A kedden megalakuló országgyűlés következő négy évével kapcsolatban egyetlen dolog egészen biztos: sok tétje nem lesz annak, ami majd a megújult alsóházi teremben zajlik. A Fidesz által az előző négy évben felépített rendszer fontos eleme, hogy a parlamentnek semmilyen komoly szerep nem jut benne, és ez így fog maradni 2018-ig is.

A 199 fősre szűkített mezőny kormánypárti kétharmada mindenre rábólint, a másik oldal pedig ugathat nyugodtan, Orbán Viktor karavánja úgyis zavartalanul halad tovább. Érdemi vita ritkán lesz, és a létszámcsökkenésnek köszönhetően az elszabadult hajóágyúk és a futóbolondok nehezebben juthattak el a Kossuth térre, mint az előző 24 év során bármikor, így vígjátéki alakításokra is csak ritkán lehet számítani.

Képes lesz egyáltalán bárki betölteni a Szanyi Tibor, Pálffy István és Zagyva György Gyula által hagyott űrt? Ki fogja bekapcsolva felejteni a mikrofonját, szexista beszólásokkal zaklatni a maroknyi honanyát, kinek artikulálatlan vonyításától ébrednek majd fel a szunyókáló képviselőtársak? A 444 szerint az alábbi verhetetlen tizenegytől várhatjuk ennek a parlamenti ciklusnak a legemlékezetesebb alakításait.

Demeter Márta (MSZP)

A rendszerváltás óta csak a szocialista pártban jutottak nők igazán fontos pozícióba. Lendvai Ildikó és Szili Katalin helyére most két alig harmincéves fiatal reménység, Kunhalmi Ágnes és Demeter Márta igyekeznek. Kunhalmi valamiért a koravén tyúkanyó brandet választotta magának, a honvédelmi szakpolitikusként induló Demeter viszont a baloldali forradalmi hagyományokat követve gondolkodás nélkül lő mindenre, ami mozog. Az országgyűlésben most kezdők közül ő fog talán a legtöbbet szerepelni a hírekben a következő négy évben, a Velvettől a Világgazdaságig.

Dúró Dóra (Jobbik)

Kifejezetten igazságtalan, hogy a férfiak uralta magyar közbeszéd Dúró Dóra esetében rendszerint küllemén, öltözködésén, nőiségén élcelődik. Pláne úgy, hogy egy ennyire buta és semmirekellő politikus esetében sokkal hasznosabb tetteire és “gondolataira” koncentrálni. A lánygyermekét Hunórának keresztelő Dúró ebben a ciklusban a mindig kiemelt érdeklődésre számot tartó kulturális bizottság elnöki tisztét kapja meg, ami a károkozás hihetetlen perspektíváit nyitja meg a még mindig csak 27 éves politikusnő előtt.

Fodor Gábor (Független - Liberálisok)

A parlamentbe kacskaringós kerülőúton visszaólálkodó Fodor Gábor két megoldás közül választhat a következő négy évre. Lehet az országgyűlés hallgatag remetéje, aki csak akkor jár be, amikor muszáj, vagy amikor számlát kell leadni. Vagy lehet a bohóc, aki több millió liberális szavazó erejét maga mögött érezve mindenhez hozzászól, és mindenről azt mondja, amit megbízói – akárkik is legyenek azok – kérnek tőle. Na, vajon melyik utat választja?

Gulyás Gergely (Fidesz)

A Selmeczi-Hoppál-Németh hármas által képviselt igen egyszerű, igen agresszív kormánypárti vonal is tartogat szépségeket, a finomabb szórakozás kedvelőinek azonban érdemes lesz ebben a ciklusban Gulyás Gergelyre figyelniük. Az előző négy évben Navracsics Tibornak kellett bemutatnia, hogy tudja megroppantani saját gerincét Orbán Viktor egyetlen csettintésére, most viszont már a fideszes alkotmány legvérlázítóbb pontjait is “szakmailag” magyarázó Gulyásnak kell majd hoznia a kormánypárti értelmiségi megalázó szerepét. Menni fog, még a parlament alelnöki székéből is.

Gyurcsány Ferenc (Független - Demokratikus Koalíció)

Az lenne a legszebb, ha Gyurcsány minden egyes felszólalása azzal kezdődne, hogy az ülésterembe bevonulna mazsorettruhában parádézva Vadai Ágnes, és elkiáltaná magát, hogy Attrakció! Szenzáció! Következik a rettenthetetlen Gyurcsány Ferenc! Ezek után beszaladna a színre Molnár Csaba túlméretezett cipőkben, egyből hasra esne saját magában, majd jönne maga Gyurcsány cilinderben és tussal rajzolt, kackiás bajuszban, és egészen addig szónokolna vöröslő fejjel, amíg az aktuális házelnök ki nem kapcsolja a mikrofonját. Sajnos a magyar országgyűlés itt még nem tart, így meg kell majd elégednünk azzal, hogy a Perpetuum Pojáca addig szónokol vöröslő fejjel, amíg az aktuális házelnök ki nem kapcsolja a mikrofonját.

Harrach Péter (KDNP)

Az elmúlt hónapokban számtalan kamupárt bukkant fel és tűnt el a süllyesztőben, mind közül a legnagyobb azonban továbbra is a felszínen maradt. A most már évtizedek óta senkitől, semmilyen felhatalmazást nem kapó kereszténydemokratákból most is 16 lesz az országgyűlésben, köztük olyan nagyágyúk, mint Hoffmann Rózsa vagy Semjén Zsolt. Ezek a viszonylag extrovertált figurák azonban nem testesítik meg a magyar kereszténydemokrácia hagyományait olyan tökéletesen, mint Harrach Péter, aki a valóságtól és az ország mindennapjaitól teljesen elszakadt, unalmas semmitmondásával ebben a ciklusban is durvábban fog pusztítani az országgyűlésben, mint egy rajnyi cecelégy.

Kónya Péter (Független - Együtt)

Ha egy fantomszervezet/kamupárt éléről sikerül bejutni a parlamentbe, muszáj nagy zajt csapni. Pláne, ha a pártszövetség hierarchiájában az élre kerülő Bajnai Gordonnak annyira nincs kedve az egész parlamentesdihez, hogy már be is jelentette: kösz, nem. Ilyenkor jön jól, ha az embert még az előző rendszerben Moszkvában képezték ki a közéletre, és olyan rettenthetetlenre, hogy még egy hungarocellből készült szobrot is le merjen fejezni. Az ezen a listán szereplő képviselőkről pontosan tudni, hogy milyen jellegű műsort fognak bemutatni a következő négy évben, Kónya esetében viszont csak az biztos, hogy akármilyen is lesz a show, tele lesz emlékezetes elemekkel.

Papcsák Ferenc (Fidesz)

Kisebb formátumú politikust talán megtörne, sőt, elgondolkodtatna a tény, hogy bekerült azon nagyon kevés fideszes közé, aki nem tudott egyéniben nyerni az április választáson. Papcsák Ferenc azonban nem az elgondolkodás, és különösen nem a tények embere. Nagyon sürgősen bizonyítania kell pártja vezetése felé, hogy hasznos tagja lehet a csapatnak, és valami azt súgja, hogy Papcsák ezt nem pepecselős szakpolitikai munkával tervezi elérni. Nem mintha a pártja vezetése azt igényelné. Tűzijátékra számíthatunk.

Rogán Antal (Fidesz)

A 2014-es kampány másik főszereplője, Simon Gábor sajnos nem juthatott a parlamentbe, pedig abban is lett volna perspektíva. A varázslatosan táguló lakásával sok vidám percet okozó Rogán Antal viszont ott lesz. Neve miniszterként, fontos pénzek felügyelőjeként is felmerült, de végül meg kell elégednie a kevésbé befolyásos, viszont folyamatos szereplési lehetőséget biztosító frakcióvezetői poszttal. És ha van egy dolog, amit Rogán szeret az életben (természetesen csak az ízléstelenül összevásárolt luxustermékek mögött), az mindenképpen a Szereplés. Az igazi persze az lenne, ha kedves neje is felszólalhatna, de amíg erre a házszabály nem ad lehetőséget, meg kell elégednünk egy bizonyítani akaró, és a pixisbe gyorsan visszakerülni vágyó frakcióvezető dobásaival.

Sallai Róbert Benedek (LMP)

Közismertebb nevén a bocskais LMP-s, ami egyébként kiváló név lenne egy magyar szuperhősnek (Beszántják Kishantost? A bocskais LMP-s azonnal a helyszínen terem!). A csodával határos módon a parlamentben maradó LMP az előző ciklusban szétesett, Schiffer András mögött az ismertebb arcok közül gyakorlatilag csak Szél Bernadett maradt, így az ötfős frakció nagyobb része kezdő politikus. Sallai Róbert Benedek, akit remélhetőleg az ország hamarosan csak SRB-ként fog ismerni eddigi megnyilvánulásai alapján ugyanolyan sértett, világfájdalmas ember, mint pártja elnöke, viszont közel sem rendelkezik olyan felkészültséggel és intellektuális háttérrel, mint Schiffer. Egy ilyen kis frakcióban mindenkinek bőven lesz alkalma szerepelni, és valami azt súgja, hogy Sallai megnyilvánulásai élményszámba mennek majd.

Sneider Tamás (Jobbik)

Amióta Vona Gábor kölyökvizslákat kezdett simogatni a nagy középre húzódásban, egyre hátrébb szorul a Jobbikban a Zagyva György Gyula által képviselt neandervölgyi vonal. Sneider “Roy” Tamás az utolsó mohikán, aki a kilencvenes évek elejének dicső egri skinheadhagyományait képviseli a Kossuth téren, ráadásul pártja az országgyűlés alelnökének jelöli a volt kopaszvezért. Még nem biztos, hogy a parlament megszavazza neki a bizalmat, pedig egy baseballütővel levezetett ülés a magyar demokrácia csúcsteljesítménye lehetne. Akármilyen szerep jut végül Sneidernek, beszólásai, cizellált érvei maradandó élményt jelentenek majd.