Nem elég az iksz

Szeretném megkímélni az olvasókat egy rettenetes csalódástól: semmiképp se számítsanak a Fidesz (Orbán) látványos vissza- pláne összeesésére a vasárnapi választáson. Most az EP-szavazásról beszélek, tehát az országos listás eredményről, az önkormányzati helyzet jóval bonyolultabb, nyilván, később arról is lesz néhány szó, de nagy fordulatra egyébként ott sem számítanék.

2019-ben a Fidesz–KDNP 1,824 millió EP-szavazatot kapott, ez a műfaj rekordja, a korábbiakon ettől az eredménytől messze elmaradt, de inkább csak azért, mert az EP-választások részvételi aránya 2019 előtt (ekkor csomagolták össze az önkormányzatival) jóval alacsonyabb volt (2019: 43,5%, 2014: 28%, 2009: 36% – ez utóbbi speciális helyzet, egyfajta „előrehozott országgyűlési választás” volt).

Simán benne van, hogy most Orbán rekordot dönt, és átlépi a kétmillió szavazatot, ehhez minden eszköze rendelkezésre áll.

A sokat emlegetett hatalomgyár-óriás óriásibb, mint valaha, évről évre ezermilliárdokkal etetik, munkamódszerei egyre precízebbek, modernebbek. Az adatbázisok szavazásról szavazásra, nemzeti konzultációról nemzeti konzultációra, közvélemény-kutatásról közvélemény-kutatásra pontosabbak, a számítógép-kapacitások nőnek, a szoftverek fejlődnek, a kínai belügyminisztériumi kapcsolatok nem különben, a hatalomgyári munkások is egyre profibbak, a legjobb helyeken, nagyon sok pénzért tanulnak, a szervezet egyre nagyobb, egyre kifinomultabban működik, minden eleme javul, a büdzsé pedig gyakorlatilag korlátlan.

A gigaüzem végső terméke a szavazó. Illetve inkább: a szavazási eredmény.