A város, ahol a róka is megszelídül

Huszonnyolc éve, 1986. április huszonhatodikán robbant fel a csernobili atomerőmű négyes blokkja. A reaktortól három kilométerre északra fekszik Pripjaty lakatlan városa.

Az atomerőmű dolgozóinak helyet adó városban egykor 49 ezer ember élt. A 36 órával a reaktorban történt robbanás után evakuálták a lakosságot.

Az első rádióhír beolvasása után egy óra alatt kellett összepakolniuk a holmijukat. 1225 busz, 360 teherautó és két, egyenként 1500 személyes vonat segítségével két és fél óra alatt ürítették ki a Pripjatyt.

A lakatlan városban 1989-ig még az üres lakásokat is fűtötték. Azóta szinte mindent elloptak, szétvertek. Olvasónk a városban járt, és fényképezett.

Csernobil és Pripjaty közt az út menti pusztában sugárzásveszély táblával jelzett kis dombocskákat látni mindenfelé. A baleset után az erősen radioaktív faépületeket jobb ötlet híján ledózerolták és betemették földdel. Csak később derült ki, hogy a szennyeződés a romokból a talajvízbe szivárgott, ezért új kutakat és föld felett futó vízvezetéket kellett építeniük.
A soha el nem készülő ötös és hatos blokk. 1986 októberében a baleset után, de a szarkofág befejezése előtt még dolgoztak rajta egy kicsit, aztán '87 áprilisában végleg leállították az új blokkok és a hozzájuk tartozó hűtőtornyok építését. Ez az évtizedek óta mozdulatlan darukkal körülvett rozsdás kocka a legszebb épület az egész 30km-es zónában, de sajnos csak külön engedéllyel látogatható.
Az éppen elkezdett hűtőtorony belsejéből a majdnem befejezett hűtőtorony. Elvileg ezek sem látogathatók, mert a betonaljzatot borító moha nagyon hatékonyan gyűjti össze a szennyezett port és vizet.
A 80 százalékban elkészült hűtőtorony. Olyan visszhang van bent, amit ritkán tapasztal ember.
A zónában az állatok nem félnek az emberektől, mivel tilos a vadászat és egyébként sem zaklatja őket senki. Állítólag az őzek, szarvasok sem menekülnek automatikusan az emberek elől.  Ez a róka a pripjatyi stadion lelátóján kuporgott és mintegy két méterre hagyta magát megközelíteni, bár volt valami seb az egyik mancsán és nagyon le volt gyengülve.
Pripjaty városa körbe van kerítve, a bejáratot két katona őrzi éjjel-nappal ebben a hangulatos, szürke vasúti kocsiban. A városon belül további katonák járőröznek.
A főtéren álló Polissia Hotel tetején.
Miután egy tavaszi hóolvadáskor összedőlt az egyik sokemeletes téglaház, hivatalosan nem lehet az épületek belsejét látogatni. A tilalom fokozottan érvényes a tetőkre, mivel a járőrök messziről kiszúrhatják ha valaki felmegy. A nagyobb turistacsoportokat tényleg csak az utcákon sétáltatják meg, mert a leromlott épületeken belül elég sanszos egy komolyabb baleset, ami egyébként valószínűleg a csernobili turizmus végét jelentené.
Vörös csillag óriáskerékkel, az egyik 16 emeletes panel tetejéről.
A város ékköve a Pripjaty folyó partján a sétahajó-kikötő, és a mellé épített Pripjaty café. Nincs jobb tipp, mint hogy a gigapanelek felhúzása után az avatóbulin a tervezők alaposan begombáztak és a maradékkal megkínálták az engedélyezőbizottságot. A kávézóban a plafon nem vízszintes, az egyik fala 20 fokkal dől kifele és lapjával egymáshoz ragasztott színes üvegcsíkokból áll. Az épület stílusa és a kép témája is erősen szembemegy a várost uraló szocreál vonallal.
Nyírfácska nő a sétahajó-kikötő fogadóépületének első emeletén.
Teherautóroncsok egy szerelőműhely lapostetején. Az egyébként mindentudó túravezető is csak vonogatta a vállát amikor kérdeztük, hogy miért daruzhatták fel ezeket a 10 méter magas tetőre. Unatkoztak a sugárzásmentesítést végző munkások? Frusztráltak voltak? Viccelődtek? Mindenesetre logikus magyarázat nem nagyon van rá.
A fák idővel mindent körbenőnek.
Kibelezett buszok.
A börtön ablaka. Pripjaty a semmi közepére épített mintaváros volt, állítólag zéró bűnözéssel. Csak a fizetésnapokkal szoros összefüggést mutató össznépi italozásokkor ugrott meg a cellák foglaltsága másnap reggelig.
Kórház. Érintetlen lakásokra, bútorokra, mozdítható eszközökre már senki ne számítson Pripjatyban. Az őröket kijátszó szuicid hajlamú tolvajok is sok mindent kilophattak, nagyrészt szervezetten, hivatalos keretek közt üritették ki a lakásokat. Pripjatyból származó bútorokkal rendezték be az övezetben jelenleg is dolgozó pár ezer munkás csernobili otthonát. A radiátorokat lángvágóval levágták, az ablakon kidobálták és elvitték, de még a főutca alatti vas ivóvízvezetéket is kiásták nemrég. A kórházakban és óvodákban még fellelhető "véletlenszerű" installációkat az itt dolgozó idegenvezetők rendezgették el a maradék plakátokból, könyvekből, gyerekjátékokból, cipőkből és gázálarcokból. Nem túl autentikus, de végül is érthető.
Babaszoba a kórházban.
A kórház aulája.
Nikolai, a túravezető néz farkasszemet a párt egykori vezetőjével a színházban.
Pripjaty városa, a háttérben az erőművel és a félkész dómmal. A felrobbant négyes blokk körül elképesztően magas a sugárzás, ezért az új kupolát a blokktól 180 méterre építik, és csak az elkészülte után csúsztatják majd a helyére. Drukkoljunk nekik, hogy sikerüljön időben befejezni, mert bár a '86-ban vasból és betonból épített szarkofágot az elmúlt években többször megerősítették, szó szerint bármikor beszakadhat a födém. 2013 februárjában a szarkofághoz csatlakozó turbinaház tetejének 600 négyzetméteres darabja már leomlott.

 

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.