Épp Bánffy Miklós, az erdélyi polihisztor gróf, a Bethlen-kormány külügyminiszterének emlékiratait olvasom. Van benne egy rész, ahol arról ír, hogy a forradalmi idők gyakran olyanokat juttatnak magasra, akik másképp nem, vagy csak nagyon hosszú idő alatt jutottak volna el odáig. Ezek az emberek időnként beválnak, de nagy arányban soha nem érdemelték volna meg a magas pozíciót, ahova jutottak. Itt egy elég beszédes részlet:

"Az ottlétem alatt hívta meg a pesti szovjet kiküldöttével, Böhm Vilmossal való tárgyalásra az angol misszió főnöke, Cunningham Bethlent. Böhm autójával találkoztam, midőn odahajtatott. Rögtön megismertem, bár csak egyszer láttam, akkor, midőn honvédelmi államtitkár lett a Károlyi-kormányban. Ehhez az álláshoz talán azért jutott éppen ő, és nem valaki más a szocialista pártból, mert Böhm mechanikus munkás létére évek óta tartotta rendben a honvédelmi minisztérium írógépeit. Láttára mulatságos történet jutott eszembe.

Rögtön kinevezése után ment föl új hivatalának lépcsőjén, midőn egy csoport írógépkisasszony jött vele szemben, kik ebédelni indultak. Az egyik a vállára ütött az államtitkár úrnak.

- Böhm bácsi! Jó, hogy itt jár. Nézze meg a Remingtonomat, valami baj van vele! - és választ sem várva továbbszaladt a lépcsőn."

Bánffy Miklós : Emlékeimből (1932)