• Csütörtök este Brüsszelben Európa vezetői arról tanakodnak, hogyan büntessék meg Oroszországot a Krím elfoglalása miatt.
• Az oroszok csak a múlt héten két fontos céget vettek Európában, európai cégeket bíztak meg egy új gázvezeték építésével, és megszavazták a paksi hitelt.
• Nem úgy néz ki, mintha szankcióktól tartanának, és az európai multik sem erre készülnek.
• Európa rá van utalva az orosz gázra, az oroszok pedig az európai pénzre.
• A legvalószínűbb, hogy a krími konfliktusból még kereskedelmi háború sem lesz.

Csütörtök este csúcstalálkozót tartanak Brüsszelben, ahol az EU-s elnökök és miniszterelnökök egyik fő témája az lesz, hogy mit kezdjenek Oroszországgal.

A Krím elfoglalása nagyon agresszív lépés az oroszok részéről. A második világháború óta nem fordult elő, hogy egyik európai ország a másiktól elvegyen területet. Különösen aggasztó, hogy az oroszok úgy annektálják a félszigetet, hogy az nemzetközi szerződést sért, és az EU és az USA is élesen tiltakozott ellene. Így az is tétje a csütörtöki brüsszeli munkavacsorának, hogy az oroszok hülyét csinálhatnak-e a Nyugatból.

Úgy tűnik, hogy nagyon kemény lépésekre ennek ellenére sem szánják el magukat az európaiak. Sokaknak vannak túl fontos üzleteik az oroszokkal. Még ezen a héten is komoly megállapodások születtek, annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt, a krími konfliktus csak éleződni fog.

Vesznek és adnak

Vasárnap vásárolta meg a LetterOne Group nevű befektetési társaság a német RWE olaj- és gázkitermeléssel foglalkozó vállalatát, az RWE DEA-t. A cég az Északi-tengeren (brit, dán és norvég vizeken) és Egyiptomban működtet fúrótornyokat. A LetterOne két orosz oligarcha, Mihael Fridman és German Khan tulajdona. Több mint 5 milliárd eurót (Paks II. árának a felét) fizették ki a cégért. Fridman és Khan azon kevés oligarcha közé tartozik, akik Jelcin idején gazdagodtak meg, és túlélték a Putyin-korszakot. Mindketten Ukrajnában született zsidók, akik Hodorkovszkijjal vagy Berezovszkijjal ellentétben nem kényszerültek se emigrációba, sem pedig börtönbe. Nem világos, hogy bevásárlásukkal az orosz politika mennyire járt jól, de az üzletet kísérő összes kommentár kitért rá, hogy fura, hogy éppen most került orosz kézbe egy fontos német energetikai cég.

A fenti üzletnél is egyértelműbb orosz terjeszkedésre utal, hogy hétfőn az orosz állam tulajdonában lévő Rosznyeft megvásárolta az olasz Pirelli 13 százalékát félmilliárd euróért. (Egész pontosan megvette egy befektetési cég felét, ami az olasz gumiabroncsgyár részvényeinek 26 százalékát birtokolja.) Az üzletet akkor kötötték meg, amikor Brüsszelben az EU-s diplomaták éppen leültek az Oroszország elleni szankciókról tárgyalni.

Múlt pénteken pedig a Gazprom több európai multival kötött szerződést: kiosztották a Déli Áramlat gázvezeték első, tenger alatti szakaszának megépítésére szóló megbízásokat. A 2 milliárd eurós megbízás győztese egy olyan konzorcium, amiben benne van a francia EDF, az olasz Eni és a német BASF is. Úgy, hogy közben az Európai Bizottság előre jelezte, hogy a tervezett formájában nem engedheti meg a Déli Áramlat megépítését. A nagy nyugati cégeket ez nem érdekelte, a Fekete-tenger alatti szakaszra elvállalták a munkát. (A bizottság csak a tengerből kilépő, bolgár szakasztól lenne illetékes.)

Múlt csütörtökön pedig az orosz kormány jóváhagyta a magyar államnak adandó óriási hitelt, amiből az új paksi blokkokat lehet majd megépíteni.

És mindezek csak egyetlen hét gazdasági fejleményei az orosz – EU viszonyban, éppen azon a héten, amikor a politikusok arról beszéltek, hogy a hidegháború óta nem volt ilyen feszült a hangulat Oroszország és a Nyugat között. Amikor a NATO rendkívüli üléseket tartott az orosz katonai veszélyt elemezve.

Jól látszik, hogy az üzleti világ Európában nem akar konfliktust az oroszokkal, sőt inkább üzletelni akar velük.

És akkor még a földgázról szó sem volt.

Sokat veszünk az oroszoktól

Ha elmérgesedik az orosz-európai viszony, akkor annak a legkeményebb és azonnal érzékelhető következménye a földgázszállítások leállása lenne. A földgáz azért stratégiai termék, mert nagyon nehezen szállítható. Európában jellemzően vezetékeken szállítják, ezért ha egy vezeték kiesik, akkor nincs honnan pótolni a hiányzó mennyiséget.

Európába sok földgázvezeték jön Oroszországból. A Balti-tenger alatt az Északi Áramlat Németországba, egy másik Fehéroroszországon keresztül Lengyelországba (Jamal), a harmadik nagy út Ukrajnán keresztül vezet Szlovákiába (magyar és balkáni leágazással), és a Fekete-tenger partján megy körbe a Kék Áramlat.

Az EU teljes földgázfogyasztásának 30 százaléka jön Oroszországból, és ennek fele Ukrajnán keresztül érkezik. Egy még durvább orosz-ukrán konfliktus esetén már az ukrajnai transzfer leállása is nagyon komoly problémákat okozna az EU-ban, egy EU-orosz kereskedelmi háború esetén pedig a teljes mennyiség kiesése óriási gondokat okozna. Mindkét oldalon.

Nagyon jól keresnek vele

Ez fájna az orosz gazdaságnak, hiszen a teljes exportbevételük 13 százaléka földgázból van, és a legnagyobb vevők az EU-tagállamok (illetve rajtuk kívül Ukrajna, amivel eleve baj van, és Törökország, ami meg a NATO tagja).

A Gazprom naponta 100 millió dollárt keres az EU-ban eladott gázzal.

A legnagyobb vevők Németország, Olaszország és Lengyelország, bár nem ezek a legkiszolgáltatottabbak, mert a németek hozzáférnek a norvég, az olaszok az észak-afrikai vezetékekhez is. A balti országok, Szlovákia, Csehország, Ausztria, Finnország, Magyarország vagy Bulgária viszont teljesen kiszolgáltatottak. Az orosz gáz messzire elér: még Nagy-Britannia is több mint kétszer annyi gázt vesz az oroszoktól mint Magyarország.

Igen jelentős az EU-ba menő orosz olajexport is, kb. 30 százalék az orosz olaj aránya az EU-ban (Magyarországon közel 100%), és komoly szénvásárló is Európa (a német szénerőművek negyede orosz szénnel termel áramot).

Egyelőre túlélnénk a gázuk nélkül?

Ha minden kereskedelem leállna az EU és Oroszország között, akkor az orosz bevételek brutálisan megcsappannának.

Igaz, egy ilyen válság nagyon megemelné az energiahordozók árát, amit nyilván szívesen megúszna a válságból éppen hogy csak kilábaló Európa, tehát veszteség bőven lenne a nyugati oldalon is.

További probléma, hogy a gázt nem lehet pótolni. Az orosz gázt elsősorban fűtésre használják Európában, és itt a tavasz, vagyis van olyan vélemény, hogy nem olyan nagy kockázat büntetésből nem venni az oroszoktól többet. Ráadásul igen enyhe volt az idei tél, ezért a tárolók elég jól fel vannak töltve.

Egyes elemzések szerint egy hónapot most nagyobb megrázkódtatást nélkül kibírna az EU orosz gáz nélkül.

Többet viszont nem.

Ugyanis a gázt a fűtésen kívül a háztartások vízmelegítéshez és főzésre is használják. De még ennél is fontosabb, hogy európai erőművekben áramot csinálnak belőle. Például Németországban az atomerőművek bezárása óta nagyon felértékelődött a gázerőművek szerepe, de még Magyarországon is készül gázból áram. A vegyipar is nagyon rá van utalva a gázra. Vagyis gáz nyáron is kell.

Télen pedig különösen kell, mert azt már nemcsak a gazdaság sínylené meg, ha az európaiak milliói fáznának. Abból már katasztrófa lenne, ha Helsinkitől Szófiáig nem lenne fűtés. És ezt tudják az oroszok is. Így sok elemző szerint ha kereskedelmi bojkottig menne a mostani konfliktus, akkor az hosszú távon úgysem lenne fenntartható, és az oroszok jobban bírnák a várakozást. Tudnák, hogy az idő nekik dolgozik.

Egy biztos: tovább gyengül az orosz függés

Az orosz – EU viszony legfontosabb összetevője a gáz, és az európai gázfüggőség lehetetlenné teszi, hogy Európa komolyan összevesszen Oroszországgal. E függés oldása azonban már elkezdődött, és a mostani konfliktus új lökést ad a függetlenedési törekvéseknek.

Ilyen értelemben hosszabb távon az oroszok biztosan rosszul járnak a mostani konfliktussal. Mert az európaiak már megint azzal szembesültek, hogy tenniük kell valamit a gázfüggőség oldásáért. Már a 2006-os és 2009-es krízisből is okultak már valamennyit. Akkoriban az orosz – ukrán gázárvita miatt leállt az Ukrajnán átmenő gáz. Számos új vezeték épült, amelyek enyhítettek azon, hogy sokáig minden vezeték Oroszországból induló zsákutca volt. Azóta épült ki összeköttetés a román és a magyar hálózat között, és hamarosan készen lesz a szlovák – magyar összeköttetés is, továbbá bővült az Ausztriából érkező vezeték kapacitása.

Növekedett az Északi-tengeri, elsősorban norvég gáz felhasználásának aránya is. A szél- és naperőművek terjedését is támogatja az EU. Most ezek a törekvések újabb lendületet kaptak.

Jönnek az amerikaiak

Mindez azonban kevés. Az igazi nagy változást a palagáz hozhatja.

A palagázforradalomról itt írtunk részletesen, és a mostani válság komoly hatással van erre az ügyre.

Az USA a palagáznak köszönhetően kezdi lekörözni az orosz termelést. Csakhogy ebből alig adnak külföldre. Rettenetesen nehézkes Amerikában földgázexportra engedélyt szerezni, mert a kormány abban érdekelt, hogy az olcsó gáz a hazai ipart tegye versenyképesebbé.

Az amerikai gáz legnagyobb vásárlója valószínűleg Európa lenne. Csakhogy az Atlanti-óceán alatt nem lehet vezetéket építeni. Marad az LNG, egy jóval drágább technológia: amikor a gázt alacsony hőmérsékleten cseppfolyósítják, hajóra töltik, majd kikötés után légneműsítik, és mehet a vezetékekbe.

Ez az eljárás nemcsak a gázt teszi drágává, hanem nagyon drága infrastruktúrát, úgynevezett LNG terminálok kiépítését követeli meg, a küldő és a fogadó kikötőkben is.

A mostani konfliktus felgyorsította Amerikában az eseményeket. A republikánusok nagyon keményen követelik, hogy adjon ki exportengedélyeket a kormány ezzel foglalkozó ügynöksége, és engedélyezzék az LNG terminálok építési terveit is (21 ilyen kikötőfejlesztési tervet adtak már le, ezek közül hat kapott eddig zöld utat, az első 2015 végére lesz kész). Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fehér Ház hajlik lazítani az exportszabályokat a krími válság miatt.

Lassan lesz hatása, de attól még kemény lehet

A valódi következményei a mostani válságnak 2017 körülre érhetnek be. Legkorábban addigra érkezhet komoly mennyiségben Európába amerikai palagáz, és addigra az is eldőlhet, hogy az európai mezőkön el lehet-e kezdeni a kitermelést (például Makón). Ha lesznek LNG terminálok, akkor a Közel-Keletről (például Katarból) is lehet gázt hozni Európába.

Nyilvánvalóan az LNG drágább mint a vezetékes gáz. Viszont az oroszokkal egyáltalán nem életbiztosítás üzletelni. Egyrészt mert a függőség komoly stratégiai hátrányt jelent a nagyhatalmi versengésben Európának. Másrészt mert az oroszok politikai alapon áraznak. Erre szemléletes példa, hogy mikor mennyibe került Ukrajnának a gáz:

Ezer köbméter ára 2005-ig 50 dollár volt, 2012-ben már 426 dollár, 2014 januártól csak 268 dollár, április 1-től pedig visszamegy 400 dollár fölé. Az ár mindig attól függ, hogy az oroszok éppen büntetni vagy jutalmazni akarják a kijevi kormányt.

Az oroszok nem véletlenül kezdtek energetikai befektetések sorába az EU területén, erről korábban itt írtunk részletesen. Az elmúlt hét felvásárlásai, és a paksi építkezés is illik ebbe a sorba. Hiszen az EU lassan, de biztosan lazít a függőségén, és ezért másképpen kell jelen lenniük a piacon mint eddig.

Magyarország nem sürget semmit

A magyar kormány leginkább sodródik a szankciókról szóló EU-s vitában. A környező országokhoz képest sokáig kifejezetten puha volt a magyar diplomácia, bár Martonyi János külügyminiszter többször is határozottabban fogalmazott ebben az ügyben mint Orbán Viktor miniszterelnök. Az biztos, hogy Magyarország ugyan nem ismeri el a krími népszavazást és a Krím annektálását sem, a magyar kormány nem fogja erőltetni a gazdasági szankciókat.

A paksi beruházáshoz a magyar kormány ragaszkodik. Orbán Viktor az előző EU-csúcson arról beszélt, hogy amíg Franciaország fegyvert ad el Oroszországnak, addig kár felvetni a paksi ügyet. Magyarország hosszú távú gázszerződése jövő nyáron jár le Oroszországgal, az ezzel kapcsolatos alkudozásnak is itt van már az ideje. Emiatt sem valószínű, hogy erősen provokálni akarná Budapest Moszkvát.