EZ EGY 2013-AS CIKK. A FRISS TÉRKÉPET ITT TALÁLOD

Éppen két hónapja futottunk neki először a budapesti bulinegyed feltérképezésének. Akkor azt írtuk, hogy ilyen, szinte 24 órán át pörgő városrész Budapesten még soha nem volt, és a helyzet azóta csak fokozódott. Mit mondjunk, már a turistákat lehúzó professzionális hölgyek is megjelentek a Gozsdu udvar környékén, aminél biztosabb jele nincs a révbe érésnek.

Első térképünkön még csak az epicentrumra, a Rumbach-Dob-Kazinczy-Király utcák által határolt négyzetre koncentráltunk, most viszont már a teljes bulinegyedet sikerült feltérképezni. Lehet azon vitatkozni, hogy pontosan mi tartozik ide, de szerintünk ez 2013 nyarán a Károly körút-Dohány-Diófa-Király négyzet. Ahol összesen 170 (SZÁZHETVEN!!!) vendéglátóhely található a pincekocsmától kezdve a gigantikus borbárig. És a térképen többek közt a fehér foltok is nagyon jól látszanak, nem lepődnénk meg, ha hamarosan ezeken is boldog emberek kurjongatnának az éjszakában.

A bulinegyedben olyan ütemben nyílnak az új helyek, hogy még órákkal e térkép publikálása előtt is érkezett új versenyző. Ha valakinek kimaradt a kedvenc helye, esetleg az adatokat pontosítaná, kérjük írjon nekünk, és mi azonnal frissítünk. Térképünkön minden egyes ikon kattintható, sőt, kattintandó, mindegyik alatt ott lapul a sok értékes-izgalmas információ.

A kép alatt pedig a 444 szerzői ajánlják kedvenc helyeiket a környékről, amelyeket fáradhatatlan kutatómunkával, önzetlen alkoholfogyasztással sikerült feltérképezniük. (Az epicentrumon belüli kedvenceink pedig az előző térkép alatt találhatók). Korábban a szerkesztőség egyetlen tagja sem gondolta, hogy ilyen valaha lesz Budapesten, így rendkívül boldogok vagyunk.

Olyan, mint a Leves, csak nagyobb a választék, a szendvicsek nem szarok, és a tészta sem rossz, ráadásul nem kell beállnod egy kilométeres sorba. Bár bent nincs sok hely, mindig van hova leülni. A Kazinczky utcában a legjobb választás: laktatóbb, mint az El Rapido, és olcsóbb, mint a Kisparázs. (Herczeg Márk)

Akik még az egykori Ráday utcai helyre is jártak, soha nem fogják beismerni őszinte rajongásukat a Madách téri árkádok iránt, de az a helyzet, hogy a Castro itt is jó. Patinának lehetne talán nevezni, ami az ilyen régóta színvonalasan működő kocsmákban összegyűlik. Vagy talán törzsvendégnek. Kevés hely van a bulinegyedben, ami minden évszakban ajánlható, de itt a terasz egy nyári kora estén, a belső tér pedig egy téli késő estén tökéletes választás. A konyha teljesítményéről megoszlanak a vélemények, az alkohol azonban mindig jól szerepel. (Bede Márton)

Egy éjjel-nappali kisközért, egy mexikói büfé, egy tequila bar és egy kilencvenes évekből itt maradt punkklub furcsa hibridje. Alig tíz négyzetméternyi üzlethelyiség az utcaszinten, és egy nem sokkal nagyobb pince, bárral, mindenféle kacatokkal. Fönt mexikói kajákat hegesztenek vaslapon, frissen, általában ehető, de amikor ide beesel, akkor már úgyis mindegy. A legjobb tequilaválaszték a városban, ráadásul olcsón. A környékbeli hostelekből amerikai diákok itt pörgetik föl a bulit költséghatékonyan, illetve a jóval magasabb árszínvonalú Szimplából jönnek át egy-egy felesre. Ajánlott felhasználás: az igen rugalmas nyitva tartás lehetőségeivel élve, péntek éjjel kettőkor, a csont- és az atomrészegség közötti állapotban támolyogjunk be a helyre. Kérjünk valamilyen kaját a biztonság kedvéért, és amíg készítik, igyunk egy tequilát. Csakis añejót, azaz az érlelt változatot. Nem szabad felhajtani, szép lassan kell iszogatni, úgy adja csak ki az ízét. A tequilának megvan az az aljas tulajdonsága, hogy a csontrészegségből az atomrészegség felé tartó embert kicsit fölébreszti, megjön az önbizalma, gyorsan megiszik még hármat, amiből egy-két óra múlva (és másnap!) szoktak komplikációk adódni. De az élet maga sem egyszerű. (Uj Péter)

Az egyik legjobb hely a zsidónegyed peremén. Különösen melegben ajánlom, mert az egész olyan, mintha egy lugasban ülnénk valahol vidéken, amit tényleg csak a sok mezítlábas ír turista tud elcseszni, mert ők laknak az emeleti hostelben. Mindenre tök jó a Grandio, de délutáni lazításra a legjobb. Még a nagypapámnak is tetszett. A pincérek jó fejek, és nem csak azért, mert ez európai értelemben vett, rocksztár szintjén szétvarrt öcsém is köztük van. Ha bementek, köszönjetek Gergőnek! Ami jó: hamburger. Ami nem: túl drága a limonádé. (Kerner Zsolt)

Véletlen senki sem lesz sikeres, és a Hummus-birodalom sem a szerencsének köszönheti, hogy már hét éttermet működtethetnek Pesten, amiből ez esik a bulinegyed határai közé. A gyorséttermek nem azért vannak, hogy éhes emberek hozzájuk zarándokoljanak, hanem hogy aki arra jár, és éhes, gyorsan megtömhesse magát valami finom akármivel. A Wesselényi-Síp sarkon én azt szeretem, amikor munkából hazafelé odaülhetek az utcára néző pult mögé, és gyorsan megkapok egy hagymás-májas-humuszos szendvicset, egy kis vegyes salátát, meg fél liter limonádét. (Bede Márton)

A haverom csinálja a helyet, szóval mindenképpen ajánlom. Az igaz, hogy túl fehérek a falak, és olykor felülreprezentálják magukat a Budáról leszivárgó huszonévesek, ami önmagában nem baj, csak más az ízlésünk, de a hely tágas, és az óriási ablakokon kívül lehet nézni az utcai forgatagot alkonyatkor. Ha a bulinegyedbe megyek csak úgy, itt iszom az első limonádét. (Tamás Bence Gáspár)

Sok néven fut, hallottam már Négy csöcsként és Gyilkosként is emlegetni. Az emelet a béke kicsiny szigete, ahova egyre nehezebb felcipelni a lépcsőn az unicumokat. A falon Budapest egyik legnagyobb, egybefüggő matricagyűjteménye. A mindig morgós pultos hölgy kérésre mikrós popcornt készít, és nem hajlandó elárulni, miből készül az olcsóbb vodka. Olyan a hely, mint egy fekete lyuk: ha csak egy sörre ugrasz be, akkor is hosszú órák után távozol csak. Ráadásul itt ismerhettem meg Inkei Bencétől a híres csajosztályozási szabályokat. Idén teljesen váratlanul két miniteraszt is kapott a hely, ahol annyira szürreális élmény üldögélni, hogy még csak párszor mertem megpróbálni. (Horváth Bence)

Este szoktak zenélni mindenféle figurák, normális borokat is tudnak adni a pultnál, van kártya és társasjáték, és ez nekem sokszor pont elég a boldogsághoz. Elég kicsi, szóval ha sikerül helyet kapni, akkor is lesznek körülötted jó sokan.A társaság is változatos, mindenféle náció megfordul itt, de nem a mattrészeg turista binge drinkerek, inkább az itt éldegélő expatok. (Tamás Bence Gáspár)

2012, sőt, az évtized bulija indult innen. Herczeg Márkkal, Szily Lászlóval és Nádori Péterrel voltam az MTK-Győr meccsen. Előtte Munk Vera kamaszkori kedvenc helyén, a Ne tovább! nevű remek helyen melegítettünk, ahol Márk megkérdezte, hogy milyen vodka van. "Royal és gagyi." "És milyen a gagyi? "Szar." Márk a szart választotta. A meccsen kikaptunk, Nádori kárpótlásul felajánlotta, hogy elvisz minket a városba. És mert nem tudtuk kitalálni, hogy hova menjünk, "ez egy jó hely" felkiáltással kirakott az Ördögkatlannál, ahol Munk Verával már jártak. És elindult az évtized bulija. Indításként a nem legális korú törzsközönség egyik tagja "Hová sietsz, apa?" felkiáltással belém kötött, pedig már vagy tíz éve nem kötöttek belém kocsmában. Utána a második körben, amikor rendeltem öt abszintot, négy sört és egy nachost, a pultos azt mondta, hogy 3200 forint, amitől annyira zavarba jöttem, hogy 4000-ből kértem vissza. Onnantól elég volt tíz méterre megközelítenem a pultot a rendeléshez. (Király András)

A világ legismertebb romkocsmája (mindenki tegyen idézőjelet oda, ahova akar), a műfaj és a bulinegyed ősapja. Neki köszönhetünk MINDENT! Illő tisztelettel látogassuk. Árértékarányban nem a környék legjobbja, de ne garasoskodjunk egy Élő Legendával! Aki járt a nyolcvanas évek Kreuzbergjének klubjaiban, annak ismerős lesz a látvány, az érzés; csak kicsit gagyibb minden, a zenét kivéve, mert az sokkal. És itt nincsenek punkok, hanem kizárólag turistának öltözött emberek. A bennszülöttek már régen elszoktak innen (talán a Király-Holló sarki proto-Szimpla volt az utolsó hely, ahová átmentődött a klasszikus Tilos az Á-közönség 2001-ben), és kizárólag külföldiek csapatják, de ők sűrű felhőkben. Akkor járunk el helyesen tehát, ha magunk is turistaként viselkedünk. Öltözzünk fel rendesen, mintha templomba mennénk. Józanul biztos idegesítő, de van az a szalonspiccen túli, lebegős állapot, amikor kellemes mozi: szép fények, nyüzsgés, érdekes külföldiek, akár egy világvárosi szórakozóhelyen is érezhetné magát az embert. Mosolyogjunk magabiztosan: igen, ez a mienk, a mi sikerünk, magyar világszenzáció. Amióta csapolnak Keserű Mézet, már iható sör is van. (Uj Péter)