• Labdarúgóink gondolkodásban még nem nőttek fel az ilyen feladatokhoz.
• Nem játszottunk rosszul, csak éppen a gólokat a spanyolok rúgták.
• Futballistáink nyakló nélküli kiárusítása így nem folytatódhat.
• Tudomásul kell venni: ilyen a magyar mentalitás.
• Ismét bebizonyosodott, amit korábban is mondtam: a magyar futballban nincsenek jó védekező középpályások.
• Én nem állhatok be a csapatba, hogy gólt rúgjak Kiprich, Vincze és a többiek helyett, akik a legnagyobb helyzeteket is kihagyták.
• Higgyék el, én nem erre kértem játékosaimat.

Újra eljött a kétévenkénti program, megadjuk magunkat a papírformának, leszámolunk a matematikai esélyekkel is, és várjuk, hogy elkezdődjön a magyar válogatott következő selejtezősorozata. Csak a szokásos. Volt ennél már komolyabb mélypontja a magyar focinak. Jöjjenek a mexikói világbajnokság óta kapott méretes pofonok, és az azokat kísérő magyarázkodások a mindenkori magyar szövetségi kapitányoktól.

Csalódott? - kérdezte az MTI munkatársa Mezey Györgyöt.

Igen, de nem vagyok meglepve. Mivel kevés idő állt rendelkezésemre, csak a lehető legegyszerűbb taktikát választhattam. Alapvető volt, hogy a gólerős éket, Busuttilt kikapcsoljuk, és a szervező Vellára is nagyon figyeljünk. Busuttil mindenféle őrizet ellenére rúgott két gólt, az elsőt valószínűleg lesállás előzte meg. A 90. percben bekapott második gólt jobb összpontosítással elkerülhettük volna.

Az MTI egy későbbi írásában megjegyezte: "Gyakorlatilag megnyert találkozót engedett ki a kezéből Mezey azzal, hogy a hajrában becserélte Pintér Attilát. Nem volt szükség arra a cserére, pusztán kegyet akart gyakorolni a kapitány, mert Pintér így elérte azt a válogatottság-számot, amelynek segítségével nem másfél évre, hanem csak hat hétre kellett bevonulnia katonának Ahogy Pintér beállt, szabálytalankodott, s jött a máltaiak egyenlítő gólja."

Mezey, aki az 1986-os világbajnokság után két évvel, 1988 júniusban tért vissza a válogatotthoz, a máltai döntetlen után egy héttel váratlanul mégis lemondott. Mezey háborúban állt a szövetséggel, mert nem akarták elfogadni nagyívű terveit, ráadásul az ekkor is kipattant bundabotrány elhúzódó vizsgálata miatt a legjobb légiósokra nem számíthatott. Távazásakor azt mondta: Magyarországon manapság vannak kikiáltott mágusok, nincs viszont nemzetközi szintű válogatott, sőt, lassan nemzetközi szintű játékosok sincsenek. Azt is mondta, hogy legalább egy évre lett volna szüksége ahhoz, hogy szakmai elképzeléseit megvalósítva sikerüljön összeállítania egy ütőképes nemzeti tizenegyet. A jelenlegi helyzetben azonban még csak a reményét sem látta ennek, és mivel nem volt módja rá, hogy érdemben tárgyaljon a magyar labdarúgás felelős vezetőivel, kilátástalannak ítélte, hogy a szakmai kibontakozás elkezdődjön a honi futballban".

Mezey után Bicskei Bertalan vette át a válogatottat, amelyik az idegenbeli 2-2 után itthon sem tudta legyőzni a máltaiakat, sőt a vendégek álltak közelebb a győzelemhez. Az MTI szerint Bicskei Bertalan igen szomorúan nyilatkozott a látottakról.

Mi voltunk az esélyesek, de labdarúgóink gondolkodásban még nem nőttek fel az ilyen feladatokhoz. Egy gyengébbnek tartott ellenféllel szemben nem tudtuk hibátlanul az egészpályás letámadást megvalósítani. Egy dolgot tudok felhozni a csapat mellett, mégpedig azt, hogy mindnyájan lelkesen, nagy akaraterővel küzdöttek.

Ez volt a magyar válogatott legsúlyosabb veresége selejtezőkön, addig. Bicskei Bertalan mégis így értekelt:

Az én időmben még egyszer sem játszott ilyen jól a magyar csapat. Ismétlem, nem játszottunk rosszul, csak éppen a gólokat a spanyolok rúgták. Egyébként a spanyol válogatott döntő szerepet fog játszani a Mondialén, szerintem körülbelül az olaszokkal állnak egy szinten. Az pedig a világszínvonal a javából. Szívesen cserélnék egy olyan szövetségi kapitánnnyal, mint Luis Suarez, akinek 20-25 egyforma képességű játékos áll a rendelkezésére.

A világbajnokságon Spanyolország a csoportjából továbbjutott, de a nyolcaddöntőben kikapott Jugoszláviától.

Bicskeitől később megkérdezték, hogy miért maradt el a magyar futball a jövő ezredtől?

- Mert olyan képzés után kerültek felnőttkorba a mai válogatott játékosok, ami nem megfelelő. Több orvosi felmérés bizonyítja, mennyire kicsiny vérük oxigénfelvevő-képessége. Hiányzik az alaperő. Ezért próbáltam én gyakran a tatai készülődés során sok futógyakorlatot beiktatni.

Ha a lemaradást fizikailag nehéz is pótolni, lelkileg nem képesek arra a játékosok, hogy kijelentsék: saját szorgalomból képzem magam?

Kicsi a hazai rivalizálás. Ha kevés a kihívás, miért sanyargassa magát a játékos?

Bicskei ekkor azt mondta: 15 évvel el vagyunk maradva. "Az utánpótlásképzés új alapokra helyezéséhez három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Segítene, ha az egyesületek belátnák, saját portájukon többet érdemes törődödniük a gyerekekkel. Többet kellene kapniuk a tehetségeket felfedező, nevelő edzőknek. Több füves pályára lenne szükség. Javíthatnák a testnevelő tanárok fizetését is, hiszen rajtuk múlik, milyen fizikumú lesz a jövő fiatalsága, s hogyan sikerül a 6-10 éves tehetségek kinevelése."

Elég sajátos szempontot hozott be a válogatott kudarcáról szóló vitába Laczkó Mihály, akkori MLSZ-elnök.

"Feltétlenül szóba akarom hozni a magyar játékosok külföldi szerződéseinek valamiféle kordában tartását. Sokakkal együtt magam is úgy érzem, hogy futballistáink nyakló nélküli kiárusítása így nem folytatódhat, hovatovább nem maradnak épkézláb labdarúgók az NB I-ben. Elképzelésem szerint meg kellene állapítani egy minimumösszeget, amely alatt nem lehetne senkit sem eladni külföldre." Ezt a problémát napjainkra megoldotta az élet, az erősebb nyugati bajnokságokba már alig visznek magyarokat. Nem kellenek.

Bicskeit persze végül menesztették, amit igen nehezen viselt, és jött Mészöly Kálmán. Az ő második kapitányi korszakában megalázó meccset nem játszott a válogatott, 1990-ben tétmeccsen nem kapott ki a csapat, igaz, nem is jutott ki az 1992-es Európa-bajnokságra, mert a Szovjetuniónak egyszerűen jobb volt. Mészölyt aztán igent mondott egy csábító szaud-arábiai ajánlatra.

Ez volt a Steaua Bukaresttel BEK-et nyerő, a román válogatottal is szép sikereket elérő Jenei Imre első tétmeccse a magyar válogatott élén. Így értékelt:

Értetlenül állok a történtek előtt, hiszen az angol vagy a svéd csapattól ki lehet kapni, de ettől a nagyon közepes képességű izlandi együttestől nem. Rossz felfogásban játszottunk a biztató első percek után. Én nem állhatok be a csapatba, hogy gólt rúgjak Kiprich, Vincze és a többiek helyett, akik a legnagyobb helyzeteket is kihagyták, néhány méterről sem tudtak a kapuba találni. Ilyen luxust még egy nagy csapat sem engedhet meg magának, amely képes a hiba kijavítására, nemhogy a magyar válogatott. Az elszalasztott lehetőségek aztán - szinte törvényszerűen - megbosszulták magukat, s végül sulyos hibákból kaptunk két gólt.

Megkérdezte tőle az MTI tudósítója, hogy az itteni féléves tapasztalatai szerint mi lehet a baj a magyar futballban, miért nem képesek többre a játékosok?

- Ha én ezt tudnám - válaszolta, de aztán mégiscsak megpróbált magyarázatot találni. - Nem tehetségtelenek a magyar labdarúgók, csak mintha a pályafutásukban egy idő után törés következne be, nem tudnak kibontakozni. Véleményem szerint az alapokban kell keresni a hibát, azt is elemezni, miért nincs önbizalmuk a játékosoknak. Nem hinném, hogy akad a világon még egy olyan válogatott, amely hazai pályán, papíron gyengébb ellenféllel szemben a harmadik percben megszerzett vezetés után úgy járjon, mint mi szerdán este. Ez a 90 perc pályafutásom egyik rejtélye marad, s legfeljebb 15-20 évben egyszer fordulhat ilyen elő.

Jenei végül az itthon a görögök ellen elveszített meccs után - amivel biztossá vált, hogy ismét nem jutunk ki nagy tornára - távozott. Előtte azt mondta: - A kényelmes, "belterjes" honi klubfutball megelégszik azzal, hogy bajnoki helyezésekben gondolkodik, nem törődik a színvonalas utánpótlás-neveléssel. A piramis tetején mit tehetnék, ha ilyen szemléletű az alja? Nem tudok kiért lenyulni a magyar futball hátországába. Szerdán a jelenleg legjobb játékosállománnyal próbálkoztam. Zsákutcába jutottunk, én is, a magyar futball is.

Arra a megjegyzésre, hogy a Steaua Bucurestivel és a román válogatottal szép sikereket ért el, így szakértelme aligha kérdőjelezhető meg, azt mondta:

- Elértem már egy-két dolgot. Romániában erősebb a labdarugás, motiváltabbak a játékosok a sikerre. Kínos helyzet. Bő egy éve dolgozom Magyarországon, próbáltam valamit adni, de a kispadról nem tudok mérkőzést nyerni.

A teljesen reménytelen helyzetben jött Puskás Ferenc, négy meccsre.

Ez volt az a világbajnoki selejtező, amikor Izland oda-vissza megverte a magyar válogatottat.

Így írt az MTI: "Puskás Ferenc a játékvezető, Harrel tevékenységének kritizálása mellett azt is felemlegette, hogy a korábbi, a görögök elleni népstadionbeli 0-1-es vb-selejtezőn is a magyarok ellen bíráskodtak, a német játékvezető olyan 11-est adott meg Telek akkori kezezése miatt, ami nem volt kezezés, így hát büntető sem.

"Hja, a bírók érzik, a magyar futball lent van, emiatt azután azt tehetnek velünk, amit éppen akarnak. Nem akarok persze mentegetőzni, hiszen középpályás sorunk szinte mindvégig hátramenetben játszott, alig tudtunk egy egészséges akciót kezdeményezni. Higgyék el, én nem erre kértem játékosaimat. De hát ez egy káros beidegződés, ettől szabadulni most sem tudtunk. Sajnálom, nem ilyen búcsút képzeltem el magamnak. Négy mérkőzésen voltam kapitány, ez büszkeséggel tölt el, még akkor is, ha három vereség mellett mindössze az íreket tudtuk legyőzni május végén."

Éppen a soros Európa-bajnokságért voltunk harcban, amikor sorozatban a harmadik tétmeccsen verte meg Izland Magyarországot, ezzel elbúcsúztatva a válogatottat a mindenkori reménytől, hogy kijut egy tornára.

Ismét Mészöly Kálmán a szövetségi kapitány:

Az első félidőben úgy ahogy elfogadhatóan játszottunk. Látva a stockholmi mérkőzést, felhívtam a játékosok figyelmét, hogy az izlandiak nagyon erőszakosak és remekül fejelnek. 1-0 után
kihagytunk egy hatalmas helyzetet, ezért nagyon ideges lettem. A második félidőbeli hatalmas nyomást pedig már nem bírtuk ki. A játék képe alapján azonban a döntetlen reálisabb lett volna. Hozzáteszem, akkor sem lennék elégedett.

Számunkra már tétnélküli a meccs, még mindig Mészöly Kálmán a szövetségi kapitány:

"Nagyon fáj, hogy így alakult a mérkőzés. Az a baj, hogy hiába hívtam fel valamennyi játékos figyelmét: küzdjön, hajtson, tegyen meg minden tőle telhetőt a sikerért, ez a kérés sajnos süket fülekre talált."

Tudomásul kell venni: ilyen a magyar mentalitás, s hiába töltök egy-egy mérkőzés előtt néhány napot a válogatottakkal, a rövid idő alatt én sem tudom megváltoztatni a beidegződött rossz szokásokat.

Igen, padlón van a válogatott, az egész magyar labdarúgás, innen kell megkeresni a kivezető utat, de közben eleget kell tenni a kötelezettségeknek is. Látok azért némi
reménysugárt, hiszen a fiatalok, az olimpiai kiküldetésre pályázók ezúttal is kitettek magukért, ők, nem kis bravúr árán, a mostani selejtezőn idegenben 0-2-ről fordítottak 3-2-re a svájciak ellen. Ha ők felnőnek, talán nekik már más lesz a hozzáállásuk a játékhoz - nyilatkozta a feldúlt Mészöly Kálmán.

Nagy körbeveréseknek köszönhetően, különösebb bravúr nélkül, a finnek legendás, komikus öngólja után Magyarország a második helyen végzett a világbajnoki selejtező-csoportjában. A pótselejtező első meccsén Jugoszlávia alázta meg a magyar válogatottat. Csank János szövetségi kapitányé a szó:

Tudtuk, hogy erős csapat Jugoszlávia. A gyors gól után talán már kezdtünk magunkra találni, amikor jött a második találat, ami egyszerűen amatőr, gyermeteg gól volt. Azt kívánom, hogy Jugoszlávia legyen világbajnok.

A visszavágó előtt Csankot megkérdezték, hogy ha újabb csúnya vereségben lesz része, lemond-e?

Nem mondok le, de ha mennem kell, megyek. Én magyar futballedző vagyok, ebből élek, nincs kft-m, a megélhetésem az edzői munka. Amennyiben fölötteseim menesztenek, mi szavam lehet? Elfogadom és belenyugszom.

A visszavágó 0-5 lett, ezzel a selejtezőink történetében ez a két meccs lett a legsúlyosabb vereségünk, Az MLSZ az év végén úgy döntött: Csank János jövő év közepéig tartó szerződését nem bontja fel. A következő sorozatra aztán már újra Bicskei Bertalan készítette fel a csapatot.

Bicskei Bertalan, a magyar válogatott szövetségi kapitánya:

Az első félidőben a játékosok azt hitték, hogy magától is begurul a labda a hálóba, ebben egy kicsit én is hibás vagyok. A második félidőben változott a csapat felfogása, többet birtokoltuk a
labdát, de csak futottunk az eredmény után. Az első félidei játék miatt elnézést kérek. El vagyok keseredve, mert edzői pályafutásom legkellemetlenebb pillanatait éltem át, de régebben dolgozom a
futballban annál, minthogy egy-egy eredmény miatt hirtelen döntést hozzak.

Bicskeit nem is menesztették, sőt vele kezdte meg a következő sorozatot is a válogatott, nem is rosszul, az olaszok ellen egy hazai 2-2vel, aztán Litvániát vertük 6-1-re idegenben. Itthon viszont csak 1-1-et játszottunk velük. Aztán Grúzia foszlatta szét azt a bizonyos örök reményt.

A grúzok 3-1-es győzelme reálisnak mondható, a budapesti mérkőzéshez képest több helyen is változtattak az összeállításukon, a mostani csapatuk erősebb volt, mint az akkori. A védekezésünk nem volt megfelelő, hiába támadtunk sokat, megérdemelt vereséget szenvedtünk.

A szövetségi kapitány Bicskeit a meccs után menesztette az MLSZ. A mexikói világbajnokság óta ő volt a leghosszabb ideig egyhuzamban dolgozó magyar szövetségi kapitány. Bicskei így búcsúzott.

Vasárnap este a dunavarsányi edzőtáborban hívott fel Bozóky Imre, az MLSZ elnöke és tájékoztatott a döntésről. Nem lepett meg a határozat, hiszen másfél éve minden meccsre úgy készültem, amennyiben kikapunk, számíthatok rá, hogy felállítanak. Nagyon szurkolok a csapatnak, hogy a hátralévő két vb-selejtezőn minél jobb eredményt érjen el.

Ezen a meccsen dőlt el, hogy biztosan nem mi, hanem a lettek jutnak tovább. A szövetségi kapitány Gellei Imre:

Gratulálok a lett válogatottnak, olyan mérkőzést nyert meg, amelyen mi támadtunk többet. Megpróbáltuk uralni a játékot, de nem éltünk a lehetőségeinkkel. A hazaiak legveszélyesebb fegyverükkel, gyors ellentámadással szerezték első góljukat, a másodikkal pedig komoly előnyhöz jutottak. A harmadik hazai találat után ugyan sikerült a szépítés, de azt követően már csak erőlködtünk. Az a legbosszantóbb, hogy tudtuk, mi a lettek legveszélyesebb fegyvere, mégsem voltunk képesek megakadályozni őket abban, hogy használják.

"Az első két gólt gyakorlatilag mi rúgattuk a vendégekkel" - értékelte első tétmeccsét Bozsik Péter, aki annak köszönhette a kinevezését, hogy bajnokságot nyert a Zalaegerszeggel, és itthon megverték a Manchestert. "Még ekkor is bíztam azonban abban, hogy sikerül felállnunk, kétgólos hátránynál voltak biztató megmozdulásaink, de a harmadik vendégtalálat, ami gyönyörű egyéni megoldásból született, végleg padlóra küldött minket."

A szakvezető szerint többen rendkívül idegesen, remegő lábakkal játszottak.

"Egy tétmeccs egészen más intenzitású, mint a barátságos mérkőzések voltak, ilyenkor sokkal nagyobb nyomás nehezedik a játékosokra, minden mozdulatnak óriási jelentősége van. Az idegesség sajnos rengeteg hibát eredményezett, így nem tudtuk eredményesen játszani azt a rövidpasszos játékot, amit előzetesen terveztünk."

"Jól kezdtük a meccset, mi irányítottunk, nálunk volt többet a labda" - mondta a kapitány. "A hazaiak váratlanul szereztek vezetést, de hamar válaszoltunk rá, és ekkor úgy gondoltam, képesek lehetünk a fordításra, bár Mifsud kikapcsolása már ekkor is nehézséget okozott rutintalan belső védőinknek. Vanczák kiállítása után nagyon nehéz helyzetbe kerültünk."

Bozsik szerint az emberhátrány ellenére a második játékrész elején még nem volt probléma a csapat játékával.

"Nem kezdtük rosszul a második félidőt, ám sajnos korán kaptunk egy újabb gólt. Emberhátrányban kellett kitámadnunk, a vendéglátók pedig remekül kihasználták a szabad terület által adódó lehetőségeket. Beívelték mögénk a labdákat és gyors támadóik révén több veszélyes helyzetet is kialakítottak."

Bozsik végül lemondott a negyedik tétmeccse után. Négy meccsen egy győzelme, három veresége volt.

Várhidi Péter lett Bozsik utóda, aki nem volt egy született pesszimista, ha saját csapatát kellett értékelni. Ugyan már tét nélküli meccs volt, de azért ilyen szintű csapatoktól korábban nem kapott egy hármast a válogatott.

"Van ilyen, előfordul, hogy semmi sem sikerül, de a vereséget is emelt fővel kell elviselnünk" - mondta Várhidi Péter, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a honi szövetség (MLSZ) hivatalos honlapján.

"Egyetlen korábbi meccsünkön sem volt annyi gólszerzési lehetőségünk, mint szombaton a moldovaiak ellen, mégsem érdemeltünk volna győzelmet, mert sokkal kevesebbet nyújtottunk annál, amit tudunk."

"Nem tudtuk pótolni a hiányzó Juhász Rolandot és Vass Ádámot, többen kényszerűségből nem az eredeti posztjukon játszottak és a számára kijelölt új feladattal nem mindenki birkózott meg. Ismét bebizonyosodott, amit korábban is mondtam: a magyar futballban nincsenek jó védekező középpályások."

Várhidi hozzátette: csapata minden találkozón rosszul kezd és időre van szüksége, míg felveszi a ritmust.

"A felkészülés alatt sem sikerült kiegyenlíteni a különbséget a kereten belül azok között, akik klubjaikban rendszeresen játszanak, illetve azok között, akik kevés lehetőséget kapnak. A meccsrutin hiányát pár nap közös edzéssel nem lehet pótolni. Általában 15-20 percre van szükségünk ahhoz, hogy mindenki, a ritkábban pályára lépők is felvegyék a mérkőzés ritmusát. Ezt az időszakot csak Fülöp Marci bravúros védéseivel tudjuk átvészelni. Ezek szombaton elmaradtak, az elején kétgólos hátrányba kerültünk, amit nem tudtunk ledolgozni."

"Megyünk tovább a megkezdett úton, szerdán nyerni fogunk a görögök ellen" - zárta a mondanivalóját. Vereséget lett annak is a vége, egy már továbbjutott, Európa-bajnok görög csapat verte meg félgőzzel a magyar válogatottat. Várhidi szerint reménykeltő volt a magyarok játéka.

Végül a magyar csapat hatodik lett a hetes csoportban, csak Máltát előzte meg, ilyen rossz szereplése korábban, azóta sem volt példa. De Várhidi szerint ez sem probléma.

"A világbajnoki selejtezők kalapjait ma már a világranglisták alapján állítják össze, így nincs jelentősége annak, ki hányadik helyen végez a csoportban" - nyilatkozta a tréner, aki szerint talán ez a gyenge szereplés elkerülhető lett volna: "amennyiben néhány évvel ezelőtt valaki meg merte volna lépni a fiatalítást, és nem csak ígérgetnek, akkor ma akár továbbjutó helyen is állhatnánk."

A Jugoszlávia elleni 1-7-es pótselejtező után ez volt a második legsúlyosabb vereség hazai pályán bármilyen selejtezősorozatban. A szövetségi kapitány Egervári Sándor.

"Be kell vallanunk, hogy benne volt ez a négygólos különbség ebben a meccsben. Tulajdonképpen 2x10 percet leszámítva az történt a pályán, amit a holland csapat akart. Azt gondolom, nem az elszántsággal, a hozzáállással volt a baj, hanem az ellenfél sajnos ezúttal sokkal jobb volt".

Az 1986-os világbajnokság óta 14 selejtezőn próbálta kiharcolni a kijutást valamelyik nagy nemzetközi tornára a magyar válogatott. Az eredmény ismert.

Jegyzőkönyvek, képek, videók a magyarfutball.hu-n láthatók a válogatott meccseiről.