Kedden Budapesten tárgyalt David Lidington, a brit kormány EU-ügyi államtitkára. A nagykövet rezidenciáján készítettünk interjút vele, miután már találkozott Navracsics Tibor külügyminiszterrel és Seszták Miklós fejlesztési miniszterrel, és még mielőtt találkozott volna Mikola István államtitkárral.

Norvég balhé

Figyelemmel kísérem a vitát, hiszen Norvégia és Magyarország is jó barátunk. Nem ismerem az ügy részleteit, de van olyan őszinte a viszonyunk a magyar kormánnyal, hogy ilyen érzékeny témákat is felvessünk tárgyalásainkkor. Azt remélem, hogy ezt az ügyet barátságosan sikerül megoldani, minél hamarabb.

Egyetlen tanácsi találkozón sem jött ez elő. (A tanács az EU kormányait tömörítő intézmény – szerk.) Természetesen figyeljük a történéseket, és azt is, hogy mit mond az ügyben a magyar és a norvég kormány.

Nagyon nagy hiba lenne azt állítani, hogy az EU tegyen valamit, anélkül, hogy pontosan meghatároznánk, hogy milyen lépésre gondolunk, és hogy ezzel mit akarunk elérni. Most az lenne a legfontosabb, hogy a magyar és a norvég kormány egymással meg tudják beszélni a problémájukat. Remélem, hogy közös nevezőre jutnak, hiszen két NATO-tagról, szövetségesekről van szó.

Minden szabad ország fontos védjegye, hogy virágoznak a civil szervezetek. Persze az Egyesült Királyságban is előfordul, hogy néhányat közülük törvénysértéssel vádolnak. Ilyenkor a független ügyészségnek és a rendőrségnek kell eljárnia. Anélkül, hogy a részleteket ebben az esetben ismerném, elmondtam, hogy ilyen helyzetben milyen alapvető szabályok mentén érdemes eljárni.

Kevesebb hatalmat Brüsszelnek

A magyar álláspontról inkább beszéljen Navracsics Tibor. Annyit mondhatok, hogy sok területen jól megérti egymást a brit és a magyar kormány. Minél szélesebb koalíciót akarunk Európában a szükséges reformok elfogadásához. Ezek azért kellenek, hogy Európa versenyképesebb, gazdagabb, demokratikusabb és rugalmasabb legyen mint most.

Minden tagállamnak saját elképzelése van Európa jövőjéről, de sok mindent látnak hasonlóan Londonban és Budapesten. Például a munkahelyteremtés fontosságát, a felesleges szabályok eltörlését, a közös piac szélesítését, és azt is, hogy a nemzeti parlamentek szerepét erősíteni kell. A nemzeti parlamenteken keresztül lehetne elszámoltathatóvá tenni az európai döntéseket. Ennek elmaradása szinte minden tagállamban problémákat okoz.

Beszéltünk erről is, és persze más tagállamokkal is beszélünk erről, hiszen ezt sokan szorgalmazzák Hollandiában és Dániában is, ez nem csak a britek igénye. Az összes közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy nagyon sok európai csalódott a brüsszeli intézmények átláthatatlansága és elszámoltathatatlansága miatt. Nagy most a bizalmatlanság az EU-val szemben az egész kontinensen.

Mindkettő a nép akaratától függ. Remélem, hogy Skócia az Egyesült Királyság része marad, és az Egyesült Királyság pedig az EU tagja marad. Utóbbi éppen a reformok sikerességén múlik majd.

Az oroszok megfékezése

A szankciók fontosak, hogy Oroszországot eltántorítsuk a további agressziótól. És fontosak azért is, hogy megmutassuk, hogy nem fogadjuk el, hogy Oroszország megsértse egy másik európai ország szuverenitását és a nemzetközi jogot. A Kreml hiába tagad, láttuk az orosz csapatokat és az orosz fegyvereket, légvédelmi rakétákat Kelet-Ukrajnában. Nem tehetünk úgy, mintha ezek nem történtek volna meg. Az oroszok sokáig azt is tagadták, hogy részt vettek a krími hadműveletekben, aztán meg kitüntették a katonáikat a sikeres akcióért.

Mindenképpen nagyon világos választ kell erre adnunk, és örülök, hogy a NATO-csúcson is foglalkoztunk ezzel. Nagyon fontos volt, hogy ott megerősítettük az ötödik cikkely érvényességét, ez a balti országoknak, Lengyelországnak és Romániának különösen fontos volt. (A cikkely előírja, ha egy NATO-országot támadás ér, akkor az összes tagállam közösen védi meg – szerk.) Az EU-nak sem szabad másfele néznie, ha a kontinensen erőszakosan változtatják meg a határokat. Ilyen mostanáig nem fordult elő a Helsinki Szerződés aláírása óta. (1975-ben írták alá - szerk.)

Szerintem lehet. Nem hiszem, hogy a külügyekben a vétójogot el kellene venni a tagállamoktól, itt nem lehet a többségi szavazást érvényesíteni. Ukrajna ügyében is voltak viták, de egyezségre jutottunk, és mindenki aláírta a végén, sőt az Egyesült Államokkal is sikerült összehangolni az álláspontunkat. A közös európai külpolitikának vannak sikertörténetei: az iráni atomprogram esetében, vagy a koszovói – szerb viszony enyhítésében.

Európa fontos stratégiai érdeke, hogy ne függjön ennyire az orosz gáztól. Sajnos erre nincs gyors megoldás. Az októberi csúcson a tanácsnak tervet kell készítenie, aminek része kell hogy legyen a vezetékek kétirányú használatának biztosítása, a régióban új vezetékek építése EU-s segítséggel, az egységes európai gázpiac megteremtése és a takarékosabb felhasználás kikényszerítése. Fontos lenne, hogy elkészüljön a BP új vezetéke, ami Azerbajdzsánból Törökországon keresztül hozhatna gázt Európába.

Ez is felmerült, de nem titok, hogy a brit kormány ezt sohasem támogatta. Ahogy az sem titok, hogy a magyar kormány álláspontja erről egészen más. Más megoldásokban viszont egyetértünk.

Londoni meló

Aki legálisan érkezik, dolgozik, adót fizet, megtanul angolul és beilleszkedik a társadalomba, azt szívesen fogadjuk. Fenntartásaink azok esetében vannak, akik nem tartják be a szabályokat.

Ezt nem lehet nemzetiségekre lebontani, itt egyénekről van szó, olyanokról, akik bűncselekményeket követnek el, vagy kifejezetten azért jönnek, hogy segélyhez jussanak. Ők visszaélnek a szabad mozgás lehetőségével, és jogunk van őket szigorúbban ellenőrizni. Ez azonban nem jelent szigorúbb bevándorlási szabályokat, mint amit már évek óta más tagállamokban is alkalmaznak, például Ausztriában.

A szabad munkavállalást nem akarjuk korlátozni, de hogy a szociális juttatásokat ki veheti igénybe, az már nemzeti hatáskörbe tartozik. Még akkor is, ha az Európai Bizottság néha megpróbálja eltolni a határokat.