Amikor egy lakásban vagy irodában megláttuk egy szép, harmonikus akváriumot, tele pompás színű halakkal, mind úgy gondoltuk, ilyenről mi is tudnánk gondoskodni. Aztán a méregdrága felszerelés megvásárlása után szembesültünk azzal, hogy "a valóságban a legtöbbször már néhány nap elteltével sokkal inkább hasonlított egy disznóöléseken használatos bélmosó kád tartalmához, semmint egy kristálytiszta matematikai levezetéshez". Ismerős?

Egerek, pókok, békák, denevérek, kaméleon a lakásban. Vannak, akik számára az otthonuk természetes állat-élőhellyé változtatása maga a csoda. Ugyanakkor "ha nem vagy harcos nonkonformista, de mégis szeretnél létrehozni egy többé-kevésbé önfenntartó rendszert, a dologgal érdemesebb egy akvárium vagy terrárium falain belül foglalkozni" - tudjuk meg a harmadik részből.

Linné és Darwin az állatokat az evolúciós rokonságiviszonyaik alapján osztályozták. Az állatok klasszikus rendszertana azonban nem sokat segít a megfelelő házi kedvenc megtalálásában, így a könyv szerzője saját rendszertant alkotott meg. A 2. fejezetben ezzel a rendhagyó rendszertannal ismerkedhetünk meg.

Az első részben megismerkedhetünk egy diófacincér balsorsával, Gyuszival, a beszélő papagájjal, betekintést kapunk egy kis háziállat történelembe és némi nyelvi elemzést hallhatunk arról, miért vezetjük be a társállat fogalmát a magyar értelmező háziszótárunkba.