Elég volt három meccset várni a világbajnokság legnagyobb meglepetésére, a spanyolok olyan verést kaptak a hollandoktól, amilyet címvédő világbajnok sosem.

Pedig nem így indult, a spanyolok próbálták játszani a sokpasszos, labdatartós játékukat, a két Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon remekül működő középpálya pedig igyekezett összeszokni Diego Costával, aki valódi center játszott az ezen a poszton nem erős spanyol válogatottban. A holland belső védők bizonytalannak tüntek, Iniesta pedig kiválóan játszott az első félidőben. Egy nagy passz után Costa 11-est harcolt ki, véleményes, hogy mennyire volt jogos, Costa sodortatta el a lábát a védővel, vagy tényleg nem tudott tovább menni, de messze nem volt akkora kamu, mint Fred nagyhalála a nyitómeccsen.

Akárhogy is, ez - bár akkor nem úgy tűnt - nem meccsdöntő bírói döntés volt.

Xabi Alonso belőtte a büntetőt. Ha a spanyolok, ha előnybe kerültek, nem kaptak ki nagy tornán a 2008 Európa-bajnokság óta, most sem tűnt úgy, hogy nehézséget okoz majd a meccs behúzása.  Iniesta másik nagy passza utána Silva emelését ujjheggyel tudta csak kipiszkálta Cillessen.

A 2-0 helyett pedig 1-1 lett, mert elkezdett működni a Blind-van Persie kettős, és elkezdődött Sergio Ramos rémálma. Ő maradt le van Persie-ről, aki gyönyörű csukafejessel egyenlített.

A szünet után pedig teljesen széthullott a spanyol csapat, nemcsak Ramos, hanem a Real Madridban is második számú kapussá váló Casillas is élete legpocsékabb meccsét játszotta, míg a másik oldalon az addig bizonytalankodó és rugdosódó holland védők és az egész csapat magabiztossá vált, nagyon kevés húzásból mentek át a teljesen lenullázott spanyol középpályán, a párharcokat simán nyerték. És Robben is megérkezett a játékba.

Casillas azután veszítette el végképp a fonalat, hogy nem tudta feldolgozni: van Persie leütközte őt a harmadik gólnál, amikor egyébként rettenetesen mozdult ki a kapujából.

Amit a negyedik gólnál produkált, azután le kellett volna hívni a pályáról. Igaz, a cseréje az a Reina, aki ugyan 2008 óta tagja a keretnek, de csak akkor játszott, amikor már tétnélküli meccs jött a csoportkörök végén. Egyebek között emiatt sem lesz egyszerű a spanyolok dolga.

Az ötödik gólnál megszégyenítő volt a sebességkülönbség Ramos és Robben között, és az is, ahogy Robben játszott Casillassal. Ezután még legalább hármat rúghattak volna a hollandok.

Ekkora vereséget tétmeccsen nagyon régen szenvedett Spanyolország, legutóbb éppen Brazíliában, világbajnokságon kaptak ki, 6-1-re.

A csoportban még Ausztrália és Chile van, ha őket legyőzik, még rendezhetik a sorokat, 2010-ben is vereséggel kezdtek, de messze nem volt ennyire szétesett a csapat. Az egyetlen értékelhető játékosuk Iniesta volt. Lehet, hogy visszatérnek a középcsatár nélküli játékhoz, és inkább a középpályát erősítik. Xavi helyén is ki lehetne próbálni Kokét. A kispadon ott van még Villa, aki ugyan spanyol gólrekorder, de nincs nagy formában. Ráadásul az igazi gond a védelemben volt, de Ramosnál és Piquénél nehezebb lesz rutinosabb középső védelmet összerakni.

A hollandokat még korai lenne világbajnokságra esélyesnek tartani, de van Gaalnak már senki nem hiszi el, hogy tíz jobb csapat is van az övénél.