Az ELTE gólyatáboraiban lányokat erőszakoltak. Eddig két eset látott nyilvánosságot, de valószínűleg senki sem lepődne meg, ha kiderülne, több ilyen bűncselekmény is történt korábbi gólyatáborokban vagy HÖK-ös bulikban.
A két történetet megíró Panyi Szabolcs pontos és érzékeny leírását adta az egyetemi rape culture jelenségének, és mindazt felsorolta, ami lehetővé teszi és elősegíti nemcsak az erőszakot, de az áldozatok elhallgattatását is.
A nemi erőszakok nem fatális véletlenek, hanem az ellenőrizetlen, átláthatatlan és férfiak által uralt egyetemi kultúra egyenes következményei.
A gólyatáborok szigorú alá-fölérendeltségi viszonyai között, egy kilépésre kevés esélyt adó kerettörténet által segítve könnyűnek tűnik „szexhez” jutni olyanoknak, akiknek normális esetben valószínűleg nem sok esélye lenne ezeknél a lányoknál. Különösen, ha azok józanok, nincsenek trükkösen leitatva, vagy bedrogozva.
És mindez csak a történetek egyik fele.
A zárt, férfiklubok által irányított és macsó egyetemi élet abnormalitását nemcsak az mutatja, hogy mindez megtörténhetetett, hanem az is, ahogy a kipattant botrányokat kezelték.
Az erőszakok hírére az egyetemi vezetők feljelentéseket tettek, fegyelmi vizsgálatokat indítottak, felelősöket kerestek. Azaz szinte kizárólag a felelősök megkeresésével foglalkoztak (vagy legalábbis sikerült megteremteni ennek látszatát). Arra is gyorsan rájöttek, hogy soha vissza nem térő alkalom kínálkozik a már tavaly is balhés gólyatáborok betiltására, a hallgatói önkormányzatok meggyengítésére, és a tevékenységeik szorosabb ellenőrzés alá vonására. A jogi karon az egyetemi oktatók egy része a hallgatói önkormányzat elleni szankciókon felháborodva, szolidaritásból HÖK-ös pólót viselt az óráin mondván, ne büntessék az ÁJK-s hallgatói önkormányzatot egy másik kar gólyatáborában történtekért.
Amennyire lehet tudni, a fonyódligeti gólyatáborban megerőszakolt lánnyal eközben senki sem vállalt nyilvánosan szolidaritást, az egyetemeken senki sem tiltakozott a lányok gólyatáboros szexuális kihasználása és megalázása miatt sem.
Sőt, egészen sokáig a felsőoktatás berkeiben senki nem törődött igazán azzal, hogy mi vezethetett ahhoz, hogy ilyesmi történhessen, hogy lehetnek-e további áldozatok, hogy a gólyatáborokban és HÖK-ös bulikban normálisnak számító bulizási szokások milyen traumákat okozhattak a résztvevők egy részének.
A második, a tavalyi gólyatáboros eset után meglepve és örömmel tapasztaltuk, hogy a jogi kar dékánja, Király Miklós felszívta magát, és ráfordult arra, amit hasonló esetekben csinálni kell. Bár nyilván lenne még mit tenniük, de nagyon örülünk, hogy a legjobb irányba indult a kar vezetése.
A hónap feministája
Mindez az amerikai sajtót követő olvasóknak nagyon ismerősen hangozhat, és nem véletlenül.
Az USA-ban néhány hónappal ezelőtt került igazán reflektorfénybe az egyetemvárosokban tümegesen elkövetett nemi erőszakok és szexuális zaklatások ügye. Akkor azt gondoltuk, hogy ugyan, nem érdemes erről írni, itthon más a helyzet, a kampuszok nem úgy működnek, mint a tengerentúlon. Itt nincsenek patinás diákszövetségek, hallgatói klubok, vagy olyan zárt egyetemi terület, ahol rendszerszintű probléma lehetne az, hogy este megtámadják a lányokat, vagy a bulikban leitatják, bedrogozzák, majd megerőszakolják őket.
Egyes kutatások szerint minden ötödik amerikai felsőoktatásban tanuló lány valamilyen formában maga is áldozatává válik hasonló bűncselekményeknek egyetemi évei alatt. Emellett fiúk is vannak a szexuális agresszió elszenvedői között, bár a lányoknál jóval kevesebben. Az áldozatok körülbelül hetede lehet férfi. Pontos számokat nem tudni, de minden becslés szerint a kampuszokon többszörös a szexuális bűncselekmények előfordulása az országos átlaghoz képest.
A nyilvánosságra került esetek miatti felháborodás és döbbenet Amerikában olyan méreteket öltött (sokan egyenesen válsághelyzetet emlegettek), hogy a nyilvános vitákat és állásfoglalásokat követően maga az elnöki hivatal is meg akarta oldani a problémát. Obama elnök és az alelnöke, Joe Biden is részt vett a kampányban, melyben (férfi) hírességekkel együtt állnak ki a szexuális zaklatás minden formájának elfogadhatatlansága mellett.
De nemcsak népszerűségnövelő videók készültek: szakértők összeraktak és mindenki számára elérhetővé tettek egy részletes leírást arról, hogy mit kellene tenniük az egyetemeknek és a hallgatói szervezeteknek. Nemcsak azért, hogy utólag kezeljék a már megtörtént eseteket, és hogy az elhallgattatás és hibáztatás helyett segítsék az áldozatokat, hanem hogy elkerüljék a további erőszakot, és felszámolják (de legalábbis visszaszorítsák) a nemi erőszak kultúráját ezekben a közösségekben.
Ez az, ami itthon eddig elmaradt:
Alapvető fontosságú a hallgatók és az oktatók bevonása annak tudatosításába, hogy a nemi erőszak, a szexuális zaklatás, a lányok számára megalázó "játékok", a nemi alapú diszkrimináció micsoda, miért káros és veszélyes, és hogy hogyan küzdhetnek ezek ellen.
Az elhatárolódás, egyéni felelősök megkeresése és áldozatsegítés önmagában nem elég. Ahogy a reakciókból látjuk, a hallgatóknak és az oktatóknak is kellene néhány lecke, hogy végre észrevegyék: a nők megalázása és szexuális tárgyként kezelése nem lehet része az egyetemi „hagyományoknak” sem az ELTE-n, sem máshol.
A kép a SAVE (Sexual Assault Centre of Edmonton) "Don't be that guy" kampányának része.
További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.