Tavaly nyár óta van az Alkotmánybíróság előtt a kérdés: alkotmányos volt-e a mód, ahogy államosították a magyarországi takarékszövetkezeteket. Olyan törvény született ugyanis, ami elvette volna a működési engedélyét annak a szövetkezetnek, amelynek tulajdonosa nem csatlakozik egy új, állami cégek (Magyar Posta + MFB) dominálta csoporthoz. Vagyis az eredeti tulajdonosoknak gyakorlatilag nem volt választásuk: vagy bezárták, vagy az államnak adták a takarékszövetkezetüket.

Először a 102 takarékszövetkezetet tömörítő, Demján Sándor vezette OTSZ fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a törvény megsemmisítését. Ez még tavaly júliusban volt, viszont az AB még nem döntött az ügyben.

A bírónak nem tetszett a törvény

Aztán tavaly novemberben a veszprémi cégbíróság egyik bírója, Szentgyörgyi-Biró Enikő is az Alkotmánybírósághoz fordult, mert ugyanezt a törvényt vélte alkotmánysértőnek. Szentgyörgyi-Birónak három Veszprém megyei takarékszövetkezet tulajdonosváltását kellett volna bejegyeznie, ám ő erre nem volt hajlandó, mert a tulajdonosváltást kikényszerítő törvényt problémásnak találta. (Ebben segíthetett neki, hogy a takarékszövetkezetek többsége úgy fogadta el az államosítást, hogy jegyzőkönyvbe foglalták, hogy egy szerintük alkotmányellenes törvény kényszerére teszik csupán, nem pedig szabad akaratukból.)

A veszprémi bíró részletesen indokolta, hogy miért találja problémásnak a törvényt, és úgy döntött, hogy megvárja a cégbírósági bejegyzéssel az AB ítéletét. Minden bírónak joga van egy ítélet előtt kikérni az AB véleményét, ha úgy véli, hogy alkotmányellenes törvény alapján kell ítélkeznie.

Az Alkotmánybíróságot általában nem kötik határidők, viszont ha bíró fordul hozzájuk egy konkrét ítélet miatt, akkor 90 nap alatt dönteniük kell. Ez a határidő ebben a veszprémi ügyben már március elején lejárt. Csakhogy az AB úgy döntött, hogy egyesíti a veszprémi beadványt az OTSZ tavalyi beadványával, és így ki lehetett bújni a határidő kényszere alól.

Közben idén áprilisban született egy harmadik beadvány, mert az ügy a Fővárosi Bíróságot is megjárta. Ott az OTSZ (vagyis a szövetkezetek egykori tulajdonosai) azt akarták megakadályozni, hogy az állam továbbadja a bekebelezett takarékszövetkezeteket. (A vevő, a Magyar Takarék Zrt., egy kifejezetten erre a vásárlásra létrehozott cég lenne, amelyik egyedül felelt meg a pályázati feltételeknek, és amely többek között az FHB érdekeltsége.)

A Fővárosi Bíróság leállíttatta az eladást, hogy megvárja az AB ítéletét az államosításról. Ha ugyanis a bankot továbbadják, akkor utólag már kivitelezhetetlen volna az államosítás visszavonása. (Az más kérdés, hogy az AB előtt lévő integrációs törvényben van egy olyan rész, ami bevezeti a magyar jogba az átváltozó kötvény fogalmát, amivel még idén decemberig el lehetne intézni a szövetkezetek továbbadását akkor is, ha a bíróság addig még blokkolja az üzletet.)

Addig halogatták, ameddig el nem múlt az ügy

Szóval a három különböző, de ugyanazt a törvényt támadó beadvány közül az egyiket – a veszprémit – ma érdemi vizsgálat nélkül visszadobta az Alkotmánybíróság. Ezt azért tette, mert arról értesültek az alkotmánybírák, hogy időközben a veszprémi cégbíróságon mégiscsak bejegyezték a tulajdoni változásokat.

Vagyis nincs folyamatban lévő bírói ügy, amiben el kellene járniuk. Most lett igazán jelentősége annak, hogy tavasszal egyesítették a veszprémi és az OTSZ-es beadványt, mert így el lehetett odázni a döntést addig, amíg a veszprémi bíró érveit már nem kell érdemben vizsgálni.

A hvg.hu nemrégiben arról cikkezett, hogy az egyik alkotmánybíró, Stumpf István, házat bérelt, majd jutányosan céget vett a takarékszövetkezetek egyik reménybeli vevőjétől, Spéder Zoltántól (FHB).