Persze, le kell menni vidékre, de látták már, mi van a körúton belül?!

Évszázados hagyomány Budapestről rácsodálkozni a körúton kívüli élet hétköznapi menetére. A nagyváros gyorsan változó szokásai okozta meglepettség viszont gyakran vad szemöldöktáncot vált ki a pesti élet forgatagában edzett polgárokból. Közben a felnőttkor kezdetén felköltöző fiatalként a cikk szerzőinek kevés fogalmuk volt arról, hogy milyen a hajnali fények bűvöletében hazavergődni a négyes-hatoson, miért éri meg ennyi pénzt kiadni tubiszódára, és hogy eszik-e vagy isszák a kulturális hegemóniát a budai hegyek tövében. Riportunkban megpróbáltuk visszájára fordítani a rácsodálkozást, amivel a Nagyvárosi Újságíró szokta szemlélni a körúton túli világot.

Budán járunk, és mire észbe kapunk, át is léptük a kulturális univerzumokat szétválasztó körút lelki határvonalát. Az úgynevezett belpesti liberálisok híres-hírhedt fellegvára felé tartunk. Utunk célja a körút szívében, a budapesti fiatal értelmiség körében nagy népszerűségnek örvendő központi kocsma, ahol a nap végén akusztikus koncerten és úgynevezett vinyl seshen ismerkedünk a századfordulós bérházak közt morajló vadregényes világgal.

Ekkor még nem is sejtjük, hogy

• a szabadság csak mese habbal;

• Budapesten milyen sokan vannak a vidékiek;

• egyesek képesek egyszerre több e-rolleren vágtatni a civilizációtól roskadozó utcákon;

• a technológiai forradalom az élet új területeit hódította meg Pest szívében;

• melyik kávézóban érdemes jó matcha tea mellett komcsi irodalmat olvasni.

Az aluljáróból a délutáni verőfénybe kilépve a Móricz Zsigmond körtéren vidám sárga villamosok, kevésbé vidám kék buszok és frusztrált utasok forgataga fogad. A nagyvárosi nép a szélrózsa minden irányában baktat a dolgára. Enervált lépteik ütemét ritkán töri meg egy-egy elzúgó roller zötyögése. Elsőre fel se tűnik, de Budán nem illik lábbal hajtani a rollert, az elektromos áram erejével suhannak az emberek.

Azt hallottuk, ez főleg találkozóhely, de sok szív is összetört a budai flaszter ezen kis szegletén. „...emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár” – hümmögi a bajsza alatt félhangosan egy párás tekintetű, huszonéves férfi, fülébe dugott fülhallgatóval.