• Interjút készítettünk Tarlós Istvánnal, Budapest főpolgármesterével, aki szinte egyedüli esélyese az októberi főpolgármester-választásnak.
• Nem volt egyszerű se neki, se nekünk.
• Amúgy nincs pénz, a 4-es metró mindent elvitt.
• És még vihet mást is, majd meglátjuk, mit.
• A 3-as metrókocsikat az oroszok újíthatják, mert nincs pénz.
• A főpolgármester szerint Budapest legnagyobb problémája mégiscsak az, hogy nincsen kitalálva, mi legyen a szerepe az országon belül.
• Ő például több jogot adna a mindenkori főpolgármesternek, hogy az elmúlt 25 év hibái ne következzenek be újra és újra.
• Szöveg: Sarkadi Zsolt, Tbg. Fotó: Botos Tamás.

Van, meg fognak lepődni, New York az. Bár sokak szerint az az ultraliberálisok Mekkája, én sokkal inkább úgy látom, hogy az egy olyan nagyváros, ami működik, és egyszerre érvényesül benne a szabadság és a rend.

Így, a hatvanon túl már nem szokta mondani az ember, hogy példaképe van, de ha nekem meg kellene neveznem valakit, akire hasonlítani szeretnék, akkor az Rudolph Giuliani lenne. Találkoztam is vele New Yorkban. Egyébként New Yorkban is sárgák a taxik és ott is ki van írva a tarifa az ajtóra.

Én azt szeretném elérni, hogy itt se így legyen.

Azt én is nagyon szeretném. De ha rendet akarnak a fővárosban, több jogosítvány kell a főpolgármesternek.

Hát, hogy mi lesz a dolgom, azt többékevésbé sejtem, tekintve, hogy 25 éve foglalkozom ezzel az iparral. Hogy veszítek a jogosítványaimból, az nem sanszos, hogy nyerek hozzájuk, arra van némi esély, legalábbis a miniszterelnökkel folytatott eszmecseréim alapján. De hogy ez a hatáskör­növekedés maradéktalanul meglesze, azzal várjuk ki a végét.

Most mondjam meg?

Talán egyetértünk abban, hogy egy közel kétmilliós város vezetése jelent némi felelősséget. Ennek akkor lehet megfelelni, ha tartoznak hozzá alapvető feltéteket biztosító jogosítványokat. Szeretnék vétójogot. Ahhoz, hogy ésszerűtlen őrültségeket megakadályozhasson egy polgármester, ahhoz erre szüksége van. Nyilván bizonyos kinevezési jogokra is. De van még, csak most ezt a kettőt ragadtam ki.

Én inkább az elmúlt 25 évről beszélnék, és ennek tapasztalatairól. Ilyen jogosítványai a polgármestereknek még sosem voltak, és nekem nem 4 év lebegett a szemem előtt, amikor ezeket a jogosítványokat kértem, hanem 25.

De előtte meg 16 évig polgármester voltam, úgyhogy én ezt egészében tekintettem át.

Nagyon nehéz erre válaszolni, nem akarok kiragadni egy vagy két példát, mert akkor abba az irányba menne el a kommunikáció, ez pedig nem kívánatos.

Nekem ezek az információk nem állnak a rendelkezésemre, hogy a lakóknak úgy általában ne tetszene, vagy általában a kutyatulajdonosoknak ne tetszene. Ön szerint mi a fő baj a koncepcióval?

Ez baromság.

Nem. Ha megnézi a projektet, akkor látja, hogy a teljes értékű zöldterület aránya nőni fog. 59­ről minimum 61 százalékra, de a tervek szerint 65­re. Ami folyik a Városliget körül, az egyrészt ostoba és szűk kampánypropaganda, másrészt pedig egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy azok, akik évtizedekig semmit nem csináltak, most azon dühöngenek, hogy mi csinálunk valamit. Régen évekig csak azt lehetett hallani, hogy ez sem épül, az sem épül, amaz sem épül. Az elmúlt 1-2 évben meg már mindig az a baj, hogy ez miért épül, az miért épül, amaz miért épül.

A Városliget fejlesztésének kritikája ostoba dühöngés azon, hogy miért épülnek dolgok. Az az érv, hogy nő a zöldterület, nem pedig csökken, önmagában eldönti a dolgot, és kilövi a tiltakozók legfőbb érvét. Innentől kezdve hablaty az egész. A Városliget projektet támogatja egyébként az első, majd második Gyurcsány-­kormány környezetvédelmi minisztere is.

(Itt még vitatkoztunk egy kicsit a beépítettségről meg a zöld területekről, de a beépítettség és a zöld területek aránya is nőni fog, a kettő ugyanis nem üti egymást, ez két külön mutató. ­ szerk.)

Belátható időn belül ezt nem ígérem, mert valami rossz beidegződés folyományaként számolok. Megnézem, hogy ennek a városnak mi mindenre van szüksége, ezt megpróbálom preferencia­sorrendbe állítani. Ha azt mondanám önnek, hogy egy éven belül egy újjávarázsolt Népligettel fog találkozni, akkor csúnyán becsapnám.

Valamit persze már tenni kellett volna a Népligettel, de a 4­-es metró­beruházás, ami az ország legnagyobb beruházása volt, gyakorlatilag minden forrást felemésztett. Egy csomó minden nem történt meg, aminek meg kellett volna történnie. Olyan nagyon sok beruházást nem tudnak mondani, ami a 2010 előtti 15 évben megvalósult. Mindent a metró vitt el, pénzt, organizációt, propagandát, utóbbit leginkább. Érzelmi kérdéssé vált a dolog. Velünk vagy, vagy ellenünk – idáig egyszerűsödött a metrókérdés. Nagy marhaság volt, de ez történt.

Aztán itt maradt a 38 éves hármas metró, a 40 éves HÉV­-ek, a 24 éves buszok, nem épültek P+R parkolók, de nem akarom ezt most felsorolni, csak érzékeltetni szeretném, hogy itt hagyni ezt az egészet, aztán három és fél év múlva megkérdezni, hogy miért nem oldottátok már meg mindezt, mit vacakoltok... Hát ez nem elegáns.

Mire gondol?

Ezt honnan veszi? Mekkorák?

De hát ha mond egy mondatot... Én úgy érzem, barátilag beszélgetünk...

Na de 5 vagy 10?

De akkor miért mondja, hogy iszonyatosan magas?

Mert mennyi a kettes metróé?

Az a hármas. Én csak szeretném a kérdést értelmesen megválaszolhatóvá tenni. Az a kérdésem, hogy tárgyilagosan beszélünk valamiről, vagy egy kommunikációs játékot kezdünk el, mert ettől függ a válaszom is. Ha az utóbbiról van szó, akkor a válaszom nagyon rövid lesz, ha az elsőről, aminek értelme is van, akkor lehet, hogy valamivel hosszabb. Melyik irányba menjünk el?

Egyszerű, nem?

Innovációval? Mondjon már egy példát, hogy elkerülhetetlenül megépített metróvonalat miféle innovációval lehetne hatékonyabbá tenni!

Nem tudom követni.

A hosszútávú itt kulcsszó. Hosszútávon legalább déli irányban a Virágpiacig meg kell hosszabbítani a metrót, ezt tudjuk. Én csak azt mondom, hogy nincs rá pénz. Az üzemeltetési költségek egy ponton túl nem szoríthatóak le. Elmentünk a falig, tovább nem lehet. 2010 októbere óta működési hitelt a BKV egy fillért nem vett fel. Prága jóval kisebb város, mint Budapest, de a tömegközlekedése több pénzből működik. Most nyilván van egy félelem abból, hogy azt ígérték az uniónak, hogy gazdaságos lesz a 4­-es metró, és mi lesz, ha kiderül, hogy nem az.

A 180 milliárdot nem valószínű, hogy visszakérik, inkább annak áll fenn a veszélye, hogy valamilyen visszatartás várható a jövőbeli támogatásoknál az unió részéről, ha a 4­-es metró gazdaságossága nem teljesül.

A dugódíj az elszámoláshoz szükséges feltétel.

Azt reméltem, hogy az interjú alatt másról is fogunk beszélgetni, ám most kicsit megrendültek ezek a reményeim, de egye fene, tudomásul veszem, hogy megint én magyarázkodom a Demszky- szerződések meg a Demszky­adó ügyében. Megszoktam már ezt...

Nem azért lettem főpolgármester, hogy Demszky Gábor és a szocialisták ügyvédje legyek, hanem azért, hogy más szellemben tevékenykedjek, és ebben a vonatkozásban talán valami az asztalra került, de ha ez a vágyuk, akkor maradjunk ennél. Még egyszer elmondom, de ma utoljára. Van egy szerződés az unióval az egyes szakaszra. Hogy ezzel a szerződéssel ne legyen baj, be kell vezetni a dugódíjat, amit már Demszkyadónak neveznek. Csak így lehet elszámolni. Ez a kérdés egyik fele.

A másik fele, hogy valamikor az elődeinknek nyilatkozniuk kellett arról, hogy ez a beruházás gazdaságos lesz­e. Ha ezt nagyon leegyszerűsítjük, akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy az elődeink fedezet hiányában vállaltak egy kötelezettséget. Ez egy súlyos kategória, nem is akartam eddig kimondani.

Fenéket se mutattak meg a 4­-es metróval. A Főmterv egy nagyon régi és nagyon bevált fővárosi tervezőcég, én ismerem őket 1972­-73 óta. Ne a Főmtervet hibáztassák. Nekem több mint gyanúm, hogy itt a Főmterv mint a főváros tervezője bizonyos megrendelői igényeket elégített ki. És ezzel mindent el is mondtam. Nem arról van szó, hogy a Főmtervnél hülyék dolgoznának. Most tendereztetés folyik, abban a szellemben, ahogy kell. És a Főmterv valószínűleg ezekben a tendereztetésekben nem mozog ügyetlenül.

Elszánt kísérletet teszek rá, folytatólagosan. Ezt tudom mondani.

Induljunk ki onnan, hogy mennyit vesztett a város a privatizációval. Ha nem vásároljuk vissza tavaly előtt a céget, akkor menedzsmentdíj címén a külföldi tulajdonos uszkve 33 milliárd forintot vitt volna ki a vállalatból, bárhogy is alakul a mérleg. Így szólt a privatizációs szerződés.

Hát, hogy honnan lett volna kénytelen a vízművek elővenni ezt az összeget, azt én nem tudom. Akár a tönkremenetel árán is, de ennyit vitt volna ki a külföldi tulajdonos. Így szól a privatizációs szerződés, amit 1997­ben kötöttek. Ha ehhez a 33 milliárdhoz hasonlítjuk a visszavásárlás árát, akkor a visszavásárlás nem volt rossz üzlet.

Hogy ebben a percben veszteséges­e, ezt nem tudom, azt tudom, hogy ha nem vásároljuk vissza, akkor már középtávon is sokkal veszteségesebb lenne, mint ma.

Kérdezhetek egyet én is? Mi a fenéből kellene nekem azt gondolnom, hogy önök velem nemhogy egy jóindulatú, de akár egy tárgyilagos beszélgetést terveztek volna? Elhiszem én, csak mondjanak egy érvet, ami miatt nekem ezt kéne gondolnom.

Azt tudom, hogy egy interjú, nem fogja kitalálni, de ezt tudtam. Nem az volt a kérdésem, hogy ez egy interjú vagy egy lóverseny...

De ön folyamatosan mások hibáit kéri rajtam számon, és én kötelességtudóan válaszolgatok is, mert a nagy hatalmú sajtónak azt a jogát, hogy arról kérdezhet, amiről akar, azt nekem eszem ágában nincsen kétségbe vonni. Csak olykor átsuhan az agyamon egy futó gondolat, hogy vajon az újságírónak milyen motivációi vannak. Erre persze ön nem köteles válaszolni, de én meg nem tehetek róla, hogy az agyamon átsuhan ez a gondolat.

Már régen beszélgettünk a metróról...

Akkor a 2­-est se hagyjuk ki, egy apró adalék erről...

Azért azt hadd mondjam el, hogy a 2­-es metró felújításának előkészítését 1997-­ben kezdték meg, csak mielőtt belemennénk abba, hogy a 3-­as metrónál mi tart soká, meg mi nem tart soká. ‘97 után 2004-­ben kezdték meg a kivetelezést, aztán ha valaki 2010­ben lement, úgy látta, hogy be van fejezve, de a fenéket volt befejezve. Sehol nem voltak az új szerelvények és biztonsági berendezéseket is nekünk kellett kicserélni. Ennyit arról, hogy mi a gyors, meg mi a lassú.

A villamos felújítása ma presztízsberuházás egyesek szerint.

Az infrastruktúra balesetmentesítése már folyamatban van, ez ­ a sínek cseréjével és a szerelvények felújításával vagy cseréjével 2016-­ra biztosítható. Az alagutat, a pályát és a biztonsági berendezéseket kell teljesen felújítani, a teljes befejezés határideje 2019. Negyven év körüli szerelvények vannak, az oroszok ezeket a szerelvényeket húsz év után lecserélték volna, de ezzel senki nem foglalkozott.

Kapaszkodjék meg, 2010 őszéig nem volt téma a Közgyűlésben a 3­as metró kérdése. Persze az új szerelvények lenne a legjobb megoldás, de éppen a nyílt tendereztetés bizonytalansága miatt hozzávetőleg 35 milliárd körüli összeggel többe kerülnek, mint a felújítás. Én úgy vagyok vele, hogy valamit csinálni kell. És még mindig jobb, ha felújítunk, mint ha nem csinálunk semmit. Legkésőbb három éven belül az utolsó szerelvénynek is felújított állapotba kell kerülnie. Amiért ez az orosz legenda bekerült a köztudatba, annak egyetlen fő oka van, hogy ez a változat életszerű. Bármilyen munkadarabról beszélünk, az tudja felújítani a legjobban, aki gyártotta.

Mert muszáj, itt ilyen szabályok vannak, és akkor is csalásra gyanakszik valaki, ha nincs csalás.

Nem, nem jobb megoldás, de nincs másra lehetőség. Ha összeadja, akkor 200 milliárdba kerülne a 3­as metró felújítása úgy, ha új szerelvények lennének. Ennyi pénz a világon nincs, így is 150­-160 körül lesz.

Én úgy gondolkodom, hogy valóban kell jövőkép, ezek a hosszútávú tervek. Régebben is volt ilyen, Podmaniczky­tervnek hívták, nézze meg mi valósult meg belőle, körülbelül csak a 4­-es metró. Van 2030­-ig szóló városfejlesztési és mindenféle stratégiánk, koncepciónk. A hosszú távúaknál valóban koncepcióban, irányokban kell gondolkodni. A középtávúaknál konkrét előkészítést kell elkezdeni, a rövidtávúaknál pedig a következő ciklusban gondolkodunk, de legalábbis a kivitelezést kell elkezdeni a következő ciklusban. Nagyjából így építek fel egy várostervet.

Ez egyetlen interjúból sem tud kimaradni...

Valóban nem olyan bőségesek ezek az infrastrukturális források, de azt a miniszter is megerősítette, hogy a kötöttpályás közlekedésfejlesztésekre ­ ahová a 3­as metró is bőven beleértendő ­ lehet forrásokat szerezni. Hogy mire jut pénz, mire nem jut pénz, azt ma még nem lehet biztosan elmondani, azt viszont nem életszerű feltételezni, hogy bárki, aki ezzel a kormánnyal szemben áll, lenácizza, hazugozza, viták ide vagy oda, többet lenne képes elérni a város érdekében, mint valaki, aki 25 éve szövetségben dolgozik ezzel a kétharmados többségű párttal és a jelenlegi kormánnyal.

Hallottam a megjegyzéséről. Máskor is hallottam már nagyokat mondani, és olyankor mindig nyugtalanul háltam. A temetőben éjszaka fütyörésző ember bátorságfejlesztő gyakorlatára emlékeztet. A probléma a baloldali választók képviselete, amit kénytelen vagyok elvállalni, lévén nincs baloldali jelölt. De szívesen teszem.

Az ultraliberálisokat képviseli valaki más, akinek az elméleti felkészültsége legalábbis eléri a Mamó polgármester­jelöltjének elméleti felkészültségét.

Igen.

Elég jó volt a kapcsolatom mindig a baloldali politikusokkal még óbudai polgármesterként is. Polgármester voltam 1990­-ben is Budapesten, de egyedül én vagyok abból a csapatból ma is polgármester. Nagyon jól emlékszem az első ciklusra, akkor volt egy fővárosi törvény, amely bizonyos intézkedések hatályba lépését a kerületi polgármesterek többségének egyetértéséhez kötötte. Ennek az lett a következménye, hogy volt, hogy májusban lett meg a költségvetés.

A tapasztalat az, hogy pont a kerületi polgármesterek nem tudtak zöld ágra vergődni egymással. Ezt nagy kockázatnak látom most is. Egy dolgot el kell dönteni állami szinten: a főváros szerepét. Jövőbeni szerepét és perspektíváit, mert ez megítélésem szerint nincs eldöntve. Ennek pedig semmi köze ahhoz, hogy ki lesz a főpolgármester.

Gondolja, hogy saját magam gyengítésén munkálkodom?

Ha a feleségemen múlik, akkor biztos, ha rajtam, akkor 99%.

Ügyesnek tűnik az érvelése, de nem az. Most, ahogy Rogán Antal frakcióvezető is beszélt róla, erősítés várható a főpolgármesteri jogosítványokban. Maradjunk annyiban, hogy ez a forgatókönyv valószínű. A közigazgatási struktúra is elképzelhető, hogy változik, de ez csak 2019-­től léphet hatályba, tehát ez az én, vélhetően utolsó ciklusomat nem érinti. Megítélésem szerint széles körű vita kell a döntést megelőzze.

Még annyit, bizonytalan vagyok abban, hogy a kerületi polgármestereknek a 2014­-2019-­es ciklusban jelentős befolyásuk lenne a struktúra alakítására. Ebben nem hiszek, mert már nem parlamenti képviselők többé, akiknek a szavazat kellett a parlamenti kétharmadhoz. Ezzel együtt, vagy talán éppen ezért a polgármesterekkel egy teljesen más kapcsolatot szervezek, ami sokkal együttműködőbb lesz, mint eddig. Arról tudok, hogy 3-­4, de lehet hogy öt elképzelés van jelenleg az asztalon, de nincs még döntés egyik mellett sem.

Szeretné, ha megmondanám, mi?

Azért nem lenne jó, ha most mondanék egyet, mert erről remélhetően lesz vita. Amit ráadásul meg kell előznie annak az eldöntendő kérdésnek, hogy mi lesz a főváros szerepe. Határozottan azt gondolom, hogy kell egy egységes és erős főváros. Legyünk túl a vitán, azon én is véleményformáló leszek, mert ami 2019­-től következhet, az engem valószínűleg inkább mint állampolgárt, tanácsadót és ősbudapestit érdekel.