• Nekem szóltál be?!
• Nekem te ne szóljál be!
• Kb. ez a Külügyminisztérium és a kormány hozzáállása, amikor a Magyarországgal kritikus külföldi sajtóról van szó.
• Havonta csinál hülyét magából valamilyen hivatalos szereplő, miközben a jó hírünket próbálja védeni.
• Pedig a külügyben is tudják, hogy amit csinálnak, annak szinte semmi értelme sincs.

Újabb mélyütést vitt be Magyarországnak a svéd sajtó. Az édes hazánkról szóló dokumentumfilm után most a svéd közrádióban foglalkoztak velünk. Ne üljenek fel azoknak, akik árnyalt, sokoldalú riportként említik az összeállítást. Valójában a nemzetközi pénztőke által finanszírozott újabb, nemtelen támadásról van szó.

Tényleg türelmetlenül várom, hogy mit lép erre a magyar diplomácia. Mert, hogy nem bírja szó nélkül hagyni a kritikus külföldi megnyilvánulásokat, az elég jól látszik.

Nekem higgyen, engem a magyar kormány fizet!

A történet általában azzal kezdődik, hogy Magyarországról megjelenik egy cikk valamelyik külföldi lapban, lemegy egy riport egy tévében vagy rádióban. Ebben valaki (a szerző, egy megszólaló, ne adj isten többen is) kritikus véleményt fogalmaznak meg Magyarországról.

Van, hogy igazuk van. Máskor tévednek.

A folytatásban a helyi nagykövet, a magyar külügyminisztérium, egy random helyettes-államtitkár, vagy akár Orbán Viktor személyesen próbálja cáfolni amit rólunk (vagy még inkább róluk) írtak. Esetleg lehülyézi az orgánumot, ahol az anyag megjelent.

Persze nem egyértelmű, hogy ilyenkor mi a cél, de ha az, hogy a kormány meggyőzze a "nyugati" közvéleményt, hogy itt a hírekkel szemben mekkora nagyvilág van, akkor totális tévúton járnak.

Mert Bécsben, Londonban vagy New Yorkban senkit nem fog meggyőzni az, hogy a magyar kormány fizetett tisztviselője bizonygatja az igazát az olvasó kedvenc lapjával szemben.

Persze a helyzet totális félreértését mutatja már az is, ha valaki komolyan elhiszi, hogy a külföldi  kritikákra okot adó kormányzati intézkedéseket (nyugdíjpénztárak államosítása, médiatörvény, alkotmány, Alkotmánybíróság, hajléktalanok, stb.) olvasói levelekkel, meg diplomácia jegyzékekkel ellensúlyozni lehet. Ahogy az is, hogy egyesek az ország elleni média összeesküvésben hisznek, és maguk mellett válogatott bohócokat felsorakoztatva mondogatják, hogy nem ők mennek szembe az autópályán, hanem mindenki más.

Ezt úgy tessék elképzelni, hogy ezek ott kint, a hanyatló nyugaton akár többféle hírforrást is olvasnak. Ezeknek hiába tetszik olvasói levelet írni, nyilatkozni, meg propaganda Tumblrt működtetni.

Akkor legyen talán az aránytalanság a vezérlőelv

A magyar diplomácia tényleg akkor is havonta hülyét csinál magából, ha amúgy nem vagyunk éppen a nemzetközi figyelem középpontjában.

A legutóbbi, és az eddigi egyik legviccesebb húzás a török külügyminisztérium háttérintézményének szakújságja miatt történt.

A Perceptions (Észlelés) című magazint ingyen le lehet tölteni a netről. Ezzel együtt kizártnak tartom, hogy pár ezernél több ember olvasná. Mármint ha egy kormány nem kap éppen hisztériás rohamot egy ott megjelent cikk miatt.

Ez egy külpolitikai szakújság, ahol egy 33 oldalas cikkben azt írja a szerző, Sabrina P. Ramet, hogy

as it stands, it is impossible to characterise Hungary as pluralist, much less as democratic in the usual sense of that word.

azaz

A dolgok mai állása szerint lehetetlen Magyarországot hagyományos értelemben vett pluralista, demokratikus országként leírni.

• Igaz a szerző idézett állítása? Nem.
• Tenyérbemászó, hogy épp egy török állami magazinban oktatnak demokráciából a véres tüntetéseik után? Igen.
• Különösen azért fájhat ez a magyar kormánynak, mert akkor is kiálltak mellettük, amikor Európában nagyon kevesen? Igen.

De ezeknél egy sokkal fontosabb kérdés:

• Okozott bármilyen kárt Magyarországnak az említett cikk? Nem.

Szóval mi a reakció?

Behívják a török nagykövetet a magyar külügyminisztériumba, ahol el kell határolódnia a cikktől. És innentől ügy van. Botrány van. Olyan emberek olvassák el a cikket, akik elé amúgy sosem került volna. Így már az is lehet, hogy valamilyen kárt is tud okozni.

Miniszterelnökkel gyerekrajzfilmre

Nem kevésbé volt vérfagyasztó a történet idén tavasszal, amikor a Kika nevű német gyerekhíradóban egy Magyarországot kritizáló rajzfilmet mutattak be. Már nem a rajzfilm volt a vérfagyasztó, hanem az, hogy arra Orbán Viktor miniszterelnök személyesen reagált.

Itt meg lehet nézni.

A "Piros lap Magyarországnak" című kétperces filmben részben arról van szó, hogy mivel sokszor megszegte a kormány az EU szabályait, ezért akár pénzt is megvonhatnak tőlünk.

• Igaz, amit a műsorban állítanak? Részben.
• Okozott ez bármilyen kárt Magyarországnak? Nem.

A következő lépésben a magyar kormányfő kezdett nyilatkozni az ügyben. Olyanokat, hogy

Magyarországon ugyanis elképzelhetetlen lenne, hazugságokat és valótlan tényeket gyermekműsorrá alakítsanak. Ha ez előfordulna a Magyar Televízióban, itt mindenki repülne egyetlen perc alatt, ugyanis a gyermekek nem arra valók, hogy mindenfajta politikai agymosásnak vessük őket alá.

Ez több szempontból is nagyon jól sült el. Istenien demonstrálta, hogy nálunk nem szól bele a kormány a sajtó dolgaiba, legfeljebb a miniszterelnök rúgatna ki embereket a köztévéből. Másrészt ráirányította a figyelmet a műsorra.

Hogy mennyire?

A Youtube szerint az itt embedelt videót 161 ezren látták eddig. A műsor csatornájának amúgy 17 darab feliratkozója van. Egy-egy felkerült videót átlag 130-160 ember néz meg. Szóval azt hiszem ez kiugróan sikeres adás volt, ezerszeres volt a kormányfő kifakadásának multiplikátor hatása.

És még büntették is miatta Orbán Viktort a ZDF-en.

Írok én magának egy levelet

Igazságtalan lenne elhallgatni a magyar nagykövetek kitűnő teljesítményét ezekben az ügyekben. Ők ugyanis ennek a soha véget nem érő háborúnak a közkatonái. Akik tényleg levélben, telefonon győzködik a külföldi újságírókat, hogy itt kérem minden rendben.

Legutóbb ugye a svéd nagykövet telefonált egy tévés szerkesztőnek, még tüntetés is volt ellenük a poszt elején említett dokumentumfilm miatt.

De nem ő a legaktívabb. Ezen a fronton Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi nagykövet a nyerő.

Ő próbálta már megfúrni a kormánnyal kritikus magyar újságírók kitüntetését. Jelentett fel külföldi újságírót szerkesztőjénél annak privát emailjéért. Egy linzi plakátkiállítás miatt szaladt az osztrák államfőhöz. Egy Paul Lendvai interjú után írt sértődött levelet a Kurier című lapnak. Csak hogy a legjobbakat említsük.

És ott harcol az oldalán Magyarország ellenségeivel Szapáry György washingtoni magyar nagykövet, aki a New York Times egyik ismert blogjával látta jónak leállni vitatkozni. Ott van velük Csák János, Magyarország londoni nagykövete, aki az alkotmányt védi az Economist ellen. Ott van Balla János nagykövet Rómában, aki nem hagyja, hogy a La Republica csúsztasson. És így tovább. És így tovább.

Az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy a külügyben is pontosan tudják, hogy ennek a világon semmi értelme.

Akkor, hogyha a magyar nagykövet ír egy levelet, (...) ezeknek egyenes útja van, hogy úgy mondjam, a fonott iktatóba [szemetes]. Az, hogy a magyar nagykövet mit mond, ez egy kinti újságíró számára nem releváns információ, hiszen őt azért fizetik, hogy azt mondja, amit mond. Tehát sajnos ez az eszköz nem használható úgy, ahogy használni szeretnénk.

Ezt Prőhle Gergely sajtóért és kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár mondta az Inforádiónak áprilisban. Lehet, hogy a követségeken pont nem hallották az adást?