Csak a gyenge ember ragaszkodik a hatalomhoz
- Dr. Máté Gábor magyar származású kanadai orvos, addiktológus, író és pszichoterapeuta, a függőségek és stresszbetegségek kutatója, több orvosi bestseller szerzője.
- Orvosi és írói munkásságának középpontjában a gyermekkori érzelmi traumák és azok egyéni és társadalmi következményei állnak.
- Függőségeink és betegségeink jórészt ezen fel nem dolgozott traumáink következményei.
- Társadalmunk, amiben élünk, nem érdekelt a járvány módjára terjedő mentális betegségek okainak feltárásában - pedig az okok nagyon is társadalmiak.
- Dr. Máté a tavaly vele forgatott Wisdom of Trauma című dokumentumfilm vetítésének apropóján látogatott el Budapestre.
Húsz éven keresztül praktizált családorvosként Vancouverben, hét éven át kezelt gyógyíthatatlan betegeket a Vancouveri Kórház Palliatív Ellátási Egységénél, később tíz éven át gyógyított drogfüggőket a város Downtown Eastside negyedében, ahol egész Amerikában a legmagasabb a kábítószer-használók, hajléktalanok, szexmunkások és mentális betegek aránya. Nyíltan beszélt munkamániájáról, amit személyes traumáival magyaráz, tizenegy éve mégis visszavonult a klinikai munkától. Miért?
Nem akartam többé praktizáló orvos maradni, de ezzel együtt nagyon is aktív maradtam. Sok mondanivalóm van az emberi fejlődésről és azokról a társadalmi körülményekről, amik többnyire aláássák egészségünket. 78 évesen már sokkal inkább író vagyok, mint orvos, de orvosi szempontból írok.
A nemzetközi egészségügyi statisztikák katasztrofálisak. Már a Covid-19 előtt évtizedeken keresztül csak romlottak. A modern nyugati társadalmakban vírus módjára terjednek a krónikus betegségek: miközben a gazdasági fejlődés folyamatos, egyre betegebbek vagyunk. Olyan civilizációs jelenségekre kell gondolni, mint az autoimmun betegségek, a gyerekkori mentális és figyelemzavarok, a függőségek és a mindezek nyomában sokasodó öngyilkosságok.
Az Egyesült Államokban, a világ sok szempontból legcivilizáltabb országában ezek mára tömeges méreteket öltöttek. Nem vagyunk egyensúlyban magunkkal és a környezetünkkel sem. Fontos lenne, hogy az emberek megértsék, az egészségük nem csak egyéni sorskérdés vagy felelősség, hanem körülmények függvénye is egyben.
Két legtöbbet idézett könyve - A test lázadása (2003), A sóvárgás démona (2008) - középpontjában egyaránt gyermekkori traumák állnak. Előbbi betegségeink, utóbbi a függőségeink pszichés eredetét tárja fel különböző élettörténetek százait bemutatva. Léteznek vajon traumák, amik mindannyiunkban közösek?
Létezik egy tévhit, hogy trauma csak valami katasztrofális esemény következménye lehet - egy szülő halála, elhagyás, erőszak, érzelmi terror, szexuális zaklatás, alkoholizmus, háború. Ezek mind rettenetesen fájdalmas élmények és körülmények, amik döntően befolyásolják későbbi életútjainkat - a trauma fogalma ennél mégis sokkal tágabb kört jelöl.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.