„Amint felveted, hogy túl sok ember van a Földön, rögtön azt hiszik, azt akarod, hogy a népesség fele meghaljon, mint a Bosszúállókban, vagy hogy rasszista vagy, rákened a problémákat a szegény, fejlődő országokra, mert Afrika lesz a kontinens, ami négyszeresére dagad az évszázad végére. Annyit hallanak az érveidből, hogy a szegényekre hárítod a felelősséget, pedig mi itt, a gazdag országokban okozzuk a legtöbb szennyezést, mi bocsátjuk ki a legtöbb szén-dioxidot. Holott mi csak azért érvelünk, hogy mind a fejlett, mind a fejlődő országokban

álljon meg a népességnövekedés,

tartsuk 2 alatt a termékenységi rátát. Nem fenntartható, hogy folyamatosan növekszünk. Nem csak Afrikában, sehol.” - mondta Dérer Patrícia biológus a 444-nek. Dérer a Göteborgi Egyetemen működő, The Overpopulation Project nevű kutatócsoport tagja, társaival azért dolgozik, hogy a kontrollálatlan népességnövekedés hátrányait és a felelős családtervezés előnyeit mutassa be tudományos érvekkel alátámasztva az akadémiai világnak és a szélesebb nyilvánosságnak.

A napokban késztettünk vele interjút egy budapesti kávézóban, miután egy 26 órás busz- és vonatúttal hazalátogatott Magyarországra. Azért buszozott, mert így egy repülőútnál kisebb károsanyag-kibocsátással juthatott el Budapestig.

Dérer Patrícia 2016-ban diplomázott az ELTE-n, ahol a humánökológia szakot vezető Takács-Sánta András előadásain kezdték először foglalkoztatni a globális problémák. „Ő olyan kutató, aki nem söpri a szőnyeg alá, hogy jelentős részben a népességnövekedés miatt jutottunk ebbe az ökológiai válságba” - mondta a tanárról.

A diploma megszerzése után költözött ki Svédországba, ahol eredetileg az erdők védelmével tervezett foglalkozni, a témavezetője figyelme azonban az utóbbi években a népességnövekedés felé fordult, mert zavarni kezdte, hogy az emberiség mintha semmit nem is próbálna kezdeni ennek nyilvánvalóan káros hatásaival. A kutatócsoportot végül egy ösztöndíjból sikerült megalapítani, amit az '56-os emigráns svéd milliárdos, Laszlo Szombatfalvy alapítványától kapott a Göteborgi Egyetem.

„Nem azt mondjuk, hogy mostantól mindenki álljon le a gyerekcsinálással.

Csak azt szeretnénk, hogy ez egy jól informált döntés legyen. Az embereket tájékoztatni kell a lehetőségeikről és a döntéseik következményeiről. Azt mondják, mindenkinek egyéni döntése, hogy mikor mennyi gyereket vállal. Ez részben igaz, de azért nem nem teljesen egyéni döntés, nemcsak saját felelősség, mert nem csak a te életedről van szó, hanem létrehozol egy új életet, és hatással vagy a környezetedre is. Egészen elképesztő, hogy globálisan a fogantatások 40 százaléka nem tervezett, véletlen. Persze nem mindből születik gyerek, mert megszüntetik a terhességet, de ez a 40 százalék akkor is hatalmas arány, főleg úgy, hogy a fogamzásgátlási technológiák többsége az '50-es, '60-as évektől ismert. Csak senki nem foglalkozik azzal, hogy ezek használatára sarkallja az embereket. Sokszor még a tudományos szférában is tabunak számít az erről való beszéd.”

A The Overpopulation Project tagjai párhuzamosan több kutatást is folytatnak. Az öregedő társadalmak gazdasági előnyeiről szóló tanulmányt már bemutattuk a 444-en, ebben a cikkben, ebből kiderült, hogy önmagában az elöregedés és a népességfogyás lassítása vagy megelőzése nem megfelelő indok sem a születésszám növelésére, sem a bevándorlás ösztönzésére, hiszen az elöregedő társadalmak előnyeit hagyományosan alul-, hátrányait pedig túlbecsüljük. Ezen kívül végeznek kutatásokat a népességnövekedés klímaváltozásban és a biodiverzitás csökkenésében betöltött szerepéről, és készítenek népesedési előrejelzéseket Európa országaira különböző termékenységi ráták és különböző bevándorlási politikák esetére. Utóbbival azt szeretnék megmutatni, hogy a népesedési trendek nem kőbe vésettek, hanem minden pillanatban alakítható folyamatok. Kimutatták azt is, hogy ha csak a fejlett országokban leállítanák a sok gyerek vállalását támogató politikákat, akkor teljesen reális forgatókönyv lehetne az is, hogy az évszázad végére 11 milliárd helyett csak 7,5 milliárd lakosa legyen a bolygónak.

„Az ENSZ általában kiadja ezeket az előrejelzéseket, a politikusok pedig adottnak kezelik őket, hogy jó, akkor ennyi ember lesz ebben az országban ekkorra. De ezek csak előrejelzések, amit az ENSZ kiad, az csak több lehetséges forgatókönyv közül a legvalószínűbb. A sorsunkat nem ezek a projekciók határozzák meg, mi felülírhatjuk ezeket a jelenben hozott felelős döntésekkel.”

Dérer szerint a népességnövekedés és a biodiverzitás csökkenése közötti összefüggést sokszor még a szakfolyóiratokban is tabuként kezelik, ezért is került ez a téma a csoport kutatóinak érdeklődési körébe. „Vannak olyan tudományos cikkek, amikben rendesen kiszámolják, hogy ilyen-olyan népességnövekedés a nemzeti parkok közelében milyen hatással van az ott vadon élő fajok számára, de nem lépnek eggyel tovább, hogy javaslatokat tegyenek ennek menedzselésére, vagy egyáltalán hogy nyilvánvalóvá tegyék azt a tényt, hogy itt korreláció van.”

„Meg lehet nézni,

a vadon élő fajok száma a hetvenes évek óta 60 százalékkal csökkent.

Közben nőtt az emberi népesség is, de ebből még persze nem tudjuk, mi az ok-okozat. Rá kell közelíteni mondjuk egy-egy nemzeti parkra, nemzetre, élőhelyre, fajra, fajcsoportra. Ezekre vannak nagyon jó példák, általában fajokra vonatkozóan. Például x faj élőhelyének elveszett 50-60 százaléka, mert terjeszkedik a város. Miért terjeszkedik a város? Mert kellenek a házak. Miért kellenek a házak? Mert nő a város népessége.”

A népességnövekedéstől persze nem közvetlenül pusztulnak a vadállatok, nincs arról szó, hogy minden születő embergyerek után automatikusan megdöglene egy borz. Az viszont könnyen kimutatható, hogy a vadállatok száma mindenek felett az élőhelyvesztés miatt csökken, ez az elsőszámú közvetlen ok. Az élőhelyvesztés közvetlen, és így a biodiverzitás csökkenésének közvetett oka viszont az, hogy kivágjuk az erdőket és lecsapoljuk a mocsarakat, mert egyre nagyobb földterületekre van szüksége az emberi életnek, hogy a növekedő népesség lakhatása és táplálása megoldott legyen.

De a kutatócsoport szerint erre van megoldás: ha csökken a népesség egy vidéki területen, és felhagynak a műveléssel, az spontán módon erdősödik, először bozótos, aztán erdő jelenik meg rajta. Ez azonban sok idő, és az idáig vezető út legelején sokszor még tovább csökken a biodiverzitás, hiszen eltűnnek az emberhez köthető fajok, amik egy ökológiai művelés alatt álló, változatos farmon például ott vannak.

„De ez ellen rengeteget lehet tenni, emberek belekezdhetnek restaurációs projektekbe, hogy ide való, őshonos élőhelyeket hozzunk létre gyorsabban. Lehet fajokat is betelepíteni. Erre már most is vannak nagyon jó kezdeményezések Európában, ezek még ökoturizmust is fejlesztik, hogy ne haljon ki teljesen a vidéki népesség. A Rewilding Europe nevű holland NGO Portugáliában és a Duna-deltában is újravadított területeket, és ezeken nőtt is a biodiverzitás, több vadállatfaj újra megtelepedett. Az ilyen projektek előtt nagy jövő áll, hiszen az előrejelzések szerint egyre kevesebb ember lesz Európában, és egyre több lehetősége lesz a természetnek visszahódítani ezeket a területeket.”

A The Overpopulation Project által készített, Európai országokra vonatkozó népességi előrejeltések elérhetőek a csoport honlapján. „Összességében ezekből az adatokból látszik, hogy a bevándorlás sokkal erősebben és gyorsabban hat a népesség alakulására, mint a különböző családpolitikai lépések. A családpolitikai intézkedéseken belül is azt találtuk, hogy a különböző anyagi támogatások, a bababónusz, az gyerekek után járó adókedvezmények

olyan nagyon nem növelik a termékenységi rátát,

viszont a nemek közötti egyenlőség, az általános anyagi biztonság, a részmunkaidős munkavállalás megkönnyítése, a stabil egészségügyi, gyermekgondozási és oktatási rendszer viszont el tud érni növekedést, úgy 0,3-mal növelheti a termékenységi rátát, kb. 30 éves időtávon.”

Dérer szerint az is jól látszik, hogy a magyar népesség alakulására ható legfontosabb trend - az évtizedek óta tartósan 2 alatti átlagos gyermekszámon kívül - a kivándorlás, de ezzel a rendelkezésre álló statisztikai adatok hiányosságai miatt nehéz kalkulálni. Amennyiben viszont a bevándorlási politika nem változik, Magyarország lakosságszáma szinte biztosan csökkenni fog. Családtámogatás nélkül, a családok helyett a vállalatoknak kedvező erős neoliberális politikával 2100-ra 5,5 millióan, a jelenlegi család- és szociális politika megtartásával 7 millióan leszünk, az egyenlősítő családpolitikát nagyon felturbózva pedig csak 1 milliós lesz a lakosságcsökkenés, azaz mai 9,8-ról 8,7-re esik majd vissza a népességszám.

A csökkenést a bevándorlás erősítésével is nehéz ellensúlyozni, a mainál kétszer több ember betelepítése sem elég a népesség szinten tartására sem.

„Az európai országok adatai alapján nagyok a különbségek a Nyugat- és Észak-Európa, valamint Kelet- és Dél-Európa előtt álló kihívások között. Látszik az is, hogy a 2015-ös menekültválságban és előtte sok bevándorlót fogadó országok népesedési trendjei megváltoznak, hiszen az első és második generációs bevándorlók körében általában magasabb a termékenységi ráta, ez a harmadik generációra csökken nagyjából a fogadó ország átlagos szintjére.”

A kutatócsoport honlapján elérhető számítások szerint a bevándorlókat fogadó országokra csak kicsi népességcsökkenés vár, vagy egyáltalán semmilyen. Németország például 2100-ig a jelenlegi szinten tudná tartani a népességét, ha nem vagy csak keveset változtat a bevándorláspolitikáján, Svédország pedig ebben az esetben másfélszeresére növelheti a lakosságszámát 2100-ig. A két legrégebbi befogadóország, Franciaország és az Egyesült Királyság lakossága is valószínűleg növekedni fog a jelenlegi trendek alapján, miközben Európa népessége összességében csökken a déli és keleti államok fogyása miatt.

„De tényleg fontos, hogy ezek nem kőbe vésett számok, rengeteg szcenáriót megnéztünk, kimutattuk, hogy ha csökkentjük a bevándorlást, és megteszünk bizonyos családpolitikai lépéseket, akkor megállítható és visszafordítható a növekedés azokban az országokban is, amikbe a jelenlegi trendek alapján növekedést jósol például az ENSZ. De szerencsére vannak klímakutatók, akik felmérik, hogy ha fél gyerekkel nagyobbak a termékenységi ráták globálisan, akkor 60 százalékkal több lesz az üvegházgáz-kibocsátás, ha meg féllel kisebbek, akkor 40 százalékkal kevesebb.

Ha az európai országok el szeretnék érni a 2050-re kitűzött klímacélokat, akkor nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen mértékű népességnövekedéssel vagy fogyással érik el. Gyakran nem veszik figyelembe a népességfogyás pozitívumait a klímaelőrejelzésekben, csak azt, hogy a gazdasági növekedést nehezíti, holott ha fogy a népesség, akkor nem is kell növekedni, mert anélkül is javulhat az életszínvonal. Vannak azért jó példák, egy holland tanulmány szerint például ha népesedés alacsony pályáját követjük, azaz átlagosan 0,5 gyerekkel kevesebb születik, az 2100-ra ugyanolyan mértékű kibocsátáscsökkenést tesz lehetővé, mint a megújuló erőforrásokra való széleskörű áttérés, és ez ráadásul sokkal olcsóbb is. Az életmódváltással (vegetáriánus étrenddel a repülés kerülésével és hasonlókkal) elérhető kibocsátáscsökkentés rövid távon hatásosabb, azonban hosszútávon elmarad az előbbiektől. Nyilván ezeknek a kombinációja a legeredményesebb, ezért sem szabad kihagyni a népesedést a lehetséges megoldások közül, mintha arra nem lenne ráhatásunk.”

Vannak persze rengetegen, a világ minden országában, akik vitatják, hogy szükség lenne családtervezési programokra, és jelenleg a legtöbb kormány is inkább családbarát politikát folytat, ösztönzik a gyerekvállalást. A fogyó népességű országokban azért, hogy ne fogyjon a népesség, a növekedőkben pedig azért, mert még mindig a sok munkaképes korú fiatal férfiban látják a politikusok az országuk gazdasági erejének és katonai ütőképességének zálogát. De amíg nem tudnak munkát adni ennek a rengeteg embernek, addig ez valójában csapdahelyzet, amiben egyre mélyebbre kerülnek, és nem tudnak kitörni.

„Egyszerűen belátható tény, hogy ha Afrika népessége tényleg négyszeresére dagad az évszázad végére, akkor képtelenek lesznek ellátni magukat étellel és ivóvízzel, a klímaváltozással leginkább sújtotta területen. Ezek bizonyított tények, egy afrikai családnak is a javára válik, ha kevesebb gyereket vállalnak. Segítenünk kell nekik a felelős családtervezésben, be kell mutatnunk ezeket az összefüggéseket. A másik vélemény pedig ugye az, hogy a gazdasági növekedés a legjobb fogamzásgátlás, tehát először próbáljuk a növekedésben segíteni őket, tegyék rendbe a gazdaságot, és utána majd magától esni fog a fertilitás, ahogy megtörtént Európában és Észak-Amerikában.

Erre nincs idő.

Ha ez meg is történne, fizikai képtelenség, hogy addig életben maradjunk ennyire sokan a klímaváltozás hatásait figyelembe véve.”

Az pedig, hogy a gazdasági növekedés és a beköszöntő jólét magával hozná a születésszám csökkenését, tudományosan amúgy sem bizonyított. Az igaz, hogy hosszú idősorokat végignézve a 20. századi soha nem tapasztalt jóléti ugrás egybeesik a születésszámok soha nem tapasztalt csökkenésével, az adatok azonban pont azt mutatják, hogy nem a jólét növekedése miatt esik a születésszám, hanem inkább fordítva, a születésszám csökkenése után ugrik az egy főre eső GDP, és a jóléti mutatók többsége.

„A múltban szinte mindenhol előbb a születésszám esett, és aztán emelkedett a jólét. Ha pedig összehasonlítunk két hasonló méretű, népességű és hasonló természeti adottságokkal rendelkező országot, amik közül az egyikben lezajlott egy sikeres családtervezési program, a másikban meg nem, ott is szinte minden jóléti mutatóban az előbbi felé billen a mérleg. Ahogy esik a fertilitás, úgy nő a jólét, ez így volt Thaiföldön, Costa Ricán, Tunéziában és Dél-Koreában is, ahol az állam is a kezdeményezések mögé állt. Persze ez még évtizedekkel ezelőtt volt.

A 70-es évektől Iránban volt talán a legsikeresebb állami program, 12 év alatt 6-ról 2 alá vitték a fertilitási rátát. Médiakampányokat használtak, és a legkisebb falvakba is elmentek orvosbódékkal felvilágosítást tartani az embereknek, a fogamzásgátlást ingyenessé és elérhetővé tették mindenütt. Vidéken 8-ról esett kettőre az átlagos gyerekszám csupán egy generáció alatt,

ez Európának 300 évébe telt.

Aztán persze a 80-as években, a forradalom után ezt a békés, önkéntes programot is leállították, ez meg is látszik a termékenységi mutatókon. Ma a sikeres családtervezési programok mögött már általában nem államok, hanem NGO-k állnak. De a fontos az, hogy nem kell mindig rögtön és kizárólag Kína egykepolitikájára és erőszakos sterlilizációra gondolni, amikor valaki családtervezést emleget.”

A Föld elkerülhetetlen túlnépesedésével azonban évszázadok óta riogatnak filozófusok, Thomas Malthus például már az 1700-as évek végén megírta, hogy az emberiség rövidesen képtelen lesz ellátni magát a bolygó erőforrásaiból, pedig akkor még 1 milliárdnál is kevesebb ember élt a földön. Azóta viszont eltelt több mint 220 év, lassan 8 milliárdnyian vagyunk, és soha nem éltünk olyan jól, mint most. Erről is kérdeztük a The Overpopulation Project magyar tagját, ezt válaszolta:

„Thomas Maltusnak azért nem volt még 200 éve igaza, mert nem gondolt arra, hogy feltalálják a Haber-Bosch-eljárást, a nitrogénfixációt, mármint azt hogy nagy mennyiségben képesek leszünk műtrágyát létrehozni. Ő mértani sorozattal számolta az élelmiszertermelés növekedését, azóta átálltunk exponenciálisra, de

látjuk ennek a hatásait magunk körül.

Az igaz, hogy a technológiai fejlődéssel időt nyerhetünk, ebben lehet hinni, és el lehet képzelni úgy a Földet, mint egy szupertechnológiával maximálisan kifacsarható erőfforrás-gömböt, ami csak értünk van, és csak azért létezik, hogy mi maximalizáljuk a növekedésünket. Akkor el lehet hinni, hogy lehet etetni 11 milliárd embert 2100-ban, de akarunk-e minden mást feláldozni ezért, vagy akarunk-e egy igazságosabb Földet, ahol minden más fajnak is vannak élelemforrásai, élettere, vize. Vagy úgy gondolunk erre az emberiség-projektre, hogy minden értünk van, és mindent beszántunk, az utolsó halat kifogjuk, és nem törődünk magunkon kívül semmivel.

Szerintem ez nem igazságos.

De nagyon sok techoptimista ember van, akik hisznek olyan technológiai újításokban, amik 1,5 fok alatt tudják tartani a globális átlaghőmérséklet növekedését. Le vannak írva ezek a modellek, de le van írva az is, hogy ezek még nem létező vagy nem teljesen kidolgozott technológiákon alapulnak. Például visszaszívjuk a szén-dioxidot a gyárkéményekből, sőt a levegőből. Nagyon drága, de talán lehetséges. De megéri-e? Miért nem látjuk az egyszerűbb megoldást, például elkerülni a balesetfogantatást, ami még mindig 40 százalékon áll a világban. Nemcsak Afrikában, hanem a gazdag országokban is, ahol elérhető a fogamzásgátlás. Nem olyan nagy áldozat ezeket elkerülni, erre megvan a technológia az 50-es évek óta, csak el kell juttatni minél több emberhez, emellett iskolázni kell a gyerekeket, javítani kell a nők státuszát minden téren. Ezek bevált dolgok, nem igényelnek új technológiát, mégsem foglalkozunk a népességnövekedés megállításának sürgetésével.”