• Az Origo egykori főszerkesztője és főszerkesztő-helyettese közös tényfeltáró projektet indít.
• Sáling Gergő és Pethő András új műfajt szeretne teremteni.
• A két újságíró azóta nem nyilatkozott, hogy tavaly júniusban viharos körülmények között távozott az Origótól.

Direkt36 néven indít oknyomozó-tényfeltáró műhelyt az Origo egykori főszerkesztője, Sáling Gergő, egykori helyettese, Pethő András és az egykori Origo-alapító Weyer Balázs. Sálingnak tavaly júniusban kellett távoznia a lap éléről, a döntés mögött számos jel szerint politikai okok húzódtak. A történetről mi itt írtunk hosszabban. A főszerkesztő leváltása után a lap több tucat újságírója is távozott, köztük Pethő András.

Új projektjükben kifejezetten kevés anyaggal jelentkeznek majd, viszont azok terveik szerint mind mély, alaposan alátámasztott írások lesznek. Tapasztalatuk ebben van bőven, az elmúlt években négy Gőbölyös Soma-díjat nyertek az Origo újságírói, a két díjat is elnyerő Pethő pedig nyolc hónapot töltött el a Washington Post tényfeltáró rovatánál riporterként.

Fél évnyi szervezés után mostanra jutottak el odáig, hogy már látják, a projekt biztosan el tud indulni: sikerült annyi támogatást szerezniük, ami elég a kezdéshez. Heteken belül pedig online adománygyűjtő kampányt indítanak majd, ami segítségével bárki beszállhat a projekt finanszírozásába.

Sáling szerint a hazai oknyomozó-jellegű írásokra jellemző, hogy gyakran a „nem zörög a haraszt” érzésére építve csak sugalmaznak állításokat, amiket aztán az olvasó levonhat magának.

„Nem azt szeretnénk, hogy a mindenki fejében meglévő pletykákhoz és elméletekhez adjunk újabb támpontokat. Hanem tényleg a történetek mélyére ásnánk, analitikus módszerekkel, és nem a kérdések számát szaporítanánk, hanem megpróbálunk majd minél egyértelműbb válaszokat adni. Azt szeretnénk, hogy annak a kevés anyagnak, ami megjelenik nálunk, legyen egyértelmű hatása, következménye”

– mondja Sáling. A Direkt36 koncepciója hasonlít arra, amit az Átlátszó kezdett el itthon, de a szerkesztők szerint fontos különbség, hogy míg az Átlátszó vállaltan aktivista portál, addig ők ilyesmivel nem fognak foglalkozni, náluk csak újságírás lesz. A lap mögött álló céget hárman alapították, egy újságíróval már megállapodtak, és a tervek szerint az indulásra igazolnak még egy embert, így öten vágnak neki a projektnek. 

Pethő szerint a legnagyobb különbség a többi hazai laphoz képest az időben mérhető. Nem lesz szükségük arra, hogy kapcsolódjanak a napi hírciklusokhoz, nem lesz fontos, hogy hétfő reggelre legyen egy erős anyaguk, nem kell ott lenniük majd az eseményeken.

„Ha van egy konkrét sztori, akár egy miniszter utazásáról, egy közbeszerzésről vagy egy állami költésről, és ha ennek feltárásához egy hónap kell, akkor egy hónap lesz rá”

– mondja Pethő, aki szerint az Origónál amúgy is szerencsés helyzetben voltak, a hazai viszonyok között nagynak számító szerkesztőség lehetővé tette, hogy hosszabb oknyomozó anyagokon is dolgozhassanak.

A feladatnak éppen a szépsége okozza a legnagyobb nehézségét is: a hirdetési piacon értékesíthető, nagy látogatottságot csak pörgéssel, sok hírrel lehet elérni, havi néhány anyaggal biztosan nem. Ezért döntöttek a non-profit forma mellett, alapítványi támogatásokkal indulnak el, az oldalon nem lesznek hirdetések, és ehhez kapcsolódik majd a már említett online adománygyűjtés.

Politikai nyomás mindig van

Sáling szerződését tavaly június 2-án bontották fel, hivatalosan közös megegyezéssel távozott az Origó éléről. A közös megegyezést nem ő kezdeményezte, és távozásának pontos okait szerződésének titoktartási záradéka értelmében még mindig nem mondhatja el.

„Vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem elég tudni az igazságot, de azt tudni kell bizonyítani is. Nem véletlenül nem cáfoltam és nem erősítettem meg semmit, ami megjelent erről”

– mondja. Távozásából azután lett botrány, hogy hamar kiszivárgott, eltávolítása politikai nyomásra történt, Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár ügyeiba akadtak bele, amikor érkezett néhány telefon, a kormányzati megrendeléseit féltő Magyar Telekom pedig feláldozta az Origót.

Akkor mind Lázár János, mind az Origó vezetősége, mind a tulajdonos Magyar Telekom határozottan tagadta, hogy politikai okok állnának a főszerkesztőváltás mögött.

„Ez az egyik ilyen nagyon látványos és káros magyar társadalmi mítoszok egyike, hogy erről ilyen szemérmesen beszélünk. Szerkesztőségeken, szerkesztőségek vezetőin mindig is volt nyomás, nem csak politikai, de üzleti is. A politikának egy jelentős része a hatalom érvényesítéséről szól, legtöbbször törvényes, néha legitim, de nem etikus, néha pedig kifejezetten törvénytelen eszközökkel. Ezzel a szerkesztőségek vezetőségének tudnia kell együtt élnie”

– mondja Sáling, aki szerint soha nem az a kérdés, hogy van-e politikai meg üzleti nyomás, hanem hogy el tudja-e ezt hárítani egy szerkesztőség. És az Origó szerkesztősége, amíg ő volt a főszerkesztője és azt megelőző időszakban is, ezt a nyomást jól kezelte.

Pethő szerint Origó éppen azért volt sokáig jó lap, mert hiába jöttek az ideges telefonok, soha nem fordult elő, hogy bárki azt mondta volna az újságíróknak, hogy le kell állni egy sztorival. Sőt, éppen azt mondták helyette, hogy na, ezek szerint van itt mit kutatni:

„Ami fontos, hogy a főszerkesztőd, a főnöke, a kiadó és a tulajdonos mennyire zár össze, és mennyire egységesen védi meg az újságírói elveket.”

Ez változott meg 2013 végére. A kritikus ügy pedig a Lázár János külföldi utazásairól szóló cikk lett.

„Ekkor éreztem azt, hogy nem áll ki mögöttünk a cég olyan szilárdsággal, mint korábban. És itt érünk el egy nagyon nehéz terepre, mert ezek a kifogások nem formális e-mailben jönnek, nem fejléces papíron érkeznek, hanem megjegyzések vannak, kérések, utalások, és ezeket nagyon nehéz bizonyítani.”

Pethő a konkrét állításokat megemlítette abban a panaszlevelében, amit június 4-én az Origót tulajdonló Magyar Telekom compliance osztályának küldött. Ebben azt írta, tudomása volt olyan konkrét kérésről is, hogy az Origó vezetősége le szeretett volna vetetni egy megjelent cikket.

A levele után vizsgálat indult a Telekomnál, ennek december végére lett vége, de az eredményekről nem tájékoztatták Pethőt, mivel ez belső ügy, ő pedig azóta már nem a cég alkalmazottja. Annyit tudott meg, hogy a vizsgálat lezajlott, és a szükséges lépéseket megtették. Ez már önmagában érdekes fejlemény amúgy:

„Amikor június elején az ügy kirobbant, akkor az Origó vezetősége és a Telekom is nagyon határozottan állította, hogy itt semmiféle befolyásolás nem történt. Ehhez képest fél év alatt lement egy vizsgálat, aminek van valamilyen eredménye, és követik bizonyos szükséges lépések is. A kettő között érezni valami disszonanciát.”

Sáling szerint ami az Origóval történt, az szakmailag és emberileg is egy nagyon tragikus történet. Az ő távozása óta nagyjából negyven ember mondott fel a lapnál:

„És az Origónál dolgozni nagyon jó dolog volt. Nagy szerkesztőség volt, nagy befolyással, nagy hanggal. És ezek az emberek nem véletlenül döntöttek úgy, hogy mégsem ott folytatják. Ezzel egyébként, amellett, hogy nekem személyesen nagyon jól esett, és groteszk módon életem egyik legfelemelőbb időszaka volt, olyan emberektől kaptam pozitív megerősítést, akik önként vállalták az egzisztenciális bizonytalanságot, mert ami történt, az az újságírásról vallott meggyőződésükkel ellentétes volt.”

Az Origo Zrt. illetve a Telekom menedzsmentje nem rót föl Sálingnak semmiféle szakmai hibát, ami indokolhatta volna a hirtelen leváltását. A Figyelő Origóról szóló cikkében névtelen források említettek olyan érveket, hogy azért kellett távoznia, mert a lap ellenállt a tulajdonos által diktált érdekeknek, de szerinte ez kifejezetten nem igaz, éppen az ő főszerkesztővé válása után állt bele a szerkesztőség rengeteg munkával a Telekom számára fontos TV GO online téka tartalmi alapjainak összerakásába, kifejezetten a tulajdonos érdekeit szem előtt tartva.

Szintén abban a cikkben szerepelt az a feltételezés is, hogy „üzleti jellegű problémák” voltak Sáling irányítása alatt, ami szerinte azért abszurd, mert márciusban, amikor megállapították a prémiumát, éppen azzal az indoklással kapta azt meg, hogy soha nem dolgozott még az Origo vezetősége olyan főszerkesztővel, aki ennyire szem előtt tartotta volna az üzleti szempontokat.

Az Origó történetében soha nem volt jellemző a hirtelen főszerkesztőváltás, szóval ha tényleg a tartalomfogyasztási szokások változtak volna meg (ezt az indokot emlegette a menedzsment Sáling távozása után), akkor ezt a vezetőség jelezte volna. Sáling nem tapasztalt ilyet, és nem is kapott ilyen jelzést.

Volt egy áthatolhatatlan fal

Sáling elődje, az azóta a Cinket irányító Gazda Albert 2013 szeptemberében váratlanul állt fel a lap éléről. Indokairól nem tudni sokat, a Cinken egy meglehetősen enigmatikus cikkben ezt írta távozásának körülményeiről:

„A politika 2013 februárjában kopogtatott először konkrétan, mailem van róla, de akkor még – legendásan lassú felfogásomnak köszönhetően megint csak – nem értettem egészen jól, hogy mi történik. Annyiról volt szó csak, egy külsős ember közvetítette a felvetést, hogy legyünk kapcsolatban, kommunikáljunk egymással, ilyenek. Miért ne, mondtam, nyitott vagyok minden értelmes információra. Aztán teltek-múltak a hetek és a hónapok, be-beesett egy-egy levél, telefon, áttételes megkeresés. Nem igazán törődtem velük. De a számuk egy idő után megszaporodott. Valamikor szeptemberben egyszer csak összesűrűsödött, nehezebb, súlyosabb lett a levegő. Nem mondom, hogy egyik pillanatról a másikra, de majdnem. Úgyhogy az lett a döntés, hogy találkozom én is egy sokkal komolyabb háttéremberrel. Jó hangulatú megbeszélés volt, magától értetődően, ismertük egymást a 90-es évek közepe óta. Tök fura, hogy a politika még nem jött rá, hogy az online ma már fontosabb, mint a Népszabadság, mondtam vidáman. Már rájött, válaszolta a háttérember mosolyogva. Mi van, ha azt mondom, ez így nem oké, kérdeztem. Semmi, felelte, minden ugyanúgy megy tovább. Néhány órával később megbeszéltük Vaszily Miklóssal, hogy akár ugyanúgy, akár máshogyan, de nélkülem megy tovább. Barátokként váltunk el.”

Gazda a megelőző két évben Sáling közvetlen munkatársa volt, természetes volt, hogy ezeket a fenntartásokat és történéseket megbeszélték egymással. Sáling mégis úgy érezte, hogy tudja kezelni a helyzetet. Másrészt úgy látta, hogy az Origo annyira fontos része a magyar médiának és nyilvánosságnak, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető legjobban működjön.

A sajtóban megjelent információk és Pethő panaszlevele szerint a politikai jellegű kérések az Origo vezetéséhez Nobilis Mártontól, a Prestige Média Kft. akkori alkalmazottjától érkeztek. A Prestige Média az egykori fideszes polgármester, Várhegyi Attila cége, fideszes önkormányzatok mellett az MTVA-nak is ad tanácsokat. Azt, hogy milyen kapcsolatban volt a Prestige Média az Origóval, egyik cég sem volt hajlandó kommentálni üzleti titokra hivatkozva. Szintén ezért erről Sáling sem beszélhet, de annyit elmondott, hogy munkájával összefüggő kérdésekben tárgyalt Nobilis Mártonnal. A 28 éves Nobilis azóta otthagyta a céget, Lázár János a sok milliárd forintos kormányzati reklámköltéseket felügyelő Nemzeti Kommunikációs Hivatal elnökévé nevezte ki.

A Telekommal sokáig kifejezetten jó volt a szerkesztőség kapcsolata, Sáling szerint azt is látni kell, hogy az Origo nagyon sokat köszönhet a cégnek, mert alapítása után évekig nagyvonalúan elnézték, hogy a lap üzletileg nem feltétlenül indokolható módon működik, és nem éltek vissza az erőfölényükkel.

Lázár utazása

Sálingék sem számítottak arra, hogy Lázár János külföldi útjaiból ekkora ügy lesz. A sztori a választási kampány közepén jött, de nem tűnt nagyon fontosnak. Véletlenül szúrták ki a Miniszterelnökségtől kapott költségkimutatásban a szokottnál magasabb utazási költségeket. Rákérdeztek, hogy miről van szó, és amikor a Miniszterelnökség nem válaszolt, először hivatalosan kikérték az adatokat, majd pert indítottak a Miniszterelnökség ellen. Ezután kezdtek el kiderülni részletek, például hogy csak ketten utaztak ennyiért, ami még érdekesebbé tette a történetet. Ezt már megírták, és ekkor kezdte el átvenni a többi hazai lap.

„Újságírószakmailag ez siker volt, csak akkor már az Origó vezetése nem így értékelte"

- mondja Pethő, aki számára akkor lett egyértelmű, hogy mennyire fontos kérdésről van szó, amikor március végén Sáling félrehívta, és elmondta, hogy az Origó vezetése azt kérte, hogy halasszák el a pert. A tárgyalás első napja pár nappal a választások elé, április elsejére volt kitűzve, és ez kényelmetlen volt lehetett Lázáréknak.

"Ez annyira egyértelműen egy politikai jellegű kérés volt, amire nem volt példa a korábbi tíz évben. Éppen azért, mert szakmai elvekkel egyáltalán nem volt összeegyeztethető, felperesként nem tartottam elfogadhatónak a halasztást. Ez már nyilvánvaló jele volt annak, hogy itt nem úgy mennek a dolgok, ahogy korábban"

- mondja Pethő. Döntésében Sáling is támogatta.

„Az, hogy pontosan mi volt a láncolat, hogy ki telefonált kinek, hogy miért született meg az Origo vezetésében az a kérés, hogy én halasszam el a pert, azt nem tudom. Van egy olyan tippem, hogy ez nem Vaszily Miklós fejéből pattant ki. Én korábban őt egy kifejezetten harcias vezérigazgatónak ismertem meg. Az egyik első dolog, amit hallottam tőle, az éppen az volt, hogy ő akkor tudja, hogy jól működik az újság, ha fontos emberek hívogatják őt idegesen. Ezt még az elején mondta, amikor odakerült. Az utóbbi időben nem nagyon mondott ilyeneket”

Azóta Vaszily Miklós is távozott a cégtől.

Lázár utazásainak ügye jelenleg is a bíróság előtt van. Az olasz és a svájci út esetében első fokon a bíróság az Origo egykori újságírójának adott igazat, a Miniszterelnökség pedig fellebbezett. A londoni út esetében egy nemzetbiztonsági szempontból minősített irat is felbukkant, ezért ott még mindig az első fokon tart az ügy. Pethő szerint ha a bíróság nekik is adna igazat, Lázárék valószínűleg fellebbezni fognak, ezért döntés még sokára várható.

A sors iróniája, hogy a 2014-es kampányba hatalmas lendülettel beleugró Origo végig kiemelten foglalkozott Lázár Jánossal. Vidéki eseményekre követték, többször beszéltek vele. Ezekkel az anyagokkal nem volt semmi baja a Fidesznek.

A Miniszterelnökségen viszont az utazási információkért indított pert támadásnak értékelték. Pedig Pethő szerint nem az volt, csak a hazai paranoid politikai légtér miatt tűnhetett annak. Ha az lett volna a céljuk, hogy Lázárnak problémát okozzanak a kampányban, akkor élhettek volna azzal az elterjedt gyakorlattal, hogy elkezdenek cikkeket írni arról, hogy a Miniszterelnökség nem válaszol a kérdéseikre. Sáling szerint a magyar nyilvánosság úgy működik, hogy ha kijöttek volna azzal a sztorival, hogy itt van három furcsa utazás, lettek volna lapok, amik ezt úgy veszik át, hogy titkolja luxusútjait Lázár János. Ehhez képest minden azóta megjelent információ úgy derült ki, hogy a tárgyalás során a Miniszterelnökség jogi képviselői mondták el, és erről számolt be a sajtó.

Arra a spekulatív kérdésre pedig, hogy ha nincs a lázáros ügy, akkor is Sáling origós karrierjének végéhez vezetett volna-e előbb-utóbb a politikai nyomás, egy spekulatív választ kaptunk Sáling Gergőtől:

„A politikai-üzleti nyomás úgy működik, hogy olyan emberek is megpróbálnak nyomást gyakorolni a nyilvánosság alakítóira, akiket nevetve el lehet küldeni a fenébe. Ha van egy kormány, amelynek sima többsége van a parlamentben, az megpróbálhat nyomást gyakorolni rád, kellemetlen beszélgetések során nyilván ennek ellent lehet állni. Ha meg van egy kormány, amelyiknek kétharmados többsége van, és bármilyen törvényt megváltoztathat úgy, hogy abból a szerkesztőség tulajdonosának kellemetlensége származik, nyilván nehezebb az ilyen kéréseknek ellenállni.

Nem tudjuk megítélni, hogy mi lett volna, ha nincs ez az ügy. Az nagyon világosan látszik 2010 óta, hogy a Fidesznek viszonylag határozott képe van arról, hogy milyen a viszonya a függetlennek tartott médiával. Arról, hogy hogyan kommunikálnak, mennyire nyílnak meg, hogy a kormányzati kommunikáció hogyan válaszol szerkesztőség által feltett kérdésekre. Mára üdítő kivétel, amikor egy befolyásos kormánypárti politikus nem csak olyan helyzetben áll szóba nem baráti médiumokkal, amikor kifejezetten érdeke fűződik hozzá.

Hogy ennek direkt következménye-e bármi, ami az Origónál történt, azt nem tudjuk megítélni, mint ahogy azt sem tudjuk megítélni, hogy milyen láncolatok vezettek oda, hogy közös megegyezéssel távoztam, de az látszik, hogy ez a sztori nem ért véget. Gondoljunk csak a legutóbbi ötletre, az újságírók drogtesztjéről. Nem egy befolyásos fideszes politikus mondta erről, hogy ez egy kétélű fegyver, és nem biztos, hogy célravezető.”

Pethő arról beszélt, hogy az Origo vezetésének a kérése az újságírói munka lényegét lehetetlenítette volna el:

„Lehet, hogy nagyon pitiáner dolognak tűnik, hogy miért nem halasztottam el ezt a tárgyalást. Ez az egész arról szólt, hogy meg akarták mondani, hogy mikor kérdezzek. És egy újságírónak semmi más eszköze nincs, csak a kérdés. Ha ezt kiveszik a kezedből, akkor meghalt a dolog, akkor nem lehet újságírást csinálni”

Ezért lesz az a céljuk a Direkt36-tal, hogy ne a jelzőik legyenek majd erősek, hanem a kérdéseik kemények. Mert éppen az a tapasztalatuk az elmúlt tíz évből, hogy a kemény, kitartó kérdezésnek lehet jó sztori a végeredménye.