Az észak-koreai rezsim először ismerte el nyilvánosan, hogy munkatáborokat tart fenn, bár Phenjan képviselője az ENSZ-ben helyi idő szerint kedden tartott sajtótájékoztatóján azt állította, ezek nem börtönök, hanem javítóközpontok.

Cshö Mjong Nam, az észak-koreai külügyminisztérium ENSZ-ügyekért és emberi jogokért felelős tisztviselője újságíróknak azt mondta, bár országában nincsenek börtöntáborok, illetve

„börtönök meg ilyesmik”,

vannak azonban

„munkával javító internáló táborok... nem, inkább központok, ahol az emberek hozzáállásán javítanak, és áttekintik megtévelyedéseiket.”

A munkával való átnevelést egyébként a szomszédos Kínában is alkalmazzák. Bár jogvédők mindkét ország rendszerét bírálják, Észak-Koreában beszámolók szerint egészen brutális, embertelen körülmények uralkodnak a táborokban, ahová jellemzően politikai okokból, gyakran a másként gondolkodás legkisebb jele miatt zárnak embereket. Egyes onnan megszökött emberek beszámolói szerint az őrök egyebek mellett saját csecsemőjük megölésére kényszerítettek anyákat, az éhező elítéltek pedig sokszor még annak is örültek, ha békát vagy patkányt ehettek.

A phenjani tisztviselő arról beszélt, hogy bár Észak-Koreában vannak gondok az emberi jogi helyzetet illetően, a társadalmi átmenet miatt ezek természetesek, és a jövőben kiterjedtebb jogokat élvezhetnek majd az emberek.

Szerdán egy dél-koreai parlamenti képviselő azt mondta, műholdas felvételekből az derül ki, hogy az észak-koreai munkatáborok összesen 1247 négyzetkilométert foglalnak el. Ez a kétszerese a dél-koreai főváros, a tízmilliós Szöul területének. (MTI, New York Times)