Az országgyűlés kedden megszavazta az egészségügyi törvény módosításai közé bújtatott KDNP-s javaslatot, amelynek következtében március közepétől csak három vér szerinti gyerek, vagy negyvenéves kor után és a beavatkozás árának kifizetésével kérheti bárki is a művi meddővé tételét.

A kormány őrködik a termékenységünk felett

Épp a minap írtunk a legbénább szülesztési ötetekről, ám akkor még nem sejtettük, a Parlamentben épp most készülnek megszavazni ezt a kicsit sem vicces, de annál abszurdabb javaslatot. Cselekvőképtelen személyek egészségügyi ellátása. Mi fér bele az erről szóló törvényi passzusok közé? Hát a cselekvőképes felnőtt magyar állampolgárok jogainak sunyi, alattomos módon való csorbítása egy december 17-én elfogadott salátatörvényben.

A magyar közéletet és a sajtót nem rázta meg a törvény elfogadásának a híre, észre sem vették. Csupán pár szemfüles publicista vette észre, hogy március 15-től (...éljen a magyar szabadság, éljen a haza!) nem lesz lehetősége az egészséges magyar nőknek és férfiaknak arra, hogy úgy döntsenek, nem vesződnek tovább a fogamzásgátlással, mert nem akarnak (több) gyereket. A magyar szabadság ünnepe után már nem lesz joguk ahhoz, hogy eldönthessék. A kormányunk őrködik a termékenységünk felett.

Annak ellenére teszik ezt, hogy a ma hatályos szabályozás többszörös és hosszas várakozási időkkel őrködik afölött, hogy az ember bizonyosan alaposan átgondolt döntést hozzon. Az a nagykorú magyar állampolgár, aki 26 éves kora előtt úgy döntene, hogy nem akar (több) gyereket, az kétszer hat hónap kötelező várakozási idő után, az ennél idősebbek pedig kétszer három hónap után műtethetnék meg magukat. Elhamarkodott döntést tehát eddig sem nagyon lehetett hozni az ügyben.

A TASZ tiltakozását nem övezte siker. Visszhangra is csak a Magyar Nemzetben talált: miszerint "ők a huszonéves magyar nők meddővé tételéért harcolnak", és amelynek publicistája üdvözli a kormány azon szándékát, hogy ezzel az eszközzel is növelné a népességszaporulatot.

Szabadságjogok? Minek?

Az Alkotmánybíróság korábban kimondta, hogy sem népesedéspolitikai szempontok, sem az állam egészségvédelmi kötelessége nem teszi elfogadhatóvá, hogy egy törvény a vér szerinti gyermekek számától tegye függővé az önrendelkezési jog gyakorlását. A taláros testület nem az ő oldalukon állt egy korábbi döntésében, és megsemmisítette a (a most elfogadottnál egyébként megengedőbb) meddővé tételt korlátozó jogszabályt. A testület szerint "az állam nem vállalhatja át az emberektől a fogamzásgátló módszerek és eszközök közötti választás, az előnyök és a hátrányok mérlegelésének felelősségét; ez indokolatlan paternalizmus volna." Továbbá "csak az alapvető jogokat el nem ismerő politikai rendszerekben lehet szélsőségesen tiltó és korlátozó népesedéspolitikai eszközökkel - pozitív vagy negatív irányban - befolyásolni a népszaporulatot. A fogamzásgátlás adminisztratív korlátozásával nem az élve születések, hanem a terhesség-megszakítások száma növekszik."

A kormány újra a magánszféránkban turkál. Kevésbé szépen fogalmazva: korlátozza a jogainkat. Ahogy a TASZ fogalmazott, mi sem tudjuk másképp mondani: "A művi meddővé tétel szigorítása azonban beleillik abba a sorozatba, ami jól jellemzi a kormány felfogását a polgárok legintimebb döntéseiről, a gyermekvállalásról. Az egyéni döntés tiszteletben tartása helyett, annak alárendelése látszólag népesedéspolitikai céloknak, valójában a döntés ideológiai alapon való befolyásolása. Ez az intézkedés újabb a sorban, ami a polgárok önrendelkezésének, magánszférájának megsértésével kívánja megállítani a népességfogyást. Azonban a népesedéspolitika bár igazolhat legitim állami lépeseket, ezek közé nem tartozik az egyéni jogok korlátozása."

Mintha negyvenéves korunkig nem lennénk teljes jogú állampolgárok, állami gondoskodásra szorulunk, úgy látszik. Állam bácsi majd megmondja, hogy meddig kell gyerekeket hoznod a világra. Ne dönts egyedül, mert elszúrod, majd mi döntünk helyetted – üzenik. Vigyáznak a termékenységünkre. Népesedéspolitika mindenek felett, ideológiai mázzal leöntve. Frissen tálalva.

Évente összesen eddig alig 100-200 nő vagy férfi döntéséről volt szó, nem miattuk fogy tehát a magyar. A parlament döntését érdektelen csend követte. Nincs itt kérem semmi látnivaló, csak annyi, hogy egy lépéssel beljebb tolakodtak a privát szféránkba, az emberi jogainkat, demokratikus szabadságjogainkat sárba tiporva. Sebaj, majd lehet menni valamelyik szabad országba elintéztetni ezt is, ahogy abortusztablettáért is Bécsbe megy, aki megteheti.

Értelmetlen és felesleges jogtiprás

Ráadásul az egész sehova sem vezet: az összes statisztikai adat arra utal, hogy hiába minden népesedéspolitikai beavatkozás, az elszórt tízmilliárdok, mert ebben az évben csak a történelmi mélypont felett leszünk eggyel: a 2011-es születésszámnál épp hogy csak pár tucat gyerekkel lesz több.

Áder Jánosnál a labda. Vajon lesz-e mersze a kampányidőszakban alkotmányossági vizsgálatot kérnie a taláros testülettől, esetleg teljesen látszatcselekvésként visszaküldi még egy körre a parlamentnek? Esetleg szép csendben aláírja a törvénymódosítást? Ti mire tippeltek?

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?