2018 nyarán, amikor egymás után harmadszor is kétharmados többséggel kezdhette meg kormányzását Orbán Viktor, azt írtuk, hogy „Ebből tényleg rendszerváltás lett”, és megkíséreltük bemutatni az új rendszert, amiben élünk. Arra jutottunk, hogy az ország leginkább egy uradalomra hasonlít, élén a gazdával, körülötte intézőkkel, alattuk cselédekkel.

2022 tavaszán ismét parlamenti választást rendeznek Magyarországon, és az ellenzéki előválasztással a kampány már most elkezdődik. Ez jó ürügy, hogy ismét felmérjük Magyarország politikai helyzetét.

Ezt a helyzetet érzékletesen illusztrálja a parlamenti ciklus legkomolyabb kihívása, a járvány kezelése, és annak következményei, hiszen egy válság mindig kidomborítja a kormány és az ellenzék képességeit.

Zseniális járványkezelés halálozási rekorddal

A 2021. augusztusi állás szerint lakosságarányosan Peru után Magyarországon haltak meg legtöbben a koronavírus miatt a világon. Magyarország úgy tartja ezt a szomorú helyezését, hogy az európai oltási programnak köszönhetően nyár eleje óta nem volt nap, hogy húsznál több honfitársunk hunyt volna el a betegségben, és július óta tíznél is kevesebb volt a napi áldozatok száma. Idén tavasszal alig néhány hónap elég volt a tragikus helyezéshez.

A környéken másutt is nehéz volt a járvány, a listán Csehország a 4., Bulgária a 7., Szlovákia a 11., azaz a hozzánk hasonló földrajzi és anyagi helyzetű országokban is nagyon sok volt a halott. De mindannyiuk közül Magyarországon volt a legtöbb.

Még úgy is, hogy a magyar kormány a környékbeli országoknál gyorsabban kezdte meg az oltások beadását, mert az EU-s programon felül Oroszországból és Kínából is vásárolt vakcinákat, ami közel két hónapig a világ élvonalába repítette a magyar oltási mutatókat. Továbbá a járvány kezdetén a magyar kormány lakosságarányosan több lélegeztetőgépet vásárolt, mint bármely másik ország a világon. Mégis, Európa legrosszabb halálozási statisztikája a miénk volt.

Hogy ebben az emberéleteket követelő kudarcban mennyire számított az egészségügyi ellátórendszer gyengesége, és ezzel összefüggésben a magyarok rossz fizikai állapota, vagy éppen az itt élők fegyelmezetlen viselkedése vagy a kormány által túl óvatosan elrendelt korlátozások lazasága, azt egyelőre nem tudjuk. A legvalószínűbb, hogy az egészségügy régóta tartó elhanyagolása és a védekezési intézkedések elodázása együtt okozták a tragédiát.

Ennek ellenére a kormány kiugró sikerként értékeli a járvány kezelését, Orbán Viktor például azt mondta, hogy „a járvány kezelésének, bár ebben nem osztanak érmet, az egyik dobogósa biztosan Magyarország”. És ezt igen sokan el is hiszik. Tavasszal, amikor a legtöbb halálos áldozatot szedte a járvány, akkor is úgy vélekedett a lakosság többsége, hogy a kormány jól, vagy inkább jól kezelte a járványt.

A sok elveszett életért politikai felelősséget senki sem vállalt, az egészségügyért felelős miniszter és a stábja is a helyén van. Két kórházigazgató bukott csak bele a járvány körüli nehézségekbe: mindketten azért, mert ellenálltak, amikor a nem covidos betegeik hazaküldésére utasították őket 2020 tavaszán.

A járvány leginkább pusztító harmadik hulláma nem rontotta érdemben a kormánypárt megítélését, illetve nem erősítette meg az ellenzék pozícióit. Pedig ennél megrázóbb, szó szerint életbevágóbb kérdés aligha rendíthette volna meg békeidőben a társadalmat.

Ez arra utal, hogy a kormányzati propaganda rendkívül erős, illetve a politikai elkötelezettség olyan hitkérdéssé vált, amelyet nem nagyon változtathat meg semmilyen, még brutális tapasztalás sem.

A most induló kampányban a pártok a túloldalról aligha lesznek képesek meggyőzni tömegeket, hogy álljanak át. Annyira elutasítóak a másik oldallal szemben az elkötelezett szavazók, hogy ha csalódnának is, legfeljebb otthon maradnának, de a túloldalt aligha támogatnák. Egyetlen lehetőségük marad ezért a pártoknak: a kevésbé elkötelezett szimpatizánsok mozgósítása, feltüzelése. Ezt a feladatot az tudja jobban végrehajtani, aki inkább képes a célcsoport érzelmeire, indulataira hatni. Úgyhogy a következő hónapokban sem a racionális vita lesz a meghatározó eszköze a politikai vetélkedésnek.

A teljesítmény senkit sem érdekel

Így aligha lesz szó a negyedik Orbán-kormány valós teljesítményéről. Amit eddig láttunk a kampányból, az a kormány részéről kimerült a szexuális tabuk kéjes ünneplésében, illetve az ellenzék részéről az elszámoltatási ígéretek licitjében. Holott a járvány okozta tragédia egyébként kidomborította az Orbán-kormányok egyik legfőbb gyengeségét: azt, hogy a tömegeket érintő közpolitikai ágazatokban, mint amilyen az oktatás, egészségügy, szociálpolitika, versenykepésség javítása, környezetvédelem, alig vannak látható eredményei. Ezek a nem fontos ügyei a kormányzásnak, nem törődnek ezekkel a feladatokkal, alig fordítanak pénzt rájuk. Az elmúlt másfél évben az egészségügy esetében ez nagyon feltűnővé vált.

Olyannyira nem fontosak e területek, hogy az állam sorra adja le ezeket a feladatokat:

a közoktatásban megduplázódott 2010 és 2019 között az egyházi fenntartású intézmények száma (az általános iskolák több mint 15, míg a gimnáziumok 29 százaléka volt már abban az évben egyházi kézben); idén elajándékozta szinte az összes vidéki és a legtöbb fővárosi egyetemét is az állam; a 300 legnehezebb helyzetben lévő település felzárkóztatását a Máltai Szeretetszolgálatra bízta; az árvaellátás a legtöbb megyében szintén egyházak feladata lett; a tehetséggondozás pedig már alapítványokhoz tartozik. Folyamatosan vonul ki az állam a közszolgáltatásokból, nemrégiben az utak koncesszióba adása merült fel, illetve törvény született már a hulladékkezelés kiszervezéséről is. A sport és az erőszakszervezetek irányítása maradt csak olyan nem profitorientált feladat, aminek finanszírozásában és szervezésében a kormány komolyan érdekeltnek látszik. Ahol viszont van pénzbevételi lehetőség, ott van kreatív energia, például az adószedés hatékonyságát érdemben sikerült növelni a rendszer digitalizálásával.

A bűnüldözés tűnik még a legsikeresebb ágazatnak a hagyományos állami feladatok közül, hiszen 2013 óta folyamatosan csökken a regisztrált bűncselekmények száma. Bő tíz éve még 450 ezret regisztráltak Magyarországon egy év alatt, tavaly nem egészen 170 ezret. A statisztika egész Európában látványosan javult ebben a 10 évben. A városok bekamerázása, a készpénzforgalom csökkenése, a háztartásokban használt technikai eszközök olcsóbbá válása, illetve személyre szabása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a betörések és a rablások megritkuljanak. A fiatalok tömeges kivándorlása és a társadalom öregedése is segíthette a statisztika javulását, és részben a közmunkarendszer sikere is állhat a háttérben.

Nem véletlen, hogy a rendvédelemért felelős belügyi tárca alá tartozik a közmunka, amit a kormány a nincstelenek fegyelmezésére is használ. A legleszakadtabb környékek, nyomortelepek lakóinak elcsendesüléséhez hozzájárul, hogy olcsón, sok kábítószerhez juthat a lakosság. A herbál vagy biofű néven terjesztett szintetikus drog napi adagja néhány száz forintért a kistelepüléseken is könnyen beszerezhető, a hatóságok alig foglalkoznak a terjesztők üldözésével; a házi pálinkafőzést pedig kifejezetten szorgalmazza az állam.

Bár a kormány a gazdaság növekedését a legnagyobb sikerei között szokta emlegetni, az itt elért eredmények szakmai körökben meglehetősen vitatottak. Még a miniszterelnök feltétlen hívének számító Matolcsy György jegybankelnöknek is az a véleménye, hogy a magyar kormány gazdasági teljesítménye csak közepes volt 2010 óta a régiós országokéhoz képest (helyzetértékeléséhez hozzáteszi, hogy ha 2013 után is miniszter maradhatott volna, a teljesítmény jobb lett volna).

Az életszínvonal ezzel együtt is növekedett, ahogy egyébként az egész régió virágzásnak indult a 10-es években. A globális gazdaság pénzbősége által vezérelt befektetések, továbbá a kivándorlás az EU nyugati országaiba komoly munkaerő-hiányhoz vezettek. Ez a fizetések emelkedését hozta, még akkor is érezhetően javítva a háztartások jelentős részének a helyzetét, ha a forint folyamatos gyengülése miatt a bérnövekedés értéke közel sem nem volt akkora, mint az forintban kifejezve évről évre látszott.

Az életszínvonal folyamatos, kismértékű emelése az Orbán-kormányok népszerűségének egyik záloga volt, erről a miniszterelnök is megemlékezett tavaly februárban Rómában, amikor azt mondta, hogy a gazdasági siker a kormányzati rendszerének az előfeltétele, és ha a mutatók rosszabbodnak, akkor őt másnap „megölik”.

A növekedést 2013 és 2019 között végig sikerült tartani, nagyjából hasonló pályán, mint az EU többi posztkommunista országának, bár az élbolytól leszakadtunk. Ez az emelkedés azonban a járvány miatt megbicsaklott, és hogy ezt sikerül-e a választásig elfeledtetni a Fidesz szavazóival, az a kampány egyik legfontosabb kérdése lesz.