• Nagyobb súlya lehet a különvéleményeknek.
• Kevésbé fér majd bele a lógás.
• És nem mindegy, hogy bármikor lehet-e alkotmányozni.
• 132 és 133 között lehet nagy, és szinte jelentéktelen is a különbség.

Néhány napig még biztosan nem derül ki, összejött-e az újabb kétharmad a Fidesznek. Az átjelentkezők, és külföldi szavazók voksait egy-egy választókör szavazataival együtt csak április 12-én számolják össze, ez pedig néhány billegő körzetben mandátumok sorsát döntheti el. Egy panelház szavazatain múlik például Kunhalmi Ágnes képviselői helye, és van, ahol rá is hegesztették a vasajtót az utolsó urnára, hogy biztosan senki se nyúljon hozzá.

Ahhoz, hogy a Fidesznek ismét kétharmados többsége legyen, 133 képviselőre van szüksége. A mostani állás szerint 132 van, simán lehet még ebből 133 is, de

valóban olyan fontos ez az egy hely különbség?

Szimbolikusan persze igen. Ha a Fidesznek ismét kétharmada lesz, arra biztosan gyakran hivatkoznak majd, mint a legitimáció forrására. Ha nem lesz, az ellenzék hirdeti majd, hogy nehezített pályán legalább ennyit elértek. Más a helyzet a gyakorlati szempontokkal.

Amiért számít, hogy 132, vagy 133

Vannak olyan döntések a parlamentben, amikhez az összes képviselő kétharmadának szavazatára van szükség, vagyis mindenképpen 133-ra a 199-ből. Ilyen például az alkotmánymódosítás, vagy a személyi kinevezések egy része.

„A kétharmad jelentősége, hogy minden politikai helyzetre fenntartja az alkotmányos beavatkozás lehetőségét”

– mondta Tóth Csaba, a Republikon Intézet elemzője.

Ha a Fidesznek meg is van a 133 képviselője, akkor is el kell érnie, hogy az ilyen esetekben mindenki jelen legyen, és szavazzon is. A Fideszben ugyan elég nagy a pártfegyelem, és büntetés is jár azoknak, akik kihagynak egy fontos szavazást, de még így is gyakran előfordulnak hiányzások. Eddig a kényelmesebb többséggel ez belefért, az új helyzetben már kevésbé.

Ennél is fontosabb lehet a létszámkérdés akkor, ha a Fideszen belül törésvonalak jelentkeznek.

“Ha az előző ciklusban a felsőoktatást, az önkormányzati reformot, a kultúrpolitikát, de főleg a földtörvényt nézzük, valószínűleg máshogy alakultak volna az események, ha a belső ellenzéknek ilyen erős zsarolási potenciálja van”

- mondta Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője. Vegyük a földügy példáját, aminek végén Ángyán József kilépett a pártból - egy ilyen felállás mellett  nehézkesebb lett volna átnyomni a dolgot, és az sem kizárt, hogy végül valamilyen kompromisszum született volna. Vagy ott volt az oktatásügy - Pokorni Zoltán többször kifejezetten más véleményen volt, mint Hoffmann Rózsa, és máshogy is szavazott, de ennek nem volt különösebb súlya. Ha ki van centizve a kétharmad, a különvéleményeknek már nagyobb jelentősége lehet, még akkor is, ha a döntések nagy része csak sima feles többséget igényel.

És amiért nem számít

A kétharmados törvények nagy része esetében nem az összes, hanem a jelenlévő képviselők kétharmadára vonatkozik a korlát. Vagyis, ha az ellenzéknél is vannak hiányzók, már könnyebben meglehet a többség - és akkor arról még nem beszéltünk, hogy egy-egy ügyhöz a Fidesz bőven megnyerhet a különböző, egymással is szemben álló frakciókból képviselőket.

Kóczy Á. László matematikus, játékelmélet-kutató blogján arról írt, hogy az eddigi kilenc százalékos átlagos hiányzási arány mellett (ez a mostani 199-ből átlagosan 18 távol lévő képviselőt jelent) a 132 fő nagyjából 40, a 133 nagyjából 60 százalékos eséllyel biztosítja a kétharmadot, ami különbség, de azért nem ég és föld.

"A 133 sem életbiztosítás: bizonyára a ciklus során is várhatók időközi választások"

- mondta a hvg.hu-nak adott interjúban Török Gábor politológus. Lemondások, rendkívüli események miatt is csúszkálhatnak a mandátumok ide, vagy oda.

Orbán a választás után arról beszélt, valójában nem olyan fontos a kétharmad. A választás előtt még azt mondta: “A kétharmad olyan, mint a Fradi-tábor. Azt üzenné, hogy még, még, még, ennyi nem elég. Szép volt, fiúk, nyugtáztuk a győzelmet, kijövünk a következő meccsre is, de! De ez is kevés, még többet várunk tőletek.”