A Fortepan legújabb merítése egyszerre szokásos és szokatlan. Szokásos, mert nem egy egyszerzős különszámról van szó, hanem 25 adományozó fényképeiből válogattunk. Ugyanakkor szokatlan, mert közülük ketten, – Mészáros Zoltán és Ofner Károly – több száz képpel jelentkeznek. Mindkét anyagról külön is szeretnénk majd írni a Fortepan Blogon, így itt most csak röviden. Mészáros Zoltán biológus, kertészmérnök 1956 és 73 között készített fotóit több részletben láthatják majd.

A maga nemében egészen különleges fotóhagyatékot mutat be a Fortepan. Konok Tamás festőművész tette lehetővé számunkra, hogy édesapja mintegy 15 ezer darabos fotóhagyatékának általunk kiválasztott részét - 1200 képet - közzétegyünk.

Ismét egy egyedülálló fotóhagyatékkal jelentkezik a Fortepan. Schoch Frigyes, Kovács Márton Ernő és Nagy Gyula szerzői anyagai után mától – minden bizonnyal az örökkévalóságig – szabadon kutatható és publikálható id. Konok Tamás fotográfus 1200 felvétele.

Hihetetlen, de meglett a titokzatos "Velencei fényképalbum" szerzője, akit legutóbbi posztunk felhívása alapján Vizi-Bognár Mónika és Németh Tamás közös munkával végül megtalált.

A Fortepan legutóbbi frissítésekor Anonime néven megjelent egy szokatlan fotósorozat is a honlapon. Alább a képek hátteréről szeretnék pár részletet megosztani Önökkel.

Köszöntő, értékelés, statisztikák, tervek. Ezeket hívták volna zárszámadó közgyűlésnek a KTSZ-ek világában? Mindegy is! A Fortepan három éves lett a napokban és arra gondoltunk, írunk pár sort a dolgainkról. Mi foglalkoztat minket, mi jár a fejünkben, mire készülünk?

T. I. ötvenkét éves gödöllői erdőmérnök 2001 késő telének egy nyugodt hétvégéjén úgy döntött, hogy hosszú évek után akkor most már végre tényleg rendet rak otthoni íróasztalának fiókjaiban azok között a régi iratok, apró tárgyak, és egyéb, ki tudja még mi mindenféle holmik között, amelyek szülei soproni lakásának kiürítése után kerültek hozzá a családi osztozkodás nyomán.

Van abban valami érthetetlen, hogy ismeretlen emberek képeket küldenek nekünk CD-ken, vagy besétálnak hozzánk táskájukban egy fotóalbummal – és nem kérnek semmit. Nem szeretnének beleszólni a válogatásba, nem írnak dühös leveleket, ha elrontunk valamit, vagy kimarad egy-egy (olykor ötven-száz) fotójuk és ami a legfurcsább, nem kérnek pénzt a képeikért. Miért történhet ez? És meddig lesz ez így?

Örömmel jelentjük, hogy az elmúlt héten múzeumi letétbe került az a Fortepanon tavaly közölt 100 éves sztereófénykép-gyűjtemény, amit Schoch Frigyes vállalkozó készített a 19. és 20. század fordulóján. A 670 darabos gyűjtemény a Fortepan második születésnapján került ki a szájtra és büszkén mondhatjuk, hogy a fórumos megfejtőkön kívül a sajtó is bőszen csemegézett az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó, 3D-ben rögzített pillanataiból, és adott hírt a szenzációs lelet létezéséről.

Nagy Gyula a Forradalom alatt készített fotóriporteri munkájáról és a képek csodával határos megmeneküléséről korábban már szóltunk, és megemlítettük, hogy az 560 darabos riportsorozat a magyar főváros számtalan, eddig nem is azonosított helyszínén készült.

Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 55. évfordulóján, egy 560 felvételből álló fotóriport közlésével a forradalomra szeretnénk emlékezni.

Igazán megható volt a mai nap: 24 óra leforgása alatt összesen nyolcvanan (!) jelentkeztek nálunk emailen, hogy kedvük lenne önkéntes munkában szkennelni.

A Fortepan az utóbbi hetekben több magángyűjteményt és fotóhagyatékot is kapott digitalizálásra, ami nagy öröm. Úgy tűnik azonban, hogy a jelenlegi párfős társaságunk nem győzi a munkát, ezért szeretnénk új önkéntesekre lelni. Vagyis ez egy álláshírdetés: állás és fizetés nélkül.

Ismét egy különszámmal jelentkezik a Fortepan és ismét egy eddig ismeretlen, szerzői anyagot szeretnénk megosztani Önökkel. A Schoch Frigyes fotók őszi premierje után, ezúttal Kovács Márton Ernő hagyatékából válogattunk.

A sokakat meglepő (és sokakat megterhelő) lakótelepes VÁTI különszám után, ismét “hagyományos” Fortepan anyaggal jelentkezünk. Vagyis 1400 kép segítségével végigszánkázunk a XX. századon.