Az egyre aggasztóbb méreteket öltő nőkkel szembeni erőszak miatt az új olasz parlament első dolga az volt, hogy a nők elleni erőszakról szóló Isztambuli egyezményt ratifikálja, majd az áprilisban felálló szakértői kormány első intézkedéseként azonnali hatállyal egy nőket védő rendeletcsomagot fogadott el. A 12 pontos jogszabálycsomag a korábbinál szigorúbb szankciókat tartalmaz családon belüli erőszak, a szexuális erőszak és a zaklatás az elkövetőire, és kiterjeszti a védelmet a leginkább kiszolgáltatott nők, így a bevándorlók és a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezők csoportjaira.

Szerte a világon rengeteg nőt támadnak meg az utcán és locsolnak valamilyen maró folyadékot az arcukba. Az okok sokszor nem tisztázottak, de többnyire féltékenység miatt, vagy szerelmi csalódásért, visszautasított házassági ajánlatért állnak bosszút nőismerőseiken, rokonaikon a támadók. A savas támadások bár Indiából erednek, de sajnos nem álltak meg a határon. Az utóbbi években világszerte előfordultak.

Egyiptomban két évvel az arab tavasz után újra utcára vonultak az emberek: ezúttal az első szabadon választott elnök, Mohamed Murszi távozását követelik. Az egyébként békésnek látszó kormányellenes demonstrációkon nagy számban vesznek részt nők, az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények azonban elsősorban nem politikai indíttatásúak.

A G8-ak (a világ hét gazdaságilag legfejlettebb állama és Oroszország) vezetői múlt heti talákozójukon többek között az élemiszerbiztonságról is tárgyaltak. A találkozót lezáró nyilatkozat szerint az éhínség ellen a nők elleni erőszak megelőzésével lehet hatékonyan küzdeni. Hogy a kettőnek mi köze egymáshoz?

Az erőszak az otthonokban sokszorosan inkább jelen van, és sokkal kevesebb nyilvánosságot kap, mint az idegenek által elkövetett bűnök, és nem elég, ha a nők tiltakoznak az erőszak ellen. A nők elleni erőszak nem feminista, hanem humanista ügy. A férfiaknak is ki kell állniuk a nők védelmében.