A város, ahol a róka is megszelídül

külföld
2014 április 26., 11:07
comments 43

Huszonnyolc éve, 1986. április huszonhatodikán robbant fel a csernobili atomerőmű négyes blokkja. A reaktortól három kilométerre északra fekszik Pripjaty lakatlan városa.

Az atomerőmű dolgozóinak helyet adó városban egykor 49 ezer ember élt. A 36 órával a reaktorban történt robbanás után evakuálták a lakosságot.

Az első rádióhír beolvasása után egy óra alatt kellett összepakolniuk a holmijukat. 1225 busz, 360 teherautó és két, egyenként 1500 személyes vonat segítségével két és fél óra alatt ürítették ki a Pripjatyt.

A lakatlan városban 1989-ig még az üres lakásokat is fűtötték. Azóta szinte mindent elloptak, szétvertek. Olvasónk a városban járt, és fényképezett.

photo_camera Csernobil és Pripjaty közt az út menti pusztában sugárzásveszély táblával jelzett kis dombocskákat látni mindenfelé. A baleset után az erősen radioaktív faépületeket jobb ötlet híján ledózerolták és betemették földdel. Csak később derült ki, hogy a szennyeződés a romokból a talajvízbe szivárgott, ezért új kutakat és föld felett futó vízvezetéket kellett építeniük.
photo_camera A soha el nem készülő ötös és hatos blokk. 1986 októberében a baleset után, de a szarkofág befejezése előtt még dolgoztak rajta egy kicsit, aztán '87 áprilisában végleg leállították az új blokkok és a hozzájuk tartozó hűtőtornyok építését. Ez az évtizedek óta mozdulatlan darukkal körülvett rozsdás kocka a legszebb épület az egész 30km-es zónában, de sajnos csak külön engedéllyel látogatható.
photo_camera Az éppen elkezdett hűtőtorony belsejéből a majdnem befejezett hűtőtorony. Elvileg ezek sem látogathatók, mert a betonaljzatot borító moha nagyon hatékonyan gyűjti össze a szennyezett port és vizet.
photo_camera A 80 százalékban elkészült hűtőtorony. Olyan visszhang van bent, amit ritkán tapasztal ember.
photo_camera A zónában az állatok nem félnek az emberektől, mivel tilos a vadászat és egyébként sem zaklatja őket senki. Állítólag az őzek, szarvasok sem menekülnek automatikusan az emberek elől.  Ez a róka a pripjatyi stadion lelátóján kuporgott és mintegy két méterre hagyta magát megközelíteni, bár volt valami seb az egyik mancsán és nagyon le volt gyengülve.
photo_camera Pripjaty városa körbe van kerítve, a bejáratot két katona őrzi éjjel-nappal ebben a hangulatos, szürke vasúti kocsiban. A városon belül további katonák járőröznek.
photo_camera A főtéren álló Polissia Hotel tetején.
photo_camera Miután egy tavaszi hóolvadáskor összedőlt az egyik sokemeletes téglaház, hivatalosan nem lehet az épületek belsejét látogatni. A tilalom fokozottan érvényes a tetőkre, mivel a járőrök messziről kiszúrhatják ha valaki felmegy. A nagyobb turistacsoportokat tényleg csak az utcákon sétáltatják meg, mert a leromlott épületeken belül elég sanszos egy komolyabb baleset, ami egyébként valószínűleg a csernobili turizmus végét jelentené.
photo_camera Vörös csillag óriáskerékkel, az egyik 16 emeletes panel tetejéről.
photo_camera A város ékköve a Pripjaty folyó partján a sétahajó-kikötő, és a mellé épített Pripjaty café. Nincs jobb tipp, mint hogy a gigapanelek felhúzása után az avatóbulin a tervezők alaposan begombáztak és a maradékkal megkínálták az engedélyezőbizottságot. A kávézóban a plafon nem vízszintes, az egyik fala 20 fokkal dől kifele és lapjával egymáshoz ragasztott színes üvegcsíkokból áll. Az épület stílusa és a kép témája is erősen szembemegy a várost uraló szocreál vonallal.
photo_camera Nyírfácska nő a sétahajó-kikötő fogadóépületének első emeletén.
photo_camera Teherautóroncsok egy szerelőműhely lapostetején. Az egyébként mindentudó túravezető is csak vonogatta a vállát amikor kérdeztük, hogy miért daruzhatták fel ezeket a 10 méter magas tetőre. Unatkoztak a sugárzásmentesítést végző munkások? Frusztráltak voltak? Viccelődtek? Mindenesetre logikus magyarázat nem nagyon van rá.
photo_camera A fák idővel mindent körbenőnek.
photo_camera Kibelezett buszok.
photo_camera A börtön ablaka. Pripjaty a semmi közepére épített mintaváros volt, állítólag zéró bűnözéssel. Csak a fizetésnapokkal szoros összefüggést mutató össznépi italozásokkor ugrott meg a cellák foglaltsága másnap reggelig.
photo_camera Kórház. Érintetlen lakásokra, bútorokra, mozdítható eszközökre már senki ne számítson Pripjatyban. Az őröket kijátszó szuicid hajlamú tolvajok is sok mindent kilophattak, nagyrészt szervezetten, hivatalos keretek közt üritették ki a lakásokat. Pripjatyból származó bútorokkal rendezték be az övezetben jelenleg is dolgozó pár ezer munkás csernobili otthonát. A radiátorokat lángvágóval levágták, az ablakon kidobálták és elvitték, de még a főutca alatti vas ivóvízvezetéket is kiásták nemrég. A kórházakban és óvodákban még fellelhető "véletlenszerű" installációkat az itt dolgozó idegenvezetők rendezgették el a maradék plakátokból, könyvekből, gyerekjátékokból, cipőkből és gázálarcokból. Nem túl autentikus, de végül is érthető.
photo_camera Babaszoba a kórházban.
photo_camera A kórház aulája.
photo_camera Nikolai, a túravezető néz farkasszemet a párt egykori vezetőjével a színházban.
photo_camera Pripjaty városa, a háttérben az erőművel és a félkész dómmal. A felrobbant négyes blokk körül elképesztően magas a sugárzás, ezért az új kupolát a blokktól 180 méterre építik, és csak az elkészülte után csúsztatják majd a helyére. Drukkoljunk nekik, hogy sikerüljön időben befejezni, mert bár a '86-ban vasból és betonból épített szarkofágot az elmúlt években többször megerősítették, szó szerint bármikor beszakadhat a födém. 2013 februárjában a szarkofághoz csatlakozó turbinaház tetejének 600 négyzetméteres darabja már leomlott.

 

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.