• Karácsony Gergely azért lett a Párbeszéd párt miniszterelnök-jelöltje, hogy jobban figyeljenek rá, de benne lenne abban is, hogy Szél Bernadett legyen inkább a miniszterelnök-jelölt.
  
• Egykori közvélemény-kutatóként is állítja, hogy a Fideszt le lehet győzni 2018-ban, ha a legfontosabb körzetekben az ellenzék képes lenne összefogni.
  
• Többször is előfordult politikai pályáján, hogy nagy volt rajta a nyomás, és sodródásból engedett fontos ügyekben, de azt állítja, hogy Zugló polgármestereként megedződött mostanra, és keményebb lett.
  
• Nem bánja, hogy otthagyta az LMP-t, és az se fáj neki, ha a DK-nak kell átadnia egy választókörzetet.
  

Zugló

Zugló polgármestereként a legnagyobb újítása a minimáljövedelem bevezetése volt a kerületben. (Zugló a legszegényebbek jövedelmét úgy egészíti ki, hogy az egy háztartásban élőknek fejenként legalább 28500 forintjuk legyen havonta, és a résztvevőknek együtt kell működniük a munkakeresési és más programokban. A személyre szabott támogatásoknak olyan elemei is vannak, mint például az ingyenes fodrászat, ami állásinterjú előtt jár.) Ez egy szociális kísérlet?

Nem nevezném annak, mert ez egy Nyugat-Európában teljesen bevett programcsomag. A szakértők évtizedek óta verik az asztalt, hogy itthon is legyenek ilyen ellátások. Persze büszke vagyok a zuglói szociális modellre, de közben ez egy triviális dolog, ezt kéne csinálni mindenhol.

Inkább a közmunka megy itthon. Zuglóban nincsenek közmunkások?

De, vannak közhasznú foglalkoztatottaink az önkormányzatnál is. Önmagában a szociális foglalkoztatás elvileg tök jó irány lehet, csak itthon sokszor többet árt, mint használ. Országos szinten rengeteg pénzbe kerül, és csapdába ejti a résztvevőket, mert átképzés és mentorálás híján nincs lehetőségük arra, hogy átmenjenek a privát szférába dolgozni. Zuglóban egyébként a szociális ellátás része egy nagyon jól működő állásközvetítő iroda is.

Figyeli egyenként is a támogatott emberek sorsát a kerületben?

Sok egyéni történetet ismerek. Húztam ki 8. emeleti ablakból nénit, hogy ne ugorjon ki, amikor ki akarták lakoltatni, ismerek nagyon felkavaró sorsokat, és van sok pozitív történet is. Pont a munka emberközelisége miatt vonzódtam az önkormányzati politikához. Politikussá válásom első pillanatában éreztem, hogy ez engem jobban motivál, mint hogy a parlamentben módosító indítványokat írjak vagy molinókat lengessek, nem lebecsülve persze azokat, akik azt csinálják.

Ha így érzi, akkor minek kell miniszterelnök-jelöltnek lenni? Miért nem elég Zugló?

Nekem elég Zugló, nem a személyes ambícióm dominált, és nem is a parlamenti létbe akarok visszahajókázni. Azért vállaltam el, mert iszonyatosan kiüresedettnek látom a magyar politikát, elsősorban tartalmi értelemben.

Ez az összefogósdi iszonyatosan jó alibi arra, hogy mindenki megússza, hogy megértsük a 2010-es összeomlást, és a Fidesz politikai sikerének az okát, és megtaláljuk a kiutat. A Párbeszéd azért állított miniszterelnök-jelöltet és adott programot mindenki másnál korábban, hogy fölrázzuk az ellenzéket. Ezért is akartunk előválasztást, hogy kiprovokáljuk a vitákat, elmondhassuk hogyan nézne ki az a Magyarország, amit mi szeretnénk építeni. Összehasonlíthatatlanul nagyobb a fogadókészség erre, ha az ember miniszterelnök-jelöltként beszél, mintha zuglói polgármesterként tart fórumokat.

Polgármester, de nincs se saját frakciója, és a baloldalnak többsége se a zuglói közgyűlésben. A szociális programot így is sikerült átvinni, de sok olyan vita is volt, amiben alulmaradt a testülettel szemben. Hogyan mennek a napi alkuk a képviselőtestülettel, folyamatosan adni kell valamit? Pénzt, állásokat?

Kétségtelen, hogy nagy sajtója van annak, hogy Zuglóban hány politikai kinevezett van, meg milyen a díjazásuk, de van egy szint, ami szerintem még vállalható.

Nyilván a pártoknak vannak érdekeik, amiket egy pontig benyel az ember, de van egy pont, aminél nem megyek tovább. Most például meg tudtam volna oldani egy politikai konfliktust azzal, hogy plusz 16 bizottsági helyet szétosztok a markukat tartó frakciók között, de ehhez már nem adom az arcom. Úgyhogy pontosan tudom, hogy a következő testületi ülésen minden meg lesz fúrva és le lesz szavazva. Egyelőre nem használtam a nyilvánosságot ezekben az intrikákban olyan mértékben, mint ahogy használhatnám, de most lehet, hogy fogom. Ahogy közelednek a választások, fokozódni fognak ezek a kavarások.

Zugló, főleg a Papcsák-korhoz képest, nagy változáson ment keresztül, ami a közpénzek átláthatóságát és a közbeszerzések nyilvánosságát illeti. Az általam ismert legszigorúbb közbeszerzési szabályzat, és a legszigorúbb átláthatósági rendelet van érvényben, és Zugló az egyetlen önkormányzat, ami rendeletbe foglalta az antikorrupciós szervezetek átláthatósági programját.

Az alkukkor konkrét emberekre vagy a pártok központi igényeire kell figyelni?

Esete válogatja. 12 szavazat kell a minősített többséghez a testületben, és ezeket mi minden esetben lasszóval fogjuk. De azt se feledjük, hogy bár voltak nyilvános vitáim is az MSZP zuglói szervezetével, én egy baloldali összefogás jelöltjeként lettem polgármester, úgyhogy azért 10 esetből 9-szer számíthatok a szocialista frakcióra, és ők is rám, csak a többséghez így sem vagyunk elegen.

Ahhoz viszont elegen vagyunk, hogy feloszlassuk a testületet, és ha a Fidesz a kampányban blokkolni akarja majd a kerületet, akkor azt fogom kezdeményezni, hogy oszlassuk is fel. A legutóbbi időközin a Fidesz pont fele annyi szavazatot kapott mint a baloldal, ezért a helyükben ezt a játékot nem kezdeném el.

Inkább Kiss Péter mint Gyurcsány

A Párbeszéd párt honlapján lévő önéletrajzában nincs benne, hogy 2002-2008 között a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója volt. Véletlenül maradt ki?

Biztos, hogy nem szándékos, ezt sosem rejtettem véka alá. 2002 környékén az elsők között voltam a politika környékén lévő szakértők közül, aki nyilvánosan vállalta, hogy van ilyen szerződésem, és amúgy is sok helyen beszéltem már róla.

Ez külsős munka volt?

Igen, Horn Gábor tanácsadója voltam. Ha az ember tanácsadóként dolgozik, akkor sokan azt gondolják, hogy azért fizetik, hogy felelősséget vállaljon bizonyos döntésekért. Holott én nem voltam azoknak a kormányoknak különösebben a híve, bár akkoriban összehasonlíthatatlanul jobbnak gondoltam Magyarország helyzetét a mostaninál.

Horn az SZDSZ – MSZP közti koalíciós egyeztetésekért felelős államtitkár volt, és bőven volt mit elsimítania. Színvonalasabb volt az a nyolc évnyi kormányzás, mint a mostani?

Az a fő különbség, hogy most nincs kormányzás. Legalábbis én nem tudom kormányzásnak értelmezni azt, ami ma történik. Van egy csak hatalmi szempontból racionális, és minden eszközt legitimnek gondoló rendszer, ahol az egyetlen cél, hogy a kormány hatalmon maradjon.

De azt is pontosan lehet látni, hogy a baloldali kormányok fészekcsinálói voltak a fideszes kétharmadnak. A magyar társadalom mostanra elviselhetetlenné váló igazságtalanságai már 2010 előtt is léteztek, csak akkor olyanok voltak hatalmon, akiknek a célja elvben az volt, hogy ezeket az igazságtalanságokat felszámolják.

Néhány hónapja bejárta az internetet egy felmérés, ami azt mutatta, hogy a magyar az egyik legzártabb az európai társadalmak közül, alig van mobilitás a generációk között, a gyerekek helyzete alig javulhat a szüleikéhez képest. Minden ellenzéki párthoz tartozó ismerősöm bőszen megosztotta, hogy lám, milyen borzasztó az Orbán-kormány. Akkor mindenkinek felhívtam a figyelmét, hogy a felmérés adatai 2010-ből származnak.

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni időre is érvényes maradt, hogy a hatalom megtartásán kívül is voltak még céljai az akkori vezetőknek?

Azt hiszem, hogy igen. Pedig tavaly október 23-án egy tüntetésen, közvetlenül Gyurcsány Ferenc felszólalása után, DK-s közönség előtt arról beszéltem, hogy 2006 őszén a köztársaság lelke már halott volt, és azért nem találjuk a jobboldali demokratákat, mert 10 éve ott maradtak az Astoriánál. Be is kiabálta egy közismert személyiség a színpad mellől, hogy „ez hülye”. De ettől még nem gondolom, hogy az akkori vezetőknek ne lett volna küldetéstudata, ne akartak volna adni valamit ennek az országnak. Orbán Viktornál nem látok ilyen küldetéstudatot már nagyon régóta.

Pedig 2004-ben, Medgyessy Péter lemondása után az összes barátommal összevesztem, én ugyanis akkor Kiss Péter-fan voltam. Azt gondoltam, hogy Gyurcsány ugyan egy okos és tehetséges pasi, de az erőltetett reformjai a nyakába fognak omlani.

Az a magyar baloldal, amit most ismerünk Horn Gyula idején volt a csúcson. A késő-kádári technokrácia politikai kultúráját addig vitte sikeresen tovább. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy efölött eljárt az idő, akkor jött egy vezető, akinek elég jó beszélőkéje volt ahhoz, hogy vonzó politikai ajánlattá tegye a Schröder- és Blair-féle áramlatot. Csakhogy Magyarországnak pont az a problémája, hogy 1990 után egy neoliberális konszenzus alakult ki, ami a mai napig fennáll, hiszen a Fidesz gazdaságpolitikája is a külföldi tőkebefektetések ösztönzéséről szól. Holott szerintem ma már mindenki tudja, hogy ez nem működik, és a humán tőkére alapozó modellre kellene váltani.

Miről adott tanácsokat Horn Gábornak?

Akkoriban közvélemény-kutató voltam, és a leginkább a kormányzati intézkedések lehetséges lakossági percepciójával foglalkoztam.

A közvélemény-kutatók nem csalnak, de a Fidesz most is legyőzhető

Az utóbbi hetekben több ellenzéki politikus is szóba hozta háttérbeszélgetéseken, hogy mennyire nem bíznak a riválisaik által mutatott közvélemény-kutatásoknak, mindenki csal, hazudik, manipulál. Ön lát olyat, amelyikben megbízik?

Ketté kell választani ezt a kérdést. Az egyik kérdés, hogy csalnak-e a közvélemény-kutatók? Szerintem nem. Még azon is meglepődnék, ha kiderülne, hogy a Nézőpontnál vagy bármelyik szorosan párthoz sorolt kutatónál mást írnának a táblázatba, mint ami kijött nekik.

Az más kérdés, hogy ezeket a kutatásokat hogyan használják a pártok a nyilvánosság etetésére, és az újságírók sem látnak át sokszor a szitán, így blöffszerű felmérésekből is óriási sajtóhír tud lenni.

Ez az iparág eleve nehéz helyzetben van, mert az embereket nehéz rávenni, hogy részt vegyenek felmérésekben. Ráadásul a cégek egy-két politikai megrendelőnek vannak kiszolgáltatva. Úgyhogy lehet, hogy a kutatók messzebb elmennek, mint korábban. De nem hamisításokra gondolok, hanem olyanokra, hogy például kihozzák XY-t a legnépszerűbb miniszterelnök-jelöltnek, miközben a kutatásban én nem is szerepelek, holott lehet tudni, hogy XY-t rendszeresen meg szoktam előzni. De ez inkább a pártok játéka.

Ha nagyjából elhiszi, amit mérnek, akkor is bízik abban, hogy verhető a mostani kormány?

Abszolút.

Pedig nem néznek ki másképpen a számok, mint 2014-ben.

Nem ez a fő kérdés. Tíz évig voltam közvélemény-kutató, és nem is voltam szerintem rossz, úgyhogy talán az én számból hitelesen hangzik, hogy a közvélemény-kutatások egy csomó mindent nem tudnak megmutatni.

A mostani adatok azt mutatják, hogy a Fidesz a többiek gyengeségének a tükrében erős. Ám a Fidesz támogatottsága messze nem olyan acélos, hogy a helyzeten ne lehetne változtatni. Az ellenzék az elmúlt időszak csetlés-botlásaival egyszerűen elvette a saját táborának is a kedvét attól, hogy bemondják, hogy kire szavaznának, vagy akár azt tudják ígérni, hogy elmennének szavazni. De ez könnyen megfordulhat. És ha az ellenzék képes lenne legalább a biztosan nyerhető körzetekben kihirdetni, hogy kik lesznek a kormányváltás jelöltjei, akkor szerintem ez visszaadná a hitet, mert sikerélményt adna.

Abban is biztos vagyok, hogy 2018-ban az emberek sokkal nagyobb mértékben fogják megosztani az egyéni és listás szavazataikat, mint 2014-ben. Minden politikai rendszernek van egy tanulási folyamata. Az első választási rendszert, ami 1990-2010 között volt érvényben, az emberek 1998-ra tanulták meg használni. Akkor a második fordulóban lehetett látni, hogy tökéletesen megértették, hogy mi ennek a rendszernek a lényege.

Az ellenzék baloldali része várhatóan nem fog egy nagy közös listába rendeződni, de a szavazók fejében az egyéni jelöltek esetében ki fog termelődni az az induló, akit a Fidesz kihívójának tekintenek majd. Ezért szerintem sokkal több egyéni helyet meg fog tudni nyerni az ellenzék, mint korábban.

Nagyon nem mindegy, hogy egy pártnak mekkora a támogatottsága, de ebben a rendszerben nem csak ez számít. Majdnem ugyanennyire számít, hogy a szavazóik hol vannak. Az összes felmérést úgy olvasom, hogy a Fidesz tábora el fog csúszni Budapestről és a nagyobb városoktól a kisebb településekre. Ami szerintem borzasztó, mert bár engem sokan egy pesti libsinek tartanak, valójában egy nyírségi parasztgyerek vagyok a lelkem mélyén még mindig, és ezért rosszul viselem, hogy milyen nehezen építkezik a progresszió a kistelepüléseken. De ha választásmatematikailag nézem, akkor ez a helyzet azt jelenti, hogy az elvben nyerhető körzeteket most könnyebb lesz elvinni.

Ráadásul Budapesten és a nagyvárosok többségében nincs érdemi beágyazottsága a Jobbiknak. Úgyhogy akik a városokban kormányváltást akarnak, azok szerintem be fogják húzni a baloldali jelölteket. Ha most kiírnák a választást, és a baloldali pártok nagy része a legfontosabb körzetekben megállapodna, akkor már most minimum 30 körzetet megnyerne az ellenzék. És ha a kampányt jól csináljuk, akkor ebből lehet 50 körzet is, és akkor már kormányváltás van.

Ez nem 2014

„Kitermelődő” közös egyéni jelöltekről beszélt, mintha lenne arra módszer, hogy a legalkalmasabbakban lehessen megállapodni. Egy szocialista politikus nemrégiben arról mesélt, hogy 2014-ben úgy osztották fel az összefogás pártjai az országot, hogy voltak egyéni jelöltek, akiknek fogalmuk sem volt, hogy hol keressék a saját választókörzetüket.

Ezt nem tudom cáfolni. Ott voltam ezeken a tárgyalásokon, és tényleg volt olyan jelölt, akit felhívtam, hogy jártál-e már X településen, mire mondta, hogy még nem. Mondtam neki, hogy vegyél egy térképet, mert holnap reggel 8-ra oda kéne menned, mert ott leszel jelölt. Az biztos, hogy ezt a hibát nem fogja újra elkövetni az ellenzék.

Ebben miért ennyire biztos?

Mert viszonylag sokan lecserélődtek az akkori tárgyalóasztalnál lévők közül. Talán egyedül engem leszámítva.

És nem lát az MSZP részéről egy visszarendeződést?

Nem. A jelöltekről szóló eddigi összes megbeszélésen sokkal inkább szempont volt, hogy helyben jól működő jelölteket keressünk. A saját pártunkból is csak olyan jelöltekről vagyok hajlandó tárgyalni, akiről tudom, hogy helyben ő a legjobb választás. Azokért viszont küzdeni fogok, és le fogom pofozni, ha mások más jelöltet akarnak.

Az LMP-vel is van egyeztetés az egyéni jelöltekről?

Jelenleg nincs. Az LMP kongresszusa előtt voltak arról beszélgetések, hogy valahogy hidat építsünk arrafelé is, de az LMP-nek ez túl nagy falat volt, úgyhogy ezt most nem is erőltetném. Ha van egy ütőképes politikai konstrukció, amit nem kell tokkal-vonóval egészben lenyelniük, csak egyes részeit, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy az LMP nyitottabban tud még politizálni. Úgyhogy nem tartom kizártnak, hogy lesz még valamiféle együttműködés, de most erről még kár beszélni.

Nem kényszer, hogy pénzt fogadj el

A Párbeszéd mint párt, ha nem indul el mind a 106 választókörzetben, saját egyéni jelölttel, akkor nem tudja felvenni a kampányra járó több mint félmilliárdos állami támogatást. Ha viszont elindul, és felveszi ezt a pénzt, akkor abból a párt vezetése vidáman el lehet még négy évig, pláne ha legalább 1%-ot sikerül elérni, mert azután további pénzek járnak. A pártfinanszírozási rendszer nem abban teszi önöket érdekeltté, hogy egyedül induljanak?

Az nem kényszer, hogy a Fidesz hozzád vágjon 700 millió forintot.

Onnan nézve sem, hogy más forrás meg nincs?

Eddig sem volt.

Nem is tudott érdemben erősödni a párt. Arra akarok rákérdezni, hogy van-e a kicsik részéről más racionális viselkedés, mint hogy egyedül induljanak?

Van. Pontosabban azt kell megnézni, hogy mi a cél. Ha az a cél, hogy fölmarkoljon mindenki 700 millió forintot a kampányban, akkor persze nincs más racionális viselkedés. Még akkor sem, ha ez okirathamisítás elkövetését feltételezné, hiszen elvben ezt a pénzt el kellene költeni magára a kampányra, csak éppen ezt senki sem ellenőrzi. Ám ettől nem javasolnám a csalást senkinek.

És van itt egy ország, és annak is van érdeke, azzal is kellene foglalkozni. Úgyhogy kicsit pipa vagyok, amikor bizonyos politikai szereplők telesírják a médiát azzal, hogy nekik muszáj egyedül indulniuk 106 helyen, mert meg kell mutatniuk, hogy milyen önálló alternatívák, és közben mindenki tudja, hogy ez arról szól, hogy ha csak egy helyen visszalép a jelöltjük, akkor máris buknak 150 millió forint kampánytámogatást. A politikai riválisainkat szeretném arra felkészíteni, hogy nem fogják megúszni, hogy ezt 2018-ban a fejükre olvassák.

A Jobbiknál is erősebb lista lenne

Ön szerint hány lista lesz a Fidesztől balra?

Ha minden marad, úgy ahogy van, akkor lesz egy Momentum; egy LMP; az Együtt és a Párbeszéd lista; lesz egy MSZP és külön egy DK lista is, tehát összesen öt. Ez kicsit sok, de nem látom, hogy mitől lenne kevesebb.

Az Új Pólus stratégia pont arról szólt, hogy ezt a fajta széttagoltságot olyan mértékig tisztítsuk le, és legyen egy közös lista az újaknak (LMP, Momentum, Együtt, Párbeszéd), és egy a régieknek (MSZP és DK). Ezt a lehetőséget továbbra is fenntartom az LMP és a Momentum felé, szerintem ez lenne a legjobb nekik és az országnak is. Ha ezen az oldalon a három lista helyett csak egy lenne, akkor biztosan ez lenne a legerősebb ellenzéki lista, beleértve a Jobbikét is.

Gondolja?

Abszolút. Ez nem lenne kérdés. Miért nem tud az ellenzék kitörni? Mert a választópolgárok teljes joggal két dolgot akarnak egyszerre: hitelességet és erőt. Ezek a pártok külön-külön ezt nem tudják egyszerre legyártani. Ennek az erőnek a vezetője lehetek én, de tőlem lehet a Szél Detti is. Mindenki a személyi kérdéseken lovagol, de engem pont ez nem érdekel.

Könyörögtem Bajnainak, ne tegye

Az előző választás után az Együtt oldaláról azt mesélték, hogy ők egyáltalán nem számítottak arra, hogy az LMP-ben pártszakadáshoz vezet majd az összefogás ügye, mert többek között ön és Jávor Benedek megígérték nekik, az LMP benne lesz a közös indulásban. Erre ön is így emlékszik?

Nem az az érdekes, hogyan emlékszem, hanem az, hogy hogyan volt. Nem így volt. Tök egyértelműen lehetett látni, hogy az LMP nagyon be fog feszülni, és én könyörögtem Bajnai Gordonnak, hogy ne hozza a pártot ebbe a döntési helyzetbe. Világos volt, hogy a párton belül nincs nekünk többségünk. Sőt, a 2012-es október 23-i beszédét is minden módon meg akartuk akadályozni, mert túl korai volt, és lehetett tudni, ha azzal a stratégiával olyan korán kiáll a placcra, akkor a két szék között a pad alá fog esni.

Akkor miért álltak mégis bele az összefogásba?

Lehet, hogy nem voltunk elég taktikusak, és el kellett volna hajtanunk nekünk is Bajnait, és később visszatérni rá, de olyan nyomás volt akkoriban az LMP-n, hogy valamit mondani kellett. És én tényleg szívesen vettem volna egy LMP – Együtt együttműködést. Már 2011-ben azt mondtuk Jávor Bencével, hogy az LMP kösse magához az akkoriban felbukkanó kezdeményezéseket, a Szolidaritást, a 4K-t és a Millát. Akkor vált ez emészthetetlenné az LMP-nek, amikor ebbe bejött Bajnai is.

Egyébként Gordont nagyon megkedveltem később, nagyon jó szándékú és nagyon értékes ember, de teljesen értelmezhetetlen volt a politikai stratégiája. Ha fel akart volna építeni egy új pártot, akkor nem kellett volna az MSZP-vel együttműködnie, ha meg az ellenzék miniszterelnök-jelöltje akart volna lenni, akkor nem kellett volna pártot csinálnia, hanem egy civil burokban az MSZP nyakára kellett volna másznia. A kettő egyszerre nem működött, nem véletlenül nincs már benne a politikában.

Nem akartam ott lenni, amikor ez megtörténik

Akkor egy másik makacs pletykára is rákérdezek, ezt főleg DK-s MSZP-s körök mondják: eszerint Schiffer András, az LMP akkori elnöke összejátszott a Fidesszel, ezért is tartotta távol a pártot az összefogástól, és úgy vélik, hogy a mai napig él ez a kapcsolata.

Ezt a leghatározottabban cáfolom. Ilyenkor mindig nagyon pipa leszek. Az Andrásnak nagyon sok erénye és sok vitatható tulajdonsága is van, de nála következetesebb és kiszámíthatóbb ember a magyar politikában nagyon kevés akad. Aki azt gondolja, hogy ő egy Fidesz-ügynök, az a szőnyeg alá akarja söpörni, hogy miért van az, hogy ma Gyurcsány Ferenc és az MSZP a két legelutasítottabb politikai entitás. Nem kell Fidesz-ügynöknek lenni ahhoz, hogy valaki ne akarjon együttműködni velük. Ez a gondolkodás nem akar szembenézni azzal, hogy Orbán Viktor nem a Holdról esett ide 2010-ben.

Ettől még szerintem Schiffernek nincs igaza, mert nincs abban a helyzetben az ország, hogy ne lehetne annyi együttműködést megtennem, hogy ha van egy esélyes DK-s jelölt valahol, akkor ne hagyhassam, hogy azt a körzetet megnyerje a Fidesz elől. Nekem ez nem fáj. De attól, hogy szerintem nincs ebben igaza, attól még nem ügynök.

Szoktak utólag azon lamentálni, hogy jó ötlet volt-e a Párbeszédet kiszakítani az LMP-ből? Látva az azóta eltelt időt, most is így döntene?

Elég szentimentális alkat vagyok, ezért ez a kérdés néha foglalkoztat. És arra jutok mindig, hogy ha tudtam volna, hogy mi lesz, akkor is ezt tettem volna. Az LMP akkori szakadásának az okai sokrétűbbek voltak annál, mint az együttműködés konkrét kérdése. Szervezeti, személyi, ideológiai különbségek feszültek egymásnak, és ezek a kívülről jövő nyomás alatt elkezdtek egy nagy törésvonallá összeállni. Nem volt egy olyan profi köztünk, aki ezt a szervezeti konfliktust meg tudta volna oldani. Ha András akarta volna, akkor szerintem tudta volna puhítani a vitákat, de nekem az az érzésem, hogy nem akarta.

2010-ben eredetileg nem is akartam képviselő lenni, mert bár iszonyatosan szerettem az embereket az LMP-ben, de éreztem, hogy apró darabokra fognak széthullani, és nem akartam ott leni, amikor ez megtörténik.

Nem akart tehát képviselő lenni, aztán mégis az lett. Kampányfőnökként nem volt rajta a párt országos listáján, de a budapesti lista 3. helyéről mégis bejutott. Hogyan alakult így?

Azért nem voltam az országos listán, mert tényleg nem akartam képviselő lenni. A budapesti listát később állítottuk össze, és volt egy óriási beakadás a 3. és 4. hely elosztásakor. Mindenkinek mondtam, hogy nem kell beszarni, mert kiszámoltam, hogy az LMP bejutásához Budapesten 10 százalék feletti eredmény kell, az viszont már 4 helyet jelent a budapesti listáról, tehát ha bejutunk, akkor innen úgyis lesz 4 mandátum. Így is lett.

Ám a konfliktust nem sikerült feloldani, és felhívott ha jól emlékszem Vágó Gábor, hogy másnap le kell adni a listát, és a 3. helyre csak egy konszenzusos jelöltet lehet berakni, aki én lehetnék, különben a konfliktustól felrobban a párt. Mondtam neki, hogy jó, de nem veszem fel a mandátumot, úgyis meg lesz a 4 hely, és a két ember, akik egymással vívták a meccset, mindketten besurranhatnak. Amikor kiderült, hogy bejutottam, akkor el is mondtam az ATV-ben, hogy nem fogom átvenni a mandátumomat. Utána felhívott Schiffer András, aki egy elképesztő telefonbetyár, és meggyőzött, hogy mégis vállaljam el. Így lettem képviselő. Ez inkább sodródás, mint tudatos döntés volt.

Nem voltunk elég ügyesek

Ahogy ha jól értettem, akkor volt sodródás bőven a 2014-es összefogás megszervezésekor is, legalábbis az alapján, amit néhány jelölt kiválasztásáról elmondott.

Igen, ott nagyon nagy volt a politikai tét, és nálunk sokkal dörzsöltebb emberekkel voltunk körülvéve, nem voltunk elég ügyesek. Gordon sem egy ügyeskedő ember. Most képzeljen el egy olyan tárgyalást, amiben hozzá képest még én vagyok a rossz rendőr. Három év zuglói edzés után azt gondolom, hogy ma már vagyok akkora játékos, ami a politikában elvárható. Megtanultam azóta, hogy nem csak a szép eszmék számítanak, és nagyon észnél kell lenni, ha az ember eredményt akar.

Mesterházy Attiláék maguknak voltak ilyen ügyesek akkor, vagy bekavarhatott a Fidesz is? Több komoly ember is beszélt arról azóta, hogy 2014-ben az MSZP akkori vezetése egyeztetett a Fidesszel a választási stratégiáról.

Pletykákat én is hallottam, de amit nem tudok bizonyítani, arról nem gondolom, hogy megalapozott. Azt egyértelműen lehetett látni, hogy a Bajnai – Mesterházy versenyfutásban van egy alkalmi szövetség a Fidesz és az MSZP között. Ezt nehéz lenne tagadni, hiszen nem Mesterházy Attilát rakta a CÖF az óriásplakátokra Gyurcsány Ferenc mellé, hanem Bajnai Gordont, már azelőtt, hogy hivatalos jelölt lett volna, és Mesterházyt egyébként se támadták soha semmivel. De ebből nekem nem következik még az, hogy Mesterházy ügynök lett volna. Ő miniszterelnök-jelölt akart lenni, és mivel a Fidesznek is ez volt az érdeke, ezért ebben kialakult egy alkalmi szövetség köztük.