De mi a boldogság?

Erre az emberiséggel egyidős kérdésre máig nincs helyes válasz, és a megfejtés a nagy embereket is megosztja:

• Benjamin Franklin szerint a bor
• Charles M. Schultz, a Snoopy megalkotója szerint egy meleg kiskutya
• Pharrell Williams szerint egy szoba tető nélkül
• Csíkszentmihályi Mihály szerint a flow
• Sokan a pénzben látják a boldogságot
• Mások apróságokban, mint például jókat enni vagy gyerekeket nevelni (ahogy Az élet értelme című film szerint pedig az élet értelme: megpróbálni kedvesnek lenni másokkal, kerülni a zsíros ételeket, néha egy-egy jó könyvet elolvasni, sétálni és megpróbálni békében és harmóniában élni mindenféle vallás és nemzet embereivel)
• Az amerikai alapító atyák nem definiálták, de az alkotmányban azt ígérték, hogy mindenkinek joga van a boldogságot keresni

Néhány kutató most arra jutott, hogy sikerült meghatároznia: a boldogság a várakozások menedzselése. Nemrég publikáltak egy tanulmányt a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben, ami szerint brit idegtudósok felállítottak egy egyenletet, ami pontosan megjósolta 18 ezer ember rövid távú boldogságát, úgy, hogy összehasonlította az elvárásaikat és a várt esemény valós kimenetelét – írja az Atlantic.

Ez a boldogság egyenlete:

Ha valakit megrémiszt ez a hosszú egyenlet (aminek a részletes magyarázata itt található), ne aggódjon, a kutatás vezetője, Robb Rutledge a University College Londonból, összefoglalta az egyébként nem is annyira újszerű lényeget:

A boldogság nem attól függ, hogy hogy mennek a dolgok, hanem attól, hogy jobban vagy rosszabbul mennek-e, mint vártad.

Hogy jött ez ki?

A kutatás elején az önkéntesek csoportjai döntéshozatali játékokat játszottak, amiben apró döntéseket kellett hozniuk, és bizonyos választásoknál némi pénzt kaptak. Néhány körönként aztán egy skálán értékelniük kellett a boldogságukat, miközben a pénzjutalomra adott neurológiai reakcióikat MRI-vel figyelték. Ez alapján felállították az egyenletet.

Ezután egy okostelefonos játékkal teszteltek több ezer embert, akiknek szintén apró döntéseket kellett hozniuk. Az eredmény azt hozta, amit a modelljük előrejelzett:

Amikor a játékosok várták a jutalmat, végül kevésbé örültek neki, mint amikor úgy kapták meg, hogy nem vártak semmit.

Ne örülj!

Ez persze nem jelenti azt, hogy megvan az örök boldogság forrása. Az egyenlettel csak a rövid távú boldogságot lehet kiszámolni, nem a hosszú távú elégedettséget. Ha minden rövid távú örömöt és bánatot figyelembe veszünk, az embernek akkor is van egy átlagos boldogsági szintje. Mint azt Rutledge mondta, ha jó dolgok történnek veled, boldogabb leszel, ha rosszak, akkor szomorúbb, de idővel visszasodródsz az átlagos szintre.

Egy kutatás szerint még a lottónyertesek is hamar visszaesnek az átlagos szintre, amint elmúlik a győzelmi mámor – ami korábban a boldogság forrása volt, az lesz az új normalitás.

Mégis inkább örülj!

Viszont az sem vezet gyönyörűséghez, ha a várakozásaidat állandóan alacsonyan tartod, és semmitől sem vársz semmit. A vidám várakozásnak is megvan a maga előnye. Mert ugyan az esemény kimenetelekor boldogabb leszel, ha alacsonyak az elvárásaid, de addig, amíg ez nem történik meg, boldogabb leszel, ha magasabbak az elvárásaid.

Ez a való életben – pont egy kevésbé életszerű példával élve – így néz ki: ha egy strandolásból a lehető legtöbb boldogságot akarod meríteni, akkor az azt megelőző napokon álmodozz a napfényes égboltról és a hűsítő vízről, de a strandolás napján már inkább készülj esőre, és vigyél magaddal egy pakli kártyát.

Nincs szükséged valamire?

Nem elképzelhetetlen, hogy az egyenletre lesz kereslet. Az államok különböző módszerekkel vizsgálják az emberek elégedettségét. Nyugaton általában a GDP a mértékadó adat, míg Bhutánban a király bevezette a populizmushoz tökéletes nemzeti összboldogságot. Az Egyesült Királyságban és Kanadában is vannak nemzeti jóléti programok, és Kaliforniában is megpróbálják valahogy számszerűsíteni a boldogságot.

Boldogulj!

A felfedezés mentális egészségügyi kutatásokban is segíthet. Rutledge-ék már el is kezdték kutatni, hogyan tudnák vizsgálni vele a depresszióval küzdő emberek döntési helyzeteit. Ha számszerűsíteni tudnák a depressziósok várakozásait, új gyógymódokat találhatnának.

És végül visszatérve az eredeti kérdésre: hogy mi a boldogság?

Erre csak egy nálam nagyobb elme adhat megnyugtató választ: