• Eddig soha nem látott fotók kerültek fel '56-ról a Fortepanra
• A forradalmat a legrészletesebben a MÁV segédtervezője, Nagy Gyula dokumentálta fotón
• Családja most felajánlotta a gyűjteményt a közösségi fotóarchívumnak.

Az eddigi legnagyobb '56-os online fotógyüjtemény található meg péntektől a Fortepanon. A közösségi online fényképarchívum ugyanis 560 darab - eddig a nagyközönség számára jórészt ismeretlen - 1956-ban készült fényképet töltött fel a forradalom legszorgalmasabb dokumentaristájának, Nagy Gyulának és családjának jóvoltából.

A fényképek készítője - bár óriási szolgálatot tett hazájának - tulajdonképpen ismeretlen. Nagy Gyula néhány héttel azután, hogy nyolcszáz darabos gyűjteményét lenagyíttatta, és a papírképeket átadta a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának, 1990-ben 67 évesen elhunyt.

A múzeum megőrizte a képeket, de azokról sem szabadon böngészhető katalógust, sem kiállítást nem szervezett, így a képeket továbbra sem ismerhette meg a nyilvánosság, csupán kutatók számára voltak elérhetők.

A Fortepan most Nagy Imre újratemetésének évfordulója alkalmából emlékezik meg a fotósról, akinek 56-os negatívjait a család ajánlotta fel a Fortepannak.

Míg '56 fotósai néhány tekercset fényképeztek el a forradalom idején, Nagy Gyula október 24-től '57 januárjáig vagy negyven tekercset lőtt el. Nem feltétlenül a szép beállításokat kereste, nem az Instagramra dolgozott, de nem volt híradós sem, igazi dokumentarista hozzáállás jellemezte. Életképeket lesett el, a történeti kutatást elősegítő részleteséggel naplózott fényképezőgépével, mintha a Google autója fel-alá kocsikázott volna a forradalom és annak leverése napjaiban.

November 2-án lett a forradalmi kormány hivatásos fotográfusa, írta róla 2006-ban a Fotóművészet folyóirat. Ekkor Király Bélától megbízólevelet kapott, hogy megörökítse a forradalmi rendőrség és a nemzetőrség munkáját.

Bár a legtöbb forradalmi fényképész a szovjet megszállás után igyekezett megszabadulni képeitől, Nagy Gyula nem hagyta abba a munkát. Képeit szortírozta, sőt még fényképezni is kijárt a megtorlás időszakában. A decemberi Hősök terei asszonytüntetést ő örökítette meg a legrészletesebben, ahogy a Kálvin téri fekete zászlós tüntetést is.

Szorgalmasan kattintgatott a tüntetéseken, a Köztársaság téri ostrom után másnap is kiment a pártszékházhoz, hogy megörökítse az ottani, kazamatákat kutató munkálatokat, és megörökítette a párt irodáit, a szétroncsolt villamosokat, a falfirkákat, a Nagykörúton mésszel leöntött szovjet harckocsizók holttesteit, a Vöröskereszt tevékenységét stb.

Feltehetően másoknak is adott a képekből, ahogy az a periratokból kiderül. Egyetemisták, köztük Beke Tibor egyetemi hallgató gyűjtötték a forradalom alatt készült képeket - valószínűleg, hogy nyugatra juttassák azokat. Ezek között Nagy Gyula felvételei is megtalálhatók, és valószínűleg az 1991-ben feltűnt anonim gyűjtőhöz is ezeken a csatornákhoz kerültek a képek.

Nagy laboránsként  együtt dolgozott  Teuchert József filmgyári gyártásvezetővel a fotók megőrzésén és esetleges közzétételén, így került a belügyminisztérium látókörébe.

1957. június 1-én tartóztatták le és tartották fogva 7 napig. Fényképeit és fotográfiai eszközeit elkobozták, majd június 7-én kiengedték. Az előrelátó fényképésznek hála azonban a közel 40 negatív felvételeket tartalmazó tekercs megmaradt, ezeket otthon jól elrejtette, felesége pedig a házkutatás után a szomszédokhoz vitte.

 

Mivel negatívot a belügy nem talált nála, elfogadták vallomását, miszerint a forradalom idején nem fényképezett, csak mint laboráns segített Teuchertnak. A forradalom leverése után fényképeit a karhatalom is felhasználta, számos peranyagban megtalálhatók mint "bizonyítékok".

Nagy Pápán született 1922-ben, majd az ötvenes évek elején címfestőműhelye lett Pesten, annak államosítása után segédtervező volt a MÁV-nál. A fényképezés a hobbija volt, a forradalomról pedig hazafias indíttatásból készített több száz felvételt.

Nagy Gyula képeinek ma már csupán hézagosan rekonstruálható története nem csak azt példázza, hogy milyen nehéz a korlátlan példányban sokszorosítható fotók szétszóródását, vándorútját követni, a fotókhoz fűződő történeteket felgombolyítani.

Írta a Fotóművészet folyóirat hasábjain Demeter Zsuzsanna és Jalsovszky Katalin 2006-ban Nagy Gyula 56-os fotóiról szóló tanulmányban. Kíváncsiságból megkérdeztük a képeket őrző Kiscelli múzeumot, megtekinthetők-e Nagy több mint 20 éve átvett papírképei, ezt a választ kaptuk:

A képekről nincs katalógus, és online sem tekinthetők meg. A képeket a kutatási szabályzatunknak megfelelően lehet megnézni, a kutatószolgálat ideje alatt.  A kutatószolgálat azonban július 1-vel bezár, és csak szeptemberben nyit.

Markusovszky téren

A kutatók tehát láthatták, a nagyközönség azonban nem a "közgyűjteményt".

Ennek most vége, a Fortepanon szabadon kutathatók mostantól a fényképek.

 (A címlapon és a cikk tetején készült kép a Kossuth téren készült a Parlamentnél. Itt is kazamatákat kerestek.)