A fideszes megszállás alatt álló magyar államból pénzt szivattyúzó gazdasági ágazatok között kiemelt szerepe van a kommunikációs iparnak (nevezhetjük egyszerűbben propagandának). A Fidesz-kommunikáció szerves részeként működő médiacégek 2016-os teljesítményét már átnéztük, akárcsak a legnagyobb pénzek kilapátolására alkalmas építőipari vállalatokat, most lássuk az igazi háttéremberek terepét:

a főleg állami és állami céges megbízásokból élő kommunikációs tanácsadókat és a politikai elemzőket.

(Azért csak „főleg” állami, mert ezek az emberek/cégek kapnak olyan megbízásokat is, amelyeket legalább részben piacinak tekinthetünk. Más kérdés, hogy általában piaci megbízók is azért fordulnak hozzájuk, mert úgy gondolják, hogy a közvetlen politikai kapcsolatokkal rendelkező háttérembereken keresztül kedvezőbb pozícióba juthatnak egyik vagy másik ügyükben.)

A tavalyi migránsellenes, majd az idei Brüsszel/Soros/akármi-ellenes állami kampányok levezénylői, Kuna Tibor (Young and Partner, Trinity Communications), Csetényi Csaba (Network 360, Affinity Network) vagy az üstökösként feltűnő Balásy Gyula (New Land Media, Lounge Design) trió hűbéri viszonyairól egészen ellentmondásos dolgokat pletykálnak a Déryné-Pasa Park-Palazzo Dorottya háromszögben. Az mindenesetre az elnyert közbeszerzések alapján biztosnak tűnik, hogy Csetényi az utóbbi időben a háttérbe szorult Rogán Antal propagandaminiszternél, miközben Balásy jobb helyzetbe került. De ez csak a cégeik 2017-es eredményein fog látszani, és egyébként is több más szereplő is szeretne helyet az asztalnál.

Elképesztő felfutást láthatunk, még a 2015-ös, akkor bombaerősnek tűnő eredményeket is elhomályosítja a tavalyi teljesítmény.

Az állami kommunikációs tendereket megnyerő cégek együttes eredménye 2014-ben még csak 4,2 milliárd volt, ez 2015-ben a háromszorosára,

2016-ban pedig a kilencszeresére, egészen 36,6 milliárdra nőtt,

ami már egy kisebb gazdasági szektor mérete. Igaz, 2015 előtt még más cég volt kijelölve az állami kommunikációs feladatokra: a Simicska Lajos-féle Hung-Ister. Ennek 2013-14-ben még négymilliárd feletti árbevétele volt, azóta viszont értelemszerűen elvesztette korábbi kivételes pozícióját.

Nem csak az árbevétel emelkedett ütemesen ezeknél a cégeknél, hanem a nyereség is.

Bár érdekes, hogy valamiért a Kuna-Csetényi duónak sokkal jobban megy a nyereségtermelés, mint a többieknek. (Annyira azért nem nagy rejtély: ők nyerik a fix állami kommunikációs közbszerzéseket egy harmadik céggel, a Mindshare-el együtt.) Például hiába futott fel egészen jelentősen a Száraz István tulajdonában álló Frank Digital (ez többek között a Magyar Nemzeti Banknak és alapítványainak dolgozik), vagy a Fidesz pártigazgatójához közel állónak mondott Orosz Pál résztulajdonában álló Humán Telex értékesítése, olyan jelentős nyereséget ebből még nem láttak. Kuna és Csetényi fő cégeinek egyetlen év alatt elért 3,1 milliárd forint nyeresége viszont tényleg impresszív.

A Fidesz fenntart közpénzből egy csomó céget és alapítványt, amik pusztán azzal foglalkoznak, hogy kifürkésszék, mi áll az államot uraló párt érdekében

UPDATE: azóta beérkezett a Századvég alapítványának is az eredménye, duplázták a bevételt 2,4 milliárdra:

Ezek között különösen a tavalyelőtt a politológus-üzletember Mráz Ágoston Sámueltől Orbán Viktor bizalmasa, – a Modern Media Groupban Habony Árpáddal társtulajdonos – Győri Tibor tulajdonába került Nézőpont Csoport eredményei figyelemreméltóak. Ebben a cégcsoportban számos, a közbeszerzéseken és az állami vállalatoknál külön-külön is sikeres céget vontak össze (Kutatópont, Médianéző Kft.). De jelentős az állami megrendelésre közvéleménykutatásokat végző Kód Kft. eredménye is.

Ezek a cégek szinte kizárólag vezetőik vagy munkatársaik zsenialitásából, illetve az általuk hozott kapcsolatokból élnek, munkájuk nyilvánvalóan nem olyan eszközigényes, mint mondjuk az építőipar. Ezért jellemzően könnyebben csinálnak nyereséget egységnyi bevételből. De még ebben a körben is kiemelkedik a Giró-Szász András volt kormányszóvivő és üzlettársainak cége, a Strategopolis, amely 2014 és 2016 között egy forintnyi bevételből 41 fillérnyi nyereséget varázsolt.

Természetesen a piaci megbízásokból élő, versenyző piackutató vagy kommunikációs tanácsadó cégek profitrátája a közelében sincs a fentieknek.

A cégek tulajdonosai rengeteg módon vehetnek ki pénzt profitgyár cégeikből – kézenfekvő módszer például, ha a tulajdonosok vagy más kedvezményezettek számláznak a cégeknek mindenféle szolgáltatásokért –, de ennek legtisztább módja az osztalék kivétele. Ez sem alakult rosszul az utóbbi években: 

Kuna Tibor annak ellenére, hogy két fő cégének éves nyeresége 2,4 milliárd forint volt, csupán 440 millió forintot vett ki. Csetényi Csaba nem volt ennyire visszafogott, és így megnyerte kettejük tavalyi osztalékversenyét: 800 millió forinttal. (Szerencsére Csetényi nem az a labilis egyéniség, akire ennyi pénz rossz hatással lehetne: nemrég megnyugtatta a 168 óra olvasóit, hogy ez a párszáz millió nem változtat az életstílusán.)

És hogy áll a 2014 óta kivett osztalék mennyisége?

• Trinity és Young & Partner (Kuna Tibor): 1943 millió
  
• Network 360 és Affiliate Network (Csetényi Csaba): 1534 millió
  
• Strategopolis (Giró-Szász András és üzlettársai): 776 millió
  
• Kód Piac- és Véleménykutató (Fűrész Gábor és Kovács Tibor): 443 millió
  
• Századvég Gazdaságkutató (Szalay-Bobrovinczky Kristóf, Heim Péter): 355 millió
  
• Nézőpont Csoport (Mráz Ágoston Sámuel, majd Győri Tibor): 265 millió
  

de Balásy Gyula és Orosz Pál cégeiből is kijött összesen 322 millió, az mindent összevetve több mint 5,6 milliárd forint tiszta haszon az adófizetők pénzén fenntartott szektor szereplőinél.