Közel négyszázezer amerikai nő vett részt a második világháborúban, akik a legkülönbözőbb feladatokat látták el. Közülük többen életüket adták hazájukért mégis csak évtizedekkel a háború vége után ismerték el őket.

A Női Légierő Szolgálat pilótái is ilyen, csaknem elfeledett hősök voltak.

Dúl a második világháború. Pearl Harbort két éve decemberben rombolták le. Az USA hadban áll. A légierőnek égető szüksége van pilótákra. A munkaerőhiányra mindenütt a nők jelentik a megoldást.

Jacqueline "Jackie" Cochran és Nancy Harkness Love pilóták már a Pearl Harbor megtámadása előtti nyáron, egymástól függetlenül kezdeményezik a nő pilóták képzését. A háború kitörése után, évekig tartó huzavonát követően a nők is felszállási engedélyt kapnak.

Angliában a Légiszállítási Segéderő, az ATA az amerikai hadseregnél évekkel korábban kísérleti jelleggel felvett női pilótákat is. Az első amerikai nők tehát az ATA kötelékében repülnek katonai gépeken.

1943-ban az USA-ban huszonötezer civil női pilóta jelentkezik katonai gépek vezetésére. Kicsit több, mint ezernyolcszázukat veszik fel. 1074 pilótanő végzi el sikeresen a kiképzést és csatlakozik a – két korábbi projekt egyesítésével létrejövő - félkatonai szervezethez, a WASP-hoz. A jelöltek átlagosan 1400 órás civil kereskedelmi célú repülési gyakorlattal bírnak. A pilótának néhány kivétellel csak fehér nőket vesznek fel. Két kínai származású pilóta mellett az egyetlen kivétel az amerikai őslakos Ola Mildred Rexroat.

A nőknek azonos alap-, és speciális képzéseket kell elvégezniük, mint a férfiaknak, mielőtt megkapják a speciális repülőgépes oktatást. A kiképzés során szinte mindenben azonosan kezelik őket a férfiakkal: a barakkokban hatan laktak egy szobában, 12 nőre jutott egy fürdőszoba, és végig katonai fegyelmet várnak el tőlük. Az nők bebizonyítják, hogy azonos képzés és feltételek mellett a pilótaként egyenrangúak a férfiakkal. Néhány kivételesen képzett nő még rakéta meghajtású repülőgépeket és sugárhajtású repülőgépet is vezethet.

A WASP pilótái is részei annak a közel négyszázezer amerikai nőnek, akik különböző szervezeti egységekben részt vesznek részt a második világháborúban.

A WASP felszabadította a férfi pilótákat a nem harci, kiszolgáló jellegű feladatok alól. A nők több, mint 60 millió mérföldet repültek a legváltozatosabb katonai repülőgépek pilótáiként nem harci feladatokkal, de hasonló körülmények között. Az Egyesült Államok mintegy 120 bázisán állomásozott WASP pilóta. Közülük harmincnyolcan veszítették életüket a háború végéig. Tizenegyen a kiképzés alatti balesetekben, huszonheten aktív szolgálatban hunytak el. Mivel hivatalosan civilkén szolgáltak, koporsójukra nem került rá az Egyesült Államok zászlaja. Katonai tiszteletadás semmilyen formában nem járt nekik.

A WASP-ot 1944 decemberében - annak költségeire hivatkozva - feloszlatták.

A nőknek le kellett szállniuk a felhők közül, katonaként és civilként is. A polgári légiközlekedésben a modern kor pilótanői csak az 1970-es 1980-as évektől tudtak lassan újra betörni. Katonai gépeket, vadászrepülőket 1992-ig nem vezethetett nő.

A női pilótákról szóló összes dokumentumot 35 évre titkosították. A történészek így alig tudtak valamit az alakulat szerepéről. 1977-ben egy képviselő figyelt fel a projektre. Törvényjavaslata nyomán a WASP története napvilágra került, és az ott szolgáló nők katonai elismerésben részesültek, és hivatalosan is háborús veteránnak nyilvánították őket. 1984-ben az összes WASP pilótát kitüntették háborús szolgálataikért.

2009-ben Barack Obama a női pilóta projekt résztvevőit kongresszusi érdemrenddel jutalmazta. "A Women Airforce Service Pilótái bátran válaszoltak az ország hívására a szükség idején. Minden amerikai hálásak szolgálatukért, és megtiszteltetés számomra, hogy aláírhatom ezt a törvényjavaslatot, mely végre megadja számunkra a nehezen megszerzett, ám kiérdemelt elismerést.” Egy évvel később 300 életben maradt pilótanő vehette át az elismerést Washingtonban.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?