Egy lépéssel megint közelebb kerültünk a szuperszonikus tengeralattjárók világához

A vízben nagyobb a közegellenállás, ezért nem is lehet olyan gyorsan haladni benne, mint a levegőben. Van azonban egy technológia, ami segít ezen.

Úgy hívják, hogy szuperkavitáció.

A szovjetek fejlesztették ki a hidegháború alatt, az a lényege, hogy az úszó tárgy nem közvetlenül a vízzel érintkezik, hanem kavitációs buborékot hoz létre maga körül, és abban halad, jóval kisebb közegellenállásnak kitéve.

A szovjet haditengerészet VA–111 Skval tipusú torpedója 370 km/ó sebesség elérésére volt képes.

Igen, a víz alatt.

A Skval hadrendbe állítása óta tudósok százai kísérleteznek azzal, hogyan lehetne embereket is szállító tengeralattjárókban alkalmazni ezt a technológiát, de eddig nem jutottak sokra.

Pedig a meghajtást folyamatosan tökéletesítik, elvben már a hangsebességet is képes lenne az emberiség átlépni a víz alatt, becslések szerint szuperkavitációval akár 5800 km/ó-ra is fel lehetne gyorsulni (bár ebben a cikkben nem teljesen világos, hogy tényleg 5800 km/ó-ról van-e szó, vagy csak a hangsebességről). Ezzel a sebességgel nem egészen két óra alatt (100 perc) lehetne megtenni a Sanghaj és San Francisco közötti utat.

A szuperkavitációs tengeralattjárókkal azonban a gyakorlatban két nagy probléma van:

1. Szinte lehetetlen kormányozni őket. Nemcsak a nagy sebesség miatt, de azért is, mert a buborékban a jármű nem érintkezik a vízzel. Ezért van az is, hogy eddig csak torpedók működtek így. Azt csak ki kell lőni, aztán megy egyenesen. (Nem, nem egyenesen, ahogy egy kommentelő rávilágított: a szovjet torpedókat lehet irányítani.)
2. Nagyon nehéz elindulni vele. A kavitációs buborék kialakításához és fenntartásához legalább 100 km/ó indulási sebesség kell, ezt pedig egy tengeralattjárónak pont elég nehéz elérnie a víz alatt szuperkavitáció nélkül. Ez is a torpedókat részesíti előnyben.

Most azonban egy kínai mérnökcsoport azt állítja, mindkét problémára talált megoldást. Egy különleges folyadékot permeteznének a tengeralattjáró felületére, ami a szuperkavitációs állapot előtt is segítené a haladását, és már 75 km/ó-nál létre tudná hozni a hajó a kavitációs buborékot. A megoldás a kormányozhatóságot is segítené, mert a tengeralattjáró felületének egyes pontjain szabályozni tudnák az ellenállást.

Persze még mindig sok az akadály a gyakorlati megvalósítás előtt, kellene például egy rendes, tartós, leállítható és újraindítható, nagy teljesítményű szuperkavitációs hajtómű, ami hosszabb utakon is végig működőképes marad. A szovjet torpedók hajtóműve is csak 10-20 km-es lövésekre volt elég.

De a világ több országa kísérletezik a technológiával, Kína mellett Oroszország, az Egyesült Államok, Irán és Németország is próbálkozik szuperkavitációs járművek és fegyverek fejlesztésével, úgyhogy valahol valaki valamit majdcsak kitalál.

Pompás faj az emberiség!

(Via SCMP)