• A Jobbik eddig is önfenntartó börtönöket akart.
• Most viszont már arról van szó, hogy egyes rabokat Szibériába küldenének.
• A párt nem talált a nemzetközi jogban ennek ellentmondó törvényt.
• Pedig van.
• Kampányolásra alkalmas, a börtönök terheltségének csökkentésére nem.

Mivel a büntetés-végrehajtási intézetek 140 százalékos kapacitással működnek, és sok elítéltet a férőhely hiánya miatt helyeznek feltételesen szabadlábra vagy házi őrizetbe, szükséges a büntetés-végrehajtási rendszer átalakítása és költséghatékonnyá tétele. A magyarországi „magánbörtönök” sokkal korszerűbbek, mint az egyetemi, főiskolai kollégiumok, és ennek véget kell vetni – állítja a Jobbik. Mirkóczki Ádám pártszóvivő azt mondta: egy rab tartása naponta 8500-9000 forintba kerül, ami éves szinten 56 milliárdos költség az államnak, de a Jobbik javaslataival 15-20 milliárdot lehetne lefaragni.

Egyrészt önfenntartó és termelő börtönökkel, amikben nemcsak a fogva tartási költségeket, hanem a sértetteknek és a családtagjaiknak járó kártérítést is le kellene dolgozniuk a raboknak, amikben nemcsak a fogva tartási költségeket, hanem a sértetteknek és a családtagjaiknak járó kártérítést is le kellene dolgozniuk a raboknak, mert az áldozatokat senki sem kártéríti. (Mirkóczki azt mondta, hogy egy rabnak a mostaninál annyival több időt kéne ülnie, hogy ki tudja fizetni a kártérítést is.) Ez egyébként nem újdonság, a Jobbik ezt hónapok óta mondja.

De pár hete bedobta a párt, hogy másrészt bevezetnék a bérrabtartás intézményét.

Bűnözőexport keletre

1. Egyfelől belföldi magánszemélyek vagy magáncégek hozhatnának létre új börtönöket, ahol az állam a mostaninál kevesebb pénzt adna, az intézmények pedig dolgoztatnák a rabokat úgy, hogy megérje nekik.
2. A Jobbik kormányra kerülése esetén továbbá államközi szerződéseket kötnének elsősorban keleti országokkal, ahol jóval olcsóbban tartanak rabokat. Van, ahol ezt 2000 forintból kihozzák, tehát ha az állam fizet négyezret, akkor is a felébe kerül, és a fogadó országnak is megéri.  Ezt súlyos, életellenes, minősített bűncselekményeket elkövető bűnözőknél alkalmazná, olyanokra, akikre legalább 10-20 év szabadságvesztést szabtak ki.

A Jobbik azt szeretné, ha a büntetés valóban büntetés lenne, és nem az lenne a „státusszimbólum”, hogy valaki hol, hányszor és miért került börtönbe és az elítélt szabadulása után soha ne vágyjon vissza.

Mirkóczki Ádám nem nevezte meg, melyik keleti országokba exportálhatnánk magyar rabokat, de példaként említette a lényegesen olcsóbb Oroszországot és Ukrajnát. Egyelőre viszont nem tárgyaltak erről egy országgal sem (bár a Jobbik szoros kapcsolatot ápol az oroszokkal). A szóvivő szerint nem a piti bűnözőket, hanem az aljas indokból elkövetett, minősített bűncselekmények elkövetőit küldenék külföldre, mint amilyenek a Szita Bence-gyilkosság, a Cozma-gyilkosság vagy a Bándy Kata-gyilkosság elkövetői voltak.

Szibériai Guantánamo

Arra a kérdésre, hogy ez mennyire összeegyeztethető a nemzetközi joggal, Mirkóczki azt mondta: ők nem találtak rá kizáró tényezőt, a bérrabtartás két ország szuverén ügye. Hogy ez mennyire hasonlít a guantánamói fogolytáborra, azt mondta: Guantánamo azért rossz példa, mert annak elsősorban a politikai információszerzés a fő célja, és ezért ott súlyos kínzások, megaláztatások, embertelenségek zajlanak, itt pedig a büntetés a cél, és ha már amerikai példa kell, akkor a Tent City nevű börtön már közelít a Jobbik álláspontjához. Az is fontos szempont, hogy például az érintett országok börtönkörülményei rosszabbak, mint a hazaiak, így elrettentőbb lehet a bűnözőknek. A társadalom döntő többségének elege van – mondta Mirkóczki, aki szerint nem komolyan vehetők a „kozmetikázott statisztikák”.

Arról, hogy ez nem olyan-e, mintha a Gulagra küldenék a magyar rabokat, azt mondta, hogy azért Oroszországban is vannak enyhébb és súlyosabb büntetőintézmények, meg tudnák találni a törvénynek megfelelő középutat. Hogy a rabok ügyét a külföldi börtönökben is felülvizsgálnák-e, azt mondta, hogy természetesen meglenne erre a lehetőség, de ne felejtsük el, hogy „nem csak a bűnözőknek, hanem az áldozataiknak is megvannak a jogaik”.

Erről Novák Előd Jobbik-alelnök korábban azt mondta: a bérrabtartást „a nemzetközi jog talaján állva, nemzetközi szerződésekkel” szeretnék biztosítani. Mint mondta:

„Én azt gondolom, hogy például egy szibériai börtön, az kellően elrettentő lehet akár a politikusbűnözők, akár más bűnözők számára. Hiszen ott, ahol egy szót nem beszélnek magyarul, ott, ahol nem lehet perelni, mert egy kicsit nedves, dohos a cella, ott olyan körülmények vannak, amilyeneket megérdemel például egy politikusbűnöző.”

Ez nem így működik

Van hasonlóra példa Nyugat-Európában is, de egyáltalán nem így megy.

• A bérrabtartást kipróbálta például Belgium, miután a belga parlament 2012-ben arról döntött, hogy helyhiány miatt 500 elítéltet kihasználatlan holland börtönökbe küldjenek 26 millió euróért. Viszont ott nem a még súlyosabb büntetés volt a szempont: elvileg olyan önként jelentkezőket szállítottak át, akiket kisebb bűncselekményekért maximum 3 évre ítéltek el.
• Az ötletet megirigyelte a brit Munkáspárt is, ami (direkt rosszabb körülmények közé) Lengyelországba és más kelet-európai országokba küldött volna elítélteket. Emberi jogi aktivisták többek között azzal érveltek ez ellen, hogy így az elítéltek hozzátartozói nem tudnák látogatni a rokonukat.
• Svédország elutasította a bérrabtartásra irányuló Norvég kérést.
• Csak a kommunista Kína nem habozott külföldre vinni a rabokat, ami nagy felháborodást okozott: Afrikában kínai elítélteket dolgoztatnak rabszolgaként.

Bár a Jobbik nem talált törvényt, ami a bérrabtartást sértené, természetesen van, ami korlátozza.

Több ponton sérti a nemzetközi jogot

Egy dolog, hogy mit akar a Jobbik, más dolog a nemzetközi jog.

Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt mondta: alapvető emberi jog a családi élet tiszteletben tartásához fűződő jog, és bár ezt a jogot a szabadságvesztés szükségképpen korlátozza, de ez csak azzal a feltétellel fogadható el, hogy a büntetés letöltése alatt minél nagyobb mértékben elő kell segíteni a fogva tartott és a családja közötti kapcsolattartást (ez egyúttal fontos társadalmi érdek is, mert ha a családi kapcsolatok megszakadnak, a visszailleszkedés esélyei jelentősen romlanak, a visszaesés veszélye pedig nő).

Ezért az Európai Börtönszabályok (az Európa Tanács ajánlása) alapján a fogvatartottakat lehetőleg az otthonuk közelében fekvő büntetés-végrehajtási intézetekben kell elhelyezni, és lehetővé kell tenni, hogy minél gyakrabban érintkezzenek – levélben, telefonon vagy máshogy – családjukkal, és fogadják azok látogatását.

Nem csak az elítéltnek, de a családtagoknak is joguk van a kapcsolattartáshoz.

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye kiemelten védi a gyerekek szüleivel való kapcsolattartását, és ezt önmagában az, hogy a szülőt szabadságvesztés-büntetésre ítélik, nem befolyásolja. A felvetés tehát egyértelműen ellentétes a nemzetközi követelményekkel: már az országon belüli áthelyezés is sok esetben nagyban megnehezíti a családi kapcsolattartást, de a fogvatartottak másik államban való elhelyezése – az utazási idő és költségek miatt – ellehetetlenítené a fogvatartott és családtagjai kapcsolattartását, közügyekben való tájékozódását, jövőbeli társadalmi beilleszkedését. (A családi beszélők kérdése egyébként a belga-holland megállapodásban is probléma volt.)

Szintén súlyos helyzeteket idéznének elő a nyelvhasználati problémák. Az áthelyezett fogva tartottak nem tudnák megfelelően megismerni és gyakorolni a jogaikat, nem értenének szót a felügyelőkkel és a rabtársakkal, és akiknek „halvány fogalmuk van arról, mi történik egy bv-intézetben”, ezt súlyosan átérzik – mondta Kádár András.

Az orosz börtönviszonyok elfogadhatatlanok. A strasbourgi bíróság fórum több ügyben állapította meg Oroszország felelősségét a börtönök túltelítettsége miatt, például a 2010-es Svetlana Kazmina és a Karasev-ügyben hozott ítéletekben, vagy a 2012-ben az Ananyev-ügyben hozott ítéletében. Az utóbbi esetében a bíróság azt is megállapította, hogy az orosz börtönökben a fogvatartottak nem jutnak elegendő természetes fényhez, friss levegőhöz, a WC a zsúfolt cellák sarkában található egy légtérben a lakórésszel, általában heti 15 perces zuhanyzási lehetőséget biztosítanak a fogvatartottaknak. A zsúfoltságot a hatóságok gyakran azzal az embertelen megoldással kezelik, hogy a fekvőhelyeket egymást felváltva vehetik igénybe a fogvatartottak.

Az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottsága jelentései alapján a kínzás és embertelen bánásmód rendszerszintű probléma az orosz börtönökben, például az elektrosokk használata bevett gyakorlat a kihallgatások során.

A Helsinki Bizottság szerint:

Ha Magyarország a büntetés-végrehajtás feladatát ilyen súlyos jogsértésekkel terhelt rendszer kezébe engedi át, maga is felelőssé válik az ott elkövetett jogsértésekért.

Sokat nem spórolnánk

Magyarországon ma a BvOP statisztikája szerint 940 ember tölti jogerős, 10 évnél hosszabb időtartamú fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetését. (Nagyjából ők lehetnek azok az elítéltek, akikre a Jobbikra célzott, hogy bérrabként külföldre küldhetők lehetnének.) Egy rab éves eltartási költsége 3,2 millió forint. Tehát – ha csak azzal számolunk, hogy a Jobbik szerint keleti országba küldve a mostani felébe kerülne egy rab, akkor – ha mind a 940 elítéltet keleti országba küldenék, úgy a mostani 3 milliárd forintos költség 1,5 milliárd lenne.

De ennél valószínűleg jóval kevesebbel számol a Jobbik, hiszen ők a kiemelten súlyos bűncselekményekről beszéltek a bérrabtartásnál. És még kevesebb elítélt lenne a jövőben, ha a Jobbik bevezetné a halálbüntetést, ahogy ígéri.