A kormány szerint is csak akkor éri meg Paks, ha a szomszédban drágább lesz az áram

  • Kedd délelőtt derült ki, hogy nagy kapkodva alá is írtuk a paksi bővítés három megvalósítási szerződését az oroszokkal.
  • Kedd délután pedig olyasmi történt, ami eddig sosem. A kormány egy képviselője ült le vitázni civilekkel a beruházásról. 
  • A bővítés körül még mindig rengeteg a kérdőjel, és ezek többségét Aszódi Attila kormánybiztos sem tudta eloszlatni. 

A rendezvény házigazdája az Energiaklub volt. A szervezet a paksi bővítés lehetőségének 2009-es kihirdetése óta folyamatosan próbált meg információkat megtudni a mindenkori kormányoktól, egészen minimális sikerrel. Felvezető előadásában Perger András, az Energiaklub munkatársa arról beszélt, hogy gyakorlatilag lehetetlen lényegi információkhoz jutniuk, ha pedig valamelyik igénylésükre ki is adnak az állami szervek valamit, abból minden lényegi információ ki van takarva.

Ömölhet ki a pénz

Jó példa a magyar állam titkolózására, hogy amikor márciusban aláírtuk az oroszokkal a hitelszerződést, az orosz fél napokon belül elérhetővé tette azt orosz nyelven az interneten, magyarul viszont csak azután lett hozzáférhető, hogy a Greenpeace egy hónap alatt lefordította.

Nagy Sándor, az MVM Paks II. Zrt. vezérigazgatója (b), Aszódi Attila, a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos (j2) és Kovács Zoltán kormányszóvivő a paksi szerződések aláírásáról szóló sajtótájékoztatón (MTI/Kovács Tamás)

A civilek ötször pereltek eddig állami szereplőt információért, és a bíróságok mind az öt alkalommal az Energiaklubnak adtak igazat. Egy ilyen per során, amit a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ellen indítottak, derült az ki, hogy valószínűleg nem is léteztek a januári döntést megalapozó információk a kormánynál, ezért nem tudják azokat kiadni.

Perger hosszasan sorolta azokat a kérdéseket, melyekre jelenleg nem látni a választ a paksi bővítés körül. Ez a lista annyira erős, hogy érdemes pontról pontra felsorolni.

Amit az Energiaklub szerint jelenleg nem tudunk:

  • Mennyibe fog mindez kerülni?
  • Mit fizet az orosz, és mit a magyar fél?
  • Devizában veszünk fel éppen hitelt, van-e terv az árfolyamkockázatok kezelésére? 
  • Mennyiért fog termelni az erőmű? Benne van-e az árban a hiteltörlesztés?
  • Egy korábbi energiaklubos tanulmány szerint a beruházással évente 4-500 milliárd forintos költségvetési kiigazításra lehet szükség már a következő évektől kezdve. Kalkulálnak-e ezzel a kormányban?
  • Miért pont most kellett ezt a döntést meghozni, orosz-ukrán konfliktus idején?
  • Mit tesz a kormány a korrupciós kockázatok csökkentéséért? 
  • Mikor kezdődik az építkezés? Mikorra lesz kész?
  • A járulékos költségekre és a telephelyen kívüli beruházások költségekre honnan lesz a pénz?
  • Mi lesz a Németország felől egyre inkább terjedő, kisméretű, megújuló rendszerekkel?
  • Ki felel itthon a projektért?
  • Mit szól mindehhez az EU? A magyar kormány a múlt héten vallotta be, hogy zajlanak valamilyen tárgyalások, és abban a kormány valamilyen álláspontot képvisel. 
  • Számol-e a kormány a geopolitikai kockázatokkal, illetve azzal, hogy az Egyesült Államok már jelezte aggályait korábban?

"Kicsivel több magyarázatra talán jogosultak lennénk."

- zárta a kérdések felsorolását Perger, aki szerint ezeknek a kérdéseknek a többségére már a januári-februári parlamenti vita idejére választ kellett volna adnia a kormánynak.

"Innen úgy néz ki, hogy a Parlament egy meghozott politikai döntéshez adott biankócsekket, és a részleteket csak utána dolgozták ki. "

- mondta Perger, aki felidézte azt nemrég benyújtott törvényjavaslatot is, ami tovább csökkentené a transzparenciát, és ami alapján gyakorlatilag minden, a paksi beruházással kapcsolatos adatot titkossá lehetne nyilvánítani.

Pedig szerinte mégiscsak négyezer milliárd forintnyi közpénz elköltéséről van szó, úgyhogy az ekkora titkolózás talán nem teljesen indokolt. Mindez ugyanis a korrupciónak ágyazhat meg. És bár Perger nem gondolja, hogy bárki azért akarná megépíteni az új blokkokat, hogy ezt a pénzt ellophassák, de tudni, hogy minden állami beruházásnál van korrupció, aminek felára szakértői becslések szerint 13 százalék körül van.

Ami a paksi bővítés esetén 450 milliárd forintnyi közpénzt jelent. Ennyiből épült meg (korrupciós felárral együtt) a négyes metró.

A kormány pedig minderről nem mond semmit, csak törvényjavaslattal szándékosan csökkentenék tovább a transzparenciát.

De miért az oroszok?

Perger után Aszódi Attila kormánybiztos felvezető előadása jött, ami mintha az alapszituáció totális félreértéséből íródott volna. Mert Aszódi energetikából remekül képzett szakember, konzisztensen és világosan tudott érvelni amellett, hogy miért fontos Magyarországnak a paksi bővítés, de egy nagyon fontos kérdéscsokorra nem érkezett válasz előadásából.

Az atomenergiát alapból elutasítók és a paksi beruházást zsigerből ellenzők ugyanis sokkal kevesebben vannak azoknál,

akiket inkább az zavar, hogy miért tender nélkül, bármiféle alternatíva felvetése nélkül kellett ennyire titokban és átláthatatlanul leszerződni az oroszokkal.

Erre pedig Aszódi nem kínált választ. Előadásában alaposan összefoglalta, milyen szakmai érvek hozhatóak fel amellett, hogy a 2035-ben kikapcsolandó négy paksi blokk helyére a kapacitás fenntartására alkalmas két új blokk épüljön. Aszódi egyik fontos érve, hogy jelenleg Magyarország a harmadik legnagyobb villamosenergia-importőr az EU-ban, Szlovákia és Ukrajna felől is rengeteg áram érkezik, éves fogyasztásunk közel harmada.

Ez gazdaságilag jelenleg racionális lépés, mivel a villamosenergia olcsó, ez azonban Aszódi szerint nem fog így maradni. Mert olyan országokból importálunk, ahol jóval nagyobb a termelés széndioxid-intenzitása, amit az EU nem fog sokáig tűrni. És mert szerint a nyugati országokban terjedő megújuló energiaforrásokra sem lehet számítani, ezek ugyanis túltámogatott rendszerek, és a piactorzító állami beavatkozások miatt terjednek jól. (A német energiaforradalomról itt írtunk hosszabban.)

Ezért szerinte a felelős döntés 40 százalék körül tartani energiatermelésünkben a nukleáris energia szintjét.

Mindebből viszont sehogyse következik, hogy miért az oroszok. Vagy ha az oroszok, akkor miért nem tender után. Sőt, Aszódi egy ponton bevallja, hogy számára is meglepetés volt a hirtelen bejelentés a megállapodásról. Igaz, akkor még nem is volt kormánybiztos.

Az pedig szerinte nem igaz, hogy nem tudni, mennyibe fog kerülni a paksi bővítés. Hiszen megvan, hogy mekkora a teljes keret. 12,5 milliárd euró. Azaz ennél nem fognak többet költeni.

Az összeg úgy áll össze, hogy ebből 10 milliárdot adnak az oroszok hitel formájában, a többit pedig a magyar fél állja. A fő érv pedig a paksi bővítés mellett Aszódi szerint, hogy nagyon kedvező hitelfeltételeket kaptunk az oroszoktól. Kezdetben 3,95 százalék lesz a kamat, majd ez hétévente ugrik kicsit, hogy az utolsó időszakban már 4,95 százalék legyen. De előfinanszírozásra van lehetőség.

A jövő évi költségvetésben pedig azért jelent meg egy 28 milliárd forintos tétel a paksi bővítés miatt, mert ebből fogják fizetni azt a 130 embert, akik a Lázár János alá tartozó MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt.-nél dolgoznak, elindulnak a tervezési munkálatok is és a telephelyvizsgálat is. Viszont oroszoktól egyelőre hitelt nem hívtunk le, ez leghamarabb jövőre várható.

Majd egyszer olcsó lesz

Az sem igaz Aszódi szerint, hogy ne lennének gazdasági számítások, ők ugyanis végeztek ilyet. És ebből az derült ki, hogy a két tervezett blokk 60 éves üzemideje alatt a megtermelt áram egységköltsége 15-17 forint/kWh lesz. És ebben minden benne van, hiteltörlesztés, karbantartás, kiégett fűtőanyag kezelése, és így tovább.

És előrejelzések szerint 2025 után ennél várhatóbban magasabb lesz a villamosenergia piaci ára Európában. A teremben ülő néző kérdése kellett ahhoz, hogy Aszódi kitérjen arra a részletre is, hogy kalkulációk szerint is az új blokkok működésének első 21 évében viszont a hitelek törlesztése miatt 30 forint/kWh körül lehet majd az áram termelése, ami közel háromszorosa a jelenlegi paksi árnak. És majd a 22. évtől a hatvanadik évig termelhet Paks a jelenlegi kalkulációk szerint 9 forint/kWh áron.

És Aszódi el is ismerte, hogy ha a jelenlegi európai piaci árakkal kalkulálnának, akkor nem lehetne a paksi bővítésre építeni. De ők nem azzal kalkulálnak, hanem azzal, hogy lankad majd a túltámogatása a megújuló forrásoknak, illetve hogy a fosszilis hordozókra épülő termelést visszaszorítja az EU. És hogy nem lehet azt remélni, hogy 10-20 év múlva a jelenlegi árak lesznek a piacon.

Később beszélt arról is, hogy őt is érdekelte, hogy a magyar állam végzett-e számításokat, ezért elkezdett utánajárni. És arra jutott, hogy igen, léteznek ilyen elemzések. Viszont ezeket ő nem hozhatja nyilvánosságra, csak az illetékes minisztériumok.

Magánjogi szerződés

Az adatok nyilvánosságra hozatalával viszont tényleg akad gond. A két kormány két felkért partnere szerződött kedden egymással. A Miniszterelnökség alá tartozó MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. és az orosz Joint-Stock Company Nizhny Novgorod Engineering Company Atomenergoproekt. És hát mit lehet tenni, a megállapodás magánjogi szerződés lett a két fél között.

Aszódi maga is keresgélt a neten, más országok esetében meg lehet-e találni az atomerőművek feltételeit részletező szerződéseket, és nem talált ilyeneket. Szerinte ez nem véletlen, ők úgy számoltak, hogy százezer mérnökóra van a délelőtt aláírt három szerződés mögött, ekkora szellemi tőkét pedig egyetlen cég sem hozna a nyilvánosságra, legyen szó autógyártásról, joghurtgyárról vagy atomenergetikáról. Viszont a környezeti kérdésekkel kapcsolatos információkat mind nyilvánosságra fogják hozni. (Ezekről a kérdésekről itt írtunk többet.)

Perger szerint viszont ez a hasonlat nem az igazi, mivel ha autót veszünk, szeretjük tudni, hogy mennyibe kerül, és nem sokat érnek az olyan válaszok, hogy hát vannak bizonytalanságok, attól függően, hogy piros-e például az autó.

A délután legfurcsább párbeszéde akkor jött el, amikor Aszóditól egy néző megkérdezte, hogy valóban nincs-e jobb módja ennek a 12,5 milliárd euró elköltésének, és hogy nincs-e a paksi bővítésének alternatívája.

Mire a kormánybiztos azt válaszolta, hogy ezt a pénzt nem lehet elkölteni másra, hiszen erre adták. Ami azért nehezen értelmezhető érv, hiszen a magyar állam vett fel kölcsönt erre a célra. És bár ez nem hangzott el, de valóban elég valószínű, hogy ilyen olcsó hitelt most csak Putyintól kaphattunk.

Még az EU-n múlhat

Az Európai Bizottság még közbeléphet, versenyjogi szempontból vizsgálják is a beruházást. A kérdés az, hogy van-e állami forrás a paksi projektben. Illetve ha van, akkor az tiltott állami támogatásnak minősül-e. Aszódi szerint minden rendben van, a projekt megáll a maga lábán. De ha az EB mégis kifogást emelne, a magyar fél még mindig kereshet új finanszírozási mechanizmust. Ha pedig az EB azt is elkaszálná, és tényleg el kéne tekinteni a beruházástól, akkor az egész régió energiaellátása veszélybe kerülhetne. Nekünk pedig büntetést kéne fizetni az oroszok felé. De erre a kormánybiztos szerint nagyon kicsi az esély, az általunk fizetendő kártérítés pedig nem lenne "végtelen összeg".

Az EURATOM vizsgálata jelenleg is zajlik amúgy a paksi bővítésről, és Aszódi szerint határozott kormányzati szándék mutatkozik arra, hogy amikor az véget ér, akkor minden az EU-nak átadott anyagot és az EU-nak megválaszolt kérdést a nyilvánosságra hozzanak.

Egyelőre viszont ennyit tudni.