Nagyjából 50 ezer éve lépett az első afrikai ember Európába. Kezdetben csak vadásztak és gyűjtögettek, majd elkezdtek földet művelni, településeket, városokat alapítottak, és szép lassan kialakult az az Európa, amiben most élünk. Az 50 ezer év alatt azonban az európai emberek is folyamatosan változtak. Kivilágosodott a bőrük meg a hajuk, és különböző jegyeket vettek fel a kontinens különböző régióin élők.

A tudósok ezt az 50 ezer éves genetikai változást eddig leginkább a ma élő európaiak vizsgálatával tudták vizsgálni, de az utóbbi években egyre komplexebb DNS-minták nyerhetők ki régi csontokból, így egyre nagyobb lehetőség van arra is, hogy a sok ezer éve élt európaiakat vessék alá DNS-vizsgálatnak.

Egy közelmúltbéli vizsgálat során 9 maradványt vizsgáltak meg amerikai tudósok, és kiderült, hogy

az európai ember három embercsoport genetikai kereszteződése.

Az első és legrégebbi populáció az Európába Afrikából érkező, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ember volt, a második egy közel-keletről 8500 éve bevándorolt földművelő embercsoport, a harmadik csoport pedig egy sokkal frissebb népmozgás során érkezett Európába Eurázsia északi részéről. Ők 7000 évnél semmiképp sem régebben érkeztek a kontinensre.

Egy másik tudóscsoport a Dublini Egyetemről szintén ezt vizsgálta, de ők csak egy földrajzi régiót tanulmányoztak:

a magyar Alföldet.

A tudósok 13 DNS-mintát gyűjtöttek olyan emberektől, akik más-más korokban éltek az Alföldön. Ez az első alkalom, hogy egy vizsgálat ilyen részletesen, időutazás-szerűen mutatja be, kik éltek egy adott régióban.

A leletek szerint az Alföldön már 8000 éve is gazdálkodás folyt, az itt élők árpát termesztettek és szarvasmarhát is tartottak. A megtalált kerámiaszilánkok alapján pedig úgy tűnik, tejet is fogyasztottak. A legrégebbi csontok, melyeket felhasználtak a vizsgálatban, egy férfi és egy nő csontjai voltak, mindketten kb. 8000 éve éltek. A nő genetikai elemzése kimutatta, hogy ő a közel-keleti gazdálkodó populációhoz tartozott, a férfi viszont az őseurópai géneket hordozta. Az nem tiszta, hogy a közös sírban lévő csontok házastársak csontjai voltak, vagy esetleg a férfi csontjai csak trófeaként kerültek a sírba.

A leletek szerint ez a gazdálkodó kultúra nemigen változott a következő 3700 évben, de 4000 éve, mikor a bronzkor megérkezett, egy új népcsoport vándorolt az Alföldre. A Dublini Egyetem tudósai szerint ők voltak azok, akiket a korábbi kutatásban észak-eurázsiai népcsoportként írnak le. Ez azért fontos, mert eddig semmi nem bizonyította, hogy

a Közép-Európában jelenlévő keleti hatás már ilyen korán megérkezett a medencébe.

Ezután a vaskorban újabb genetikai váltás volt megfigyelhető. Megjelentek a lovak és a szekerek, amivel az emberek utazni kezdtek az Alföldön, és a 2800 éves leletek genetikai elemzése azt mutatja, hogy az ekkor érkező vaskori populáció már nagyon közeli rokonságot mutat a ma élő magyarokkal.

A tanulmány az egyedek genetikai változását is lekövette. Míg ma Magyarországon leggyakoribb a fehér bőr és a barna haj, a magyar Alföld lakóinak 7700 éve még fekete haja, sötét bőre és kék szeme volt. Jelenleg a magyarok több mint fele hordozza azt a genetikai mutációt, ami felnőttként képessé teszi a tej megemésztésére, 7700 éve ez a mutáció még sehol nem volt.

A korábban már bemutatott földművelő nő haja és szeme már barna volt, de még ez sem az a barna, ami most a leggyakoribb a magyaroknál. Ez a hajszín nagyjából 6400 éve jelenhetett meg az Alföldön, a tej megemésztésének képessége pedig mindössze 3100 éves ebben a régióban.

Viszont a földművelő nő sírjában is voltak tejes edények, ez tehát azt jelenti, hogy az akkori emberek annak ellenére tartottak és fejtek szarvasmarhát, hogy a tejet nem tudták megemészteni. Tudósok szerint erre az lehet a magyarázat, hogy a tejből joghurtot és sajtot készítettek, amit már abban az időben is el tudtak fogyasztani. (NYTimes)