Komplett párhuzamos valóság épült fel néhány óra alatt a Károlyi Rezidencián, ahová a Századvég Alapítvány szervezett szerda délelőtt konferenciát a magyar diplomácia lehetséges irányairól. A Századvég nyert ugye 1,3 milliárd forint közpénzt a magyar érdek amerikai képviseletére, és ma végre bemutatták amerikai főlobbistájukat, a korábban floridai republikánus képviselőként dolgozó Connie Macket.

A lényeg, hogy

• már most is szeretnek bennünket,
• Magyarország megítélése szempontjából pont a legjobb úton haladunk, és
• maximum szervezési kérdéseken kell változtatni.

Olyan sikeresek vagyunk, hogy 30 perc alatt nem is lehet felsorolni a sok jó dolgot

Lánczi András századvéges elnök köszöntője csalódás volt. Szolidan dicsérte az alapítványt (Századvég = Heritage Foundation), de nem hasonlította például a trafikmutyit csendes forradalomhoz, saját sikerüket a Prezijéhez, szóval sokkal színtelenebb volt, mint általában.

Annál nagyobbat ment Szabó László, külügyminiszter-helyettes, akinek az volt a feladata, hogy összeszedje azokat a sikereket, amik külföldön (még a jelenleginél is jobban) megszerettetik Magyarországot.

"Amikor azt mondom, hogy magyar modell, akkor nem feltétlenül Palvin Barbarára gondolok"

- indított Szabó, aki szerint többek között az magyar országimázst erősítheti

• a szuper gazdasági teljesítményünk,
• az új magyar alaptörvény,
• az oktatási rendszer átalakítása,
• a különadók,
• a rezsicsökkentés,
• a közmunkaprogram,
• és hogy indulunk az olimpiáért.

Egy percig sem vitatva, hogy ezek a kormány legnagyobb gurításai, Szabó előadásának csúcsa mégiscsak az volt, amikor megtalálta a magyar diplomácia legfontosabb kitörési pontját:

"termálfürdő kincseinket ugyancsak be lehetne vonni ebbe a[z imázserősítő] folyamatba."

Nem elég sikeresnek lenni, sikeresnek is kell látszani - ezt ismételgette Szabó. Mert hogy szerinte már most is megvannak a feltételek, hogy sikeres public diplomacyt csináljunk, csak egy kis szervezésre van szükség.

A csodálatos Mr. Mack

Aki azt gondolja, hogy Szabó miniszterhelyettesénél senki sem látja pozitívabban Magyarország helyzetét, az nagyon téved. A Századvég ugyanis a floridai lobbista, Connie Mack személyében megtalálta a tökéletes amerikai partnert.

Amikor a magyar kormány képviselői egymást dicsérik, hogy milyen kitűnő munkát végeztek, akkor ő az az ember, aki odamegy, és megveregeti a vállukat, hogy tényleg remekül mennek a dolgok. Nála Századvég-kompatibilisebb embert találni az Egyesült Államokban konkrétan lehetetlen.

"Az önök helyzete a világban sokkal erősebb, mint gondolják. (...) A magyarországi találkozóimon sokszor meglep, hogy az emberek milyen bizonytalanok. »Elég erősek vagyunk? Elég nagyok vagyunk? Jól csináljuk a dolgokat?« Hát én azért vagyok itt, hogy elmondjam: minden okuk megvan a büszkeségre!"

Mack azt magyarázta, hogy nem kell mindenféle kósza nyilatkozatokkal törődni, Magyarország helyzete az Egyesült Államokban igenis nagyon erős, kint nagyon sok politikus elismeri Magyarország teljesítményét pártállástól függetlenül. Még arra is utalt, hogy itt valakik Magyarországról próbálták úgy beállítani a dolgokat, mintha az Egyesült Államokban rosszat gondolnának rólunk, pedig hát nem is.

Most akkor Obama nem is Gyurcsány kottájából játszott, csak valaki ezt akarta elhitetni velünk?

Elkeveredtem :(

A világ legdrágább önbizalom növelő kurzusa

Ha a Századvég küldetése, a lobbis kormányzati megbízás és a mai konferencia célja nem a magyar közpénzek lehető leghatékonyabb felporszívózása, hanem az, hogy tényleg javuljon Magyarország nemzetközi, és főleg amerikai megítélése, akkor nem teljesen értem, hogy miért ilyen nyomon indulnak el az érintettek.

Mármint ide lehet valakit hívni Amerikából, aki mesél arról, hogy nem számít,

• ha Obama Egyiptommal emlegeti egy lapon Magyarországot a civil társadalom ellenségeként,
• vagy nevezi az itteni rendszert a demokrácia rákjának az amerikai külügyminiszter-helyettes,
• esetleg neofasiszta diktátorozzák le a magyar miniszterelnököt az amerikai jobboldal egyik meghatározó figurája,

csak teljesen felesleges.

Ahogy a rezsicsökkentés, a termálvíz, a romkocsmák, meg a Csárdáskirálynő sem fogja tudni ellensúlyozni, mikor a rendőrség civil szervezeteknél razziázik, mikor a szövetségeseink helyett Oroszországgal tartunk, meg mikor illiberális államról kiabálunk mindenfelé.

Sokáig azon gondolkoztam, hogy egy ilyen konferencia nyilván nem lehet tere a kemény szembenézésnek, és attól, hogy itt mindenki egymás bukóját simogatja, még zárt ajtók mögött simán beszélhetnek őszintén arról, hogy nagyon súlyos problémák vannak, és Magyarország a rossz külpolitika miatt elszigetelődik.

Aztán kiállt előadást tartani az izraeli nagykövet, aki azzal kezdte, hogy ő bárhová megy Magyarországon róluk mindenkinek a konfliktus meg a vérontás jut eszébe, és hogy ilyenkor milyen nehéz országimázst csinálni. Az ő beszéde alapján mégsem látszott elképzelhetetlennek, hogy valaki problémákról is beszéljen egy ilyen közegben.

Egy német diplomata arról beszélt, hogy ők próbálják megfogni a közpénzt, és úgy felépíteni a német public diplomacy-t, hogy az az államnak minél kevesebb pénzébe kerüljön.

A századvégesek megértően bólogattak. Nem sokkal korábban dobta be egyikük, hogy kéne lassan egy Amerikában sugárzó, angol nyelvű, magyar ügyekkel foglalkozó adót csinálni, hogy az is vigye a jó hírűnket.

Ahhoz már biztosan nem kérnek majd közpénzből támogatást.