Az egész évfolyam karanténba került az iskola tetőterében.

Az apátságból távozni kényszerülő szerzetes alakját is megidézi a kiállítás, amely a kibékülésről szól.

Egykori tanítványai szerint jó kiállású diákjai nadrágjába nyúlt, és simogatta a fiúkat a pannonhalmi gimnázium botrányba keveredett szerzetestanára. M. atya olyan alternatív valóságot teremtett osztályai számára, amiben ezek a bűnök is megengedhetőnek tűntek. Teljesen belemászott diákjai agyába, és azoktól is elvárta, hogy olvassanak a gondolataiban.

A főapát szerint a tanár visszaélt a rábízott gyerekek bizalmával, „illetlenül érintette”, és pszichés terrornak vetette alá őket. A rend szeretne szembenézni az üggyel, és tenni arról, hogy soha többé ne történhessen hasonló.