ahhoz, hogy az anyák is jó állásokban dolgozhassanak, és ne kerüljenek mami pályákra akár élethossziglan kevésbé fontos, kevésbé érdekes, rosszabbul fizetett, és előléptetésre kevés eséllyel biztató munkát végezve, ahhoz változás kellene.

A "második karrier" nem kizárólag a nők ügye, vagy problémája. A kétkeresős családok jobban működnek. Általában véve a párkapcsolatokat stabilabbak, és a gyerekek is kiegyensúlyozottabbak ott, ahol a szülők osztoznak a terheken, a felelősségen és nem csak egymást kiegészítve látják el ezeket a feladatokat.

A 21. században minden megváltozik

Napjainkban a férfiak is egyre többen hisznek az új apaságban, többet szeretnének a gyerekeikkel lenni, velük foglalkozni. A gyerekeknek ez minden kutatás és vizsgálat szerint kifejezetten a javára is válik. (A nemi szerepek felborulásától tartóknak pedig üzenjük, a férfi nem veszít férfiasságából azért, mert fontos számára az, hogy jó apa legyen. Sőt. Van-e férfiasabb férfi egy apánál? Na ugye.)

A munkavégzési kultúra is jelentősen átalakult az utóbbi években. A legtöbbünk nem csupán munkaidőben foglalkozik a munkahelyi feladataival, és azt is normálisnak tartjuk, hogy munkaidőben sem kizárólag a benti dolgainkat intézzük. A mostani huszonévesek számára már természetes, hogy egyszerre foglalkoznak a munkahelyi és a privát dolgaikkal, míg a családos idősebbek inkább váltogatják a kettőt. A dolgozó szülők napirendje sokkal feszítettebb, mint a gyermekteleneké: időre kell bevinni, átvinni, érte menni. Ha muszáj otthon maradni vele, akkor muszáj. Adódik a kérdés: ha a munkánk már minden nap és egész nap jelen van az életünkben, akkor miért a gyerekeink rovására történjen mindez számukra egyre kevesebb időt hagyva?

Milyen utak vannak?

Az alábbiakban olyan megoldási modelleket mutatunk be, amelyben nem az anyának kell kunsztokat csinálnia, hanem a terhek megosztása/könnyítése révén tarthatja egyensúlyban szakmai és családi életét.

1. Dobd be magad!

Ez tűnik a legegyszerűbbnek. Dolgozz úgy, mint egy férfi, a párod pedig vállaljon otthon annyi feladatot, mint te. Ez az egyenlő közteherviselés modellje. Pofonegyszerű, ha mindkét fél nyitott a dologra, nem vágynak csúcsvezetői karrierre. Feltétele ugyanakkor, hogy rendelkezésre áll egy bármikor ugrasztható rokon (alapértelmezett esetben: nagymama), vagy a két fizetésből telik arra, hogy a logisztikai vészhelyzetekre fizetett segítséget tudjanak szerezni.

előnye:egyenlően oszlik meg a kenyérkereset és a gyereknevelés felelőssége (no és a házimunka) a szülők között.

hátránya:nagymamahiány, vagy kevésbé jó keresettel megfizethetetlen a profi segítség, és hogy viszonylag kevés az olyan pár, ahol mindketten hasonlóan jól keresnek, és még valamennyire uralni is tudják az időbeosztásukat.

2. Váltófutás skandináv módra

Ha egy pár megengedheti magának, akkor megoszthatja a gyerekkel otthon töltött időt, és később is egymást váltva helyezhetik hol a karriert, hol a családot az életük középpontjába. Ilyen megoldás lehet a projekt-alapú munkavégzés, vagy a szezonális súlypontú vállalkozások, amelyekben a nagyon megterhelő időszak meghatározott ideig tart, és váltogatni lehet, hogy az adott időszakban a pár melyik tagja tölt több vagy kevesebb időt a családdal és az otthoni feladatokkal.

előnye: igazságos

hátránya: valószínűleg kevés pályán van erre lehetőség. Veszélybe kerülhet a család megélhetése, és a karriereknek sem igazán kedvez.

3. Rugalmas munkavégzés

A családi logisztika folyamatos újratervezést igényel, miért is ne lehetne ehhez alkalmazkodni, és elkerülni a pánikhelyzeteket? Jó pár olyan szakma van, ahol a munkaadó tolerálhatná az alkalmankénti otthoni munkavégzést és nem igényli, hogy egy fix helyen tíz-tizenkét órában folyamatosan és kizárólag a munkával foglalkozzatok.

előnye: laza

hátránya: nyitott főnökség, vagy saját vállalkozás kell hozzá, és a munkavállalótól egyszerre igényel nagy önfegyelmet és jó alkalmazkodóképességet.

4. családbarát munkahely

Az előbbi továbbfejlesztett változata. Mivel többnyire a főnökség is jelentős részben családos emberekből áll, elméletileg igazán megoldható lenne, hogy nemcsak azt tolerálják, ha a gyereknek balett előadása van, vagy ha a dolgozó nem megy be és pár napig otthonról dolgozik, mert gyereke reggelre belázasodott, netán hogy az (egészséges) kisgyereket szükség esetén be lehessen vinni a munkahelyre. A munkát sokszor hazavisszük, nem lehetne hivatalosan is megtenni ezt, vagy az otthont bevinni néha?

Elméletben az sem tűnik elképzelhetetlennek, hogy a cég leszerződjön egy bébiszitter céggel, hogy pánikhelyzetben kiküldjön valakit a dolgozója családjához, amíg a szülő dolgozik. Mindezt akár a cafeteria részeként.

előnye: egy jobb világ ígérete

hátránya: csak néhány szakmában és csak nyitott munkaadóval/tulajdonossal működik. A szülőktől is nagyfokú rugalmasságot igényel.

A megoldási lehetőségek tehát elméletben léteznek, néhány szerencsés családnál pedig valamilyen formában, gyakorlatban is megjelennek részei, vagy egésze. Igény lenne többre is, többektől is.

A változás talán a küszöbön áll. A társadalom hozzáállása a kulcs: nemcsak a jogszabályoknak, az intézményi feltételeknek kell emberközelibbé válniuk. Változnia kell az egyes embereknek is: szülőként, férfiként és nőként, munkaadóként, főnökként és beosztottként egyaránt új hozzáállást igényel, ha új munkamegosztást szeretnénk.

Érdemes lenne, mert mindenkinek megéri. Nem csak foglalkoztatáspolitikai, emberi vagy magánéleti és fizetőképességi szempontból, de üzletileg is jövedelmezőbb kiegyensúlyozott emberekkel dolgozni, akik között ráadásul nemcsak elvétve találni nőket.

kép

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?